Ajándék

Szóval nemsokára karácsony, épp itt volt az ideje, hogy a gyerekek felvegyék a kapcsolatot az angyalkákkal.

Mert nálunk ők hozzák a karácsonyi ajándékot. Tomi akarta így.
Zsenge 3 és fél éves volt, amikor kitalálta, neki, nem jó, hogy anya-apa veszi a karácsonyi játékot, nem neki angyalkák kellenek.

Szerencsére ezek az angyalkák igazán szülőbarát szerzetek, hogy-hogy nem, minden évben pontosan olyan ajándékot hoznak, amit mi is hasznosnak, és jónak tartunk.
Persze, ha nem olyat hoznának, be sem engedném őket a lakásba.

Igaz az angyalkák meggyőzése a kis számú, hasznos, egymással jól kombinálható ajándékokról az egyszerűbb feladat. Hiszen miután lezsíroztam velük a dolgot, még a gyerekeimet is rá kell beszélnem, hogy ők is azt akarják, amit az angyalkák.

Iván ugye a legegyszerűbb eset, neki elég egy nagy, üres kartondoboz.
Igaz, a neki szánt játék orvosi készletnek nincs túl nagy doboza, ellenben kisebbik bátyja golyópályája akkora csomagolásban érkezett (modern,internetes csomagküldő angyalokkal is dolgozom), amibe bőven bele fog férni.
Tehát amíg András boldogan golyózik, Iván majd boldogan üldögél.
Hiszen igaz, hogy András eredetileg nem golyópályát kért karácsonyra, de mivel eredetileg semmit se kért karácsonyra , könnyen meg lehetett győzni arról, mit is rajzoljon az angyalkáknak szóló levélre.

Az igazi kemény dió Tomi. Ő már nagy, TV-t néz, katalógusokat olvas, részt vesz az óvodai eszmecserékben, ezért fejből sorolja a legtrendibb, legkúlabb játékokat.
Egy ilyen jól informált gyereket már nehéz kicselezni.
Azért sikerült, meggyőztem, hogy az angyal is ember, ő is csak a játékboltban vásárol, ha valami ott nincs, ő sem tudja megvenni.
Ezután ő több játékot is rajzolt, amiből égi segítőim pénztárcájuk, és a külső tényezők alakulás szerint ki tudják válsztani azt az egyet, amivel majd Szenteste berepülnek az ablakon.

Nyomkodok, tehát vagyok!

Igazából csak sejtéseim vannak arról, ilyenkor mi játszódhat le benne.
Persze, én is voltam gyerek és sok mindenre emlékszem, de erre még akkor sem emlékezhetnék, ha képes lennék visszaidézni másfél éves korom eseményeit.
Mert nekünk anno még nem volt mosogatógépünk, talán tévénk se, a rádió pedig tekerős volt.

Azért eltudom képzelni, mit érez ilyenkor.
Biztos nagyon nagynak és erősnek gondolja magát. Megcsapja hatalom birtoklásának szele....
Hiszen azért az mégsem sámli, hogy egy apró mozdulata ennyi mindenkit megmozgat.
Egy gyors gombnyomás és emberek ugranak fel székükről, a torkokat kétségbeesett kiáltás hagyja el.

Persze a dolog nem teljesen veszélytelen, néha fájdalmas véget ér egy-egy próbálkozás, vagy sikeres kivitelezés. Hiszen a bátyjai sem emlékeznek rá, milyen is volt az ő nyomkodós korszakuk, ezért nem is tanúsítanak túl nagy megértést öccsük tette iránt.
Hangulatuk, és a mese érdekessége függvényében az "Ata ne!" felkiáltástól a komoly tettlegességig, széles skálán mozog a reakciójuk, ha Iván megint kikapcsolja a tévét.

De Ivánt ez nem zavarja. Újra- és újra kikapcsolja a keze ügyébe kerülő mosogatógépet, rádiót, tévét, csak hogy pár másodpercig úgy érezhesse, ő irányít!

Kritikus tömeg

A kritikus tömeg.
Amikor a tagok összeállnak, és elérnek egy bizonyos számot, olyan dolgokat is meg tudnak csinálni, amire egy ember nem lenne képes.
Ha ezt a szót halljuk, lelki szemeink előtt több tíz, száz, esetleg ezer felnőtt jelenik meg.
Mert felnőttből sok kell a kritikus tömeg eléréséhez.
A gyerek viszont sokkal gazdaságosabb, gyerekből már 3 is elég ehhez.

A szemléltetéshez vegyük egy egyszerű példát. Az időpont legyen mondjuk péntek délután. A helyszín egy nagyáruház.
Két polc között állok, jobbról a lisztek, balról a cukrok sorakoznak.
Először Tomi fordul be kis tologatós bevásárlókocsijával és megáll mögöttem.
Semmi.
A bevásárlók hada akadálytalanul áramlik mellettem, amikor András is megjelenik kiskocsijával és megáll Tomi mellett.
Kisebb fennakadás, már csak egy sávon folyik tovább a forgalom.
Hiszen két gyerek is sokra képes, de hiányzik az a bizonyos plusz ahhoz, hogy valami igazi nagyot vigyenek végbe.
Azt a bizonyos pluszt Iván szolgáltatja, mikor is befut a saját bevásárlóalkalmatosságával és a pszichológia birkatörvényét követve megáll András mellett.

Ettől nemcsak a tömeg, de a helyzet is kritikus lesz, beáll a totális dugó.
Bevásárlótársaim elővigyázatosan kifordulnak a sorból ("Mégsem akartam lisztet venni!"), én pedig, egy kiló cukorral a jobb kezemben nekiállok a tömegoszlatásnak.

matematikai alapismeretek

komplex analízis: gyereknevelés

legkisebb közös többszörös: a szülői ágy azon legkisebb része, ahová a gyerekek közösen és egymás után többszörösen beszorítanak éjszaka

nevező: az a szülő, amelyik méregtől lila fejjel próbálja kideríteni, melyik gyerek rosszalkodott, ezért sorra megnevezi őket

egymást metsző halmazok: 2nél több, tetszőleges számú gyermek, amelyik ugyanazt a játékot akarja megszerezni, ezért metszik egymás szándékát (vagy verik egymás fejét)

csonka gúla: az a mértani forma, amit a piramis alakú játék vesz fel, miután megjárta Iván száját

húr: anya idegrendszerének különleges része, melyet a gyerekek előszeretettel feszítenek túl

valószínűségszámítás: az az elmélei folyamat, amely során a gyerek mérlegeli, mekkora valószínűséggel derül fény a csínytevésére, és ennek tudatatában dönti el, rosszalkodik-e, vagy nem.

többismeretlenes egyenlet:Iván+András+Tomi+gyerekszoba+csukott ajtó=vajon mi lesz ebből?

egymást a végtelenben metsző párhuzamosok: a szülő elképzelései és a gyerekek vágyai. A végtelenben biztosan metszik egymást.

Példabeszéd...

...arról, hogyan vet nékünk saját autónk gáncsot.

Volt egyszer egy Magyarországból való asszony, aki az gyermekeit az cselgáncsra nagy rendszerességgel vivé.
Vivé az lábbal, vivé az kerekeknek párjával, vivé az babáknak kocsijával.
Ám egy napon nagy gondolat fordulák fejében; elhatározá, hogy 75 lónak erejével vivé az gyermekeket az cselnek gáncsára.

És mikor ezen gondolat megtelepedett fejében, szállott szívére nagy nyugodalmasság, pihenheték egy fertály órátz, gondolá, hiszen imé, se nem az lában, se nem az kerekek párja, de még csak az babának kocsija sem fog fáradozni, 75 lónak ereje visz útra!

És amint gondolá, úgy is tett, egy fertályórát mindenvaló semmiségekkel tölték, majd nekikezdé készíteni az gyermekeket az cselnek gáncsára.

És adá rájuk az kimonót!
És adá rájuk az obit!
És adá rájuk az zubont!

És mindőn az gyermekek ímégy készen valának, az asszony gyönyörködék művében. De nem sokáig teheté azt, mert hirtelen az szükség hívá, és méne bele az legkisebb helyiségbe.
És ülék, és gondolá, van még időm, hisz 75 lónak ereje visz útra!
És nem sieték, hiszen tudván tudta, az természetet úgy sem lehet az sietésre reábírni.

Midőn dolga végeztével felállt, fogá az három gyermeket és tevé az kocsinak belsejébe, és 75 lónak erejével az útra indulék vala.
És látá az digitális kijelzőn, hogy az óra nagyon előrehaladott vala, és őnéki kevés ideje marad vala.
Nem baj!- gondolá, nem fogok késni, hisz 75 lónak ereje visz útra!
És bekapcsolá az motort és indulák az útra.ű

És menék.
És az idő is véle!
Nem baj!- gondolá, nem fogok késni, hisz 75 lónak ereje visz útra!

És bizonyára ígyis lett volna, de az helyre érve, rájött, az 75 lónak ereje sem elég arra, hogy egy fullra töltött parkolóba csak úgy béparkoljék, ezért az parkolóhely keresésével annyit időtt töltött vala, hogy ímé, mégis elkésett. Gyerekestűl, autóstú, 75 lovastúl.

De az eset mégis szerencsésen alakult vala, mert midőn az edzőterembe lépének, az két cselgáncsedző egy büdős szót nem ejték az késésnek miatta.

A megmondóember

A megmondóember tudja!
A megmondóember megmondja!

Persze szükség van a megmondóemberre, hiszen egyfajta iránymutatást ad, összefoglalja az emberiség addigi tudását, kivonatot készít belőle és már csak az esszenciát tálalja elénk.
Nem nekünk kell bonyolult összefüggéseken és nagy kérdéseken gondolkoznunk. Ezzel egy csomó időt, és energiát megtakaríthatunk.

A megmondóemberrel tehát nekem semmi bajom.
Eggyel. De amikor az ember 4 megmondóemberrel él egy fedél alatt, az bizony-bizony néha sok.

Megmondóember 1, vagyis Tomi előszeretettel mondja meg, hogyan is kell háztartást vezetni.
Megmondóember 2, vagyis András szakterülete az utcán való biztonságos közlekedés.
Megmondóember 3, vagyis Iván még nem mondja meg igazán, ő inkább elordibálja, a helyes gyereköltöztetési alapelveket.
Megmondóember 4, vagyis a Zuram igazi multitalent, mindenhez ért.

Szóval megmondják.
Én pedig meghallgatom.
És utána folyik tovább minden az általam kialakított, megszokott mederben, hiszen, aki tudja, csinálja, aki nem tudja, az meg beszél róla!

Hímnem-nőnem

A hétvégén Szlovéniából jöttek hozzánk látogatóba. Egyik este étterembe mentünk. és amikor a szükség hívott, magabiztosan választottam ki a két, "Damen" , illetve "Herren" feliratot viselő ajtó közül a nekem valót.
És mindezt úgy, hogy nem kellett igénybe vennem a két felirat fölött lógó, nőt, illetve férfit formáló kicsiny szimbólumok segítségét.
Az én szemszögemből nézve ezek akkor tök feleslegesen lógtak ott, pár évvel ezelőtt viszont hálás lettem volna, ha egy másik vécé, másik ajtaján látok valami hasonlót.

9 évvel, egy házassággal és 3 gyerekkel ezelőtt szintén ezekkel az ismerősökkel, szintén egy étteremben ültünk.
Mindez Szlovéniában történt, abban az időszakban, amikor még csak azt tudtam megkérdezni, hol van a vécé, a párom ugyanis első nekifutásra vett nekem egy nyelvkönyvet, én pedig kinéztem magamnak ezt a szimpatikus mondatot, és élből meg is tanultam.

Szóval kérdezni már tudtam, de a választ, és a feliratokat még nem voltam képes értelmezni.
Mindez nem zavart, amikor arra került a sor, magabiztzosan szögeztem a pincérnek a kérdést, ő pedig válaszolt...
...meg szerencsére a kezével is mutogatott, különben sosem találtam volna meg a helyet.

Na, a nehezén már túl vagyok!- gondoltam, de ismét bebizonyosodott, hogy a világegyetem nem mindig az én gondolataim szerint működik; a vécéajtókon ugyanis csak 1-1, szlovén nyelvű felirat ékeskedett. Persze az is lehet, hogy kínai, vagy spanyolt feliratok voltak, mert értelmezni egyiket sem tudtam.

Hát igen, Rómában élj úgy, mint a rómaiak, Szlovéniában meg tudjál egy kicsit szlovénül!
Én akkor még nem ismertem ezt a szabályt, de nem ijedtem meg, hát csak nem fog egy ajtó kifogni rajtam!
Majd óvatosan benyitok, és amelyikben van piszoár az lesz a férfi vécé, amelyikben nincs, az a női. Teljesen logikus.
Tehát benyitottam az elsőbe, és ott nem volt piszoárt.
Elsőre beletrafálta, tök ügyes vagyok! - gondoltam, de a biztonság kedvéért benéztem a másikba is és.......
...ott sem volt!

Szent Mártoni gondolatok

11.11.
Ülök a konyhaasztalnál és kevergetem a fehércsokis mázat.
ÉS reménykedek, hogy összeáll, nem lesz se túl kemény, se túl folyós.
Hát igen, így jár, aki b....ik elővenni a szakácskönyvét és csak úgy találomra kotyvaszt.

Emlékszem, tavaly is ugyanígy kevergettem...
Igaz, akkor csillagokhoz készült, most meg dobókockákhoz.
És tavaly is ugyanígy izgultam, hogy Iván végigaludja a műveletet.
Tavaly végig is aludta, idén nem.

Igaz tavaly még nem tudott felmászni a konyhaasztalra és nem is turkált bele a kész sütibe.
Mint ahogy még járni sem tudott.
Meg hisztirohamot sem kapott, ha nem engedttem, hogy nyomkodja a tévét.

Tavaly még hordókendőben vittem a Szent Márton napi ovis lámpás- ünnepre. Idén már a babakocsiba sem akart beszállni.
Tavaly még nem ült meg a bevásárlókocsiban, idén már nem....

Tavaly még gyorsan megszoptattam egy üres helyiségben, idén már szinkronban tömte magába a fasírozottat és a fánkot.

Szóval ülök a máz fölött, kihasználom a rövid nyugit, és elmélkedem....
....azon, hogy milyen gyorsan telt is el ez az egy év!

Gyermekolimpia 4.

Helycserés támadás

Egy kanapé, egy rácsos ágy, két normál méretű ágy és egy franciaágy áll a versenyzők rendelkezésére, meglátjuk, mit hoznak ki belőle!

A gyerekek már korábban startpozicióba feküdtek, és már régen alszanak, Anya még csak most szenderedett el a kanapén.
Nem sok időt tölt ebben a helyzetben, mert a Zuram máris felébreszti és a hálószobába invitálja.

helycsere: 1 pont

A következő fekhelyváltás már lassabban megy. A közönség már szinte alszik az unalomtól, amikor Tomi tűnik fel a hálószoba ajtajánál, és balról lazán becsusszan Anya mellé.

helycsere: 2 pont

Alig telik el egy kis idő, amikor Iván hangosan felsír. Anya feláll, és elindul kifelé.
Nem értem, mi ezzel a szándék.
A rácsos ágyba csak nem fekszik be, hiszen ezzel automatikusan diszkvalifikálná magát!

Nem is tesz, kedves olvasóim, hanem lazán kikapja Iván és jobbjára fekteti.
Hát nem tudom, ez mennyire szabályos. Az ellenfél csapata rögtön óvást jelent be.
A bírák visszavonulnak és zárt ajtók mögött tágyalják az ügyet.
Feszültségteljes percek telnekel, majd bejelentik a döntést:
megadják a pontot.

helycsere: 3 pont

Az ellenfél táborából höbörgés hallatszik, de aztán elcsitulnak, mert András jelenik meg a szülői ágyban.

helycsere:4 pont

Ezzel, úgy tűnik vége a pontgyűjtésenek, ám szakavatott olvasóink sejthetik, hogy ez a család tartogat még egy-két meglepetést.

Először András túrja ki Ivánt Anya mellől, és gyűjti be a jól megérdemelt pontot, majd Iván mászik vissza, és ezzel megint kaszál. És nem csak átvitt értelemben.
Kis lábaival olyan mértékben összerugdossa a Zuramat, hogy az nem bírja tovább, feláll átmegy a gyerekszobába és befekszik Tomi ágyába.
Ez a nemvárt fordulat úgymeglepi a bírákat, hogy a teljesítményt plussz ponttal értékelik, így az összesített végeredmény:
7+1 pont

Nem akarom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Ordítja. Talán még toporzékol is hozzá, de ezt nem láthatom.

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Visszhangzik a fejemben.
Valamit tenni kéne, gondolom. Hiszen megvan hozzá az eszköztáram.

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Oké, oké, nem akarod, de a hisztitől nem lesz jobb, valami értelmes megoldás kell.
Esetleg egy mediátor? Na jó, addig talán nem fogok eljutni, képes leszek magam kezelni a helyzetet.

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Na ebből elég legyen végre! - intem csendre. Természetesen nem használ. Csak mondja a magáét ellentmondást nem tűrő hangon.

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Végül elunom a dolgot, felállok, odamegy Ivánhoz, aki békésen pakolja le a ruhaszárítóról az öt perce kiteregetett fehérneműt. Kiveszem a kezéből és elmagyarázom neki, hogy most még nem kell leszedni.
Ezután nyugodtan visszaülök a helyemre.
Ügyes vagy! - dicsér meg a kis hang a fejemben - De miért kell mindig ennyit hisztiznem, hogy végre csinálj valamit!?

Hatodik érzék

Miután szűkebb családomban és környezetemben napi átlag 3 nyelven folyik a verbális kommunikáció, néha-néha már azt hiszem, van nyelvérzékem.

Ami nála azért nagy szó, mert életem első két évtizedében úgy gondoltam, elég lesz nekem azzal a 14 millió földlakóval kommunikálnom, aki tud magyarul, a többi 5 986 000 000 meg tanulja meg ezt a nyelvet, ha akar tőlem valamit (igaz a Zuram előbb akart magyarul tanulni, és csak utána akart tőlem valamit, de ez most lényegtelen).

Persze Isten útjai kifürkészhetetlenek....
Nem is kutakodtam sokat utánuk, inkább felnőtt fejjel megtanultam két nyelvet, és most örülök magamnak.

A fiúk már beleszülettek a soknyelvűségbe és mindegyik vérmérsékletének megfelelően kezeli a helyzetet.
Tomi, aki már másfél évesen szétválasztotta az anya- és apanyelvét, két évesen mindkettőn folyékonyan beszélt 3 évesen pedig az óvodában pár hét leforgása alatt elsajátította a közösségi nyelvet, a mai napig gond nélkül vált egyikről a másikra.
Mióta elkezdett írni, azóta a nevét is háromféleképpen írja.
Leggyakrabban magyarul, OTIM-nek, de az apai nagyszülőknek szlovénul TIM-ként szignóz, miközben az oviban TAMI névvel látja el műveit.

Mostanság egyébként szinkrontolmácsként dolgozik; ha úgy ítéli meg, hogy a vele egy óvodai csoportba járó öccse és valamelyik nevelő között kommunikáció nehézségek támadnak, nem habozik közbelépni.

Mert Andrásnak az a fixa ideája, hogy ő csak magyarul tud (mondtam már, hogy ő hasonlít rám a legjobban?!).
Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy az oviban menet hangosan ordibálja, hogy
"Eins, Zwei, Drei", de odaérve tőlem tudakolja, hogy is kell köszönni, otthon pedig az apjának fejtegeti, hogy
- Ati, jaz ne znam tako govorit, kot Ti! (tehát: Apa, én nem tudok olyan nyelven beszélni, mint Te)
Vele még lesz egy-két kör ezen a téren.

Nem úgy, mint Ivánnal, még csak 17 hónapos, de már mindhárom nyelven tökéletesen mosolyog, és amikor meglátt az utcán egy kutyát,
-Vau, vau!- felkiáltása olyan akcentusmentes, hogy senki meg nem mondaná, szülei nem német anyanyelvűek!!

Budapest, Budapest, Te csodás!

Nosztalgiázni akartam....

És mily meglepő, nem jött össze.

Ugyanis elég nehéz úgy felelveníteni független, egyetemista éveimet, amikor még az ebédemet sem tudom elfogyasztani, mert az egyik gyereknek vécére kell mennie, a másik mindenáron tudni akarja, mit ábrázol a fejünk fölött lógó absztrakt műalkotás, a harmadik meg csak úgy megszokásból hisztizik.

Mindezt szinkronban, természetesen.

Sebaj, majd lesétálunk a Duna partra, ott biztos összejön valami, hiszen milyen sokszor jártunk a Vigadó, meg az MTA környékén a Zurammal, mikor még nem is volt a Zuram!

Mily melepő, ez sem jött össze.

Ugyanis elég nehéz egy friss sportsérülésese férfival romantikázni, akinek alapból is fáj a térde, hát még, hogy a különböző aluljáróknál ő cipelte fel-le a babakocsi+gyerek együttest.

Ezek után felesleges lenne a 3 kiskorúra kenni az érzelmi túlcsordulás elmaradását.

Sebaj, majd utazunk metróval, meg villamossal, milyen jó lesz!

Na ez jó is volt....

...a fiúknak.

Bár ha jobban belegondolok miután Tominak csak egyszer kellett elmagyaráznom, hogy nem a villamossíneken állva kéne megvárni a jármű érkezését, András pedig szintén csak egyszer döntött úgy a mozgólépcsőn, hogy minden jelzés nélkül, 3-4 lépcsőfokkal a vége előtt, menetiránnyal hátnak leül rá, Iván meg úgy is aludt, nekem is stresszmentesnek mondható az esemény.

Sebaj, majd máskor is megyünk Budapestre nosztalgiázni, csak akkor már nem felhőtlen, és felelőtlen diákéveimre, hanem erre a látogatásra fogok visszagondolni!

Szolgálati Közlemény

Szét vagyok esve, utálom ezt a nyúlós őszi időt, meg egyébként sem leszünk itthon a hétvégén, szóval most egydarabig nincs bejegyzés!

Egérfogó

A molylepkék jól megszívták.
Legalábbis nálunk, mert ők az egyetlen élőlények, amelyeket lecsapok.
A többieket csak szépen kitessékelem a lakásból és remélem, hogy nem jönnek vissza.

Ebből következik, hogy amikor a minap egy kis güzüegér ( vagy akinek jobban tetszik, egy Mus musculus spicilegus) nézett velem farkasszemet a polc alól, egyértelmű volt, hogy élve fogós csapdát kell beszereznem.
Már ez sem volt könnyű, - itt "félfalun" az emberek a végleges megoldásokat pártolják - de sikerült.
A működési elve egyszerű volt, rugós ajtó, amelyet egy fémkampóval kell rögzíteni, ami a legkisebb birizgálásra kiugrik és lezárja a bejáratot.
A Zuram internetes kutakodásaiból már tudtam, hogy a mogyorós csokinak képtelenek ellenállni, ezért nem is kísérleteztem sokáig,csoki be, ajtó föl, csapda le (a szekrény alá).

A csoki jól funkcionált a csapda nem.
Miután két este telt el úgy, hogy a nasi eltünt, az ajtó pedig meg sem mozdult gyanakodni kezdtem...
Kezembe vettem a kis szerkezetet, megvizsgáltam, majd arra a zseniális következtetésre jutottam, hogy a kampóra kell feltűzni a csalit, mert akkor biztos meg fogja birizgálni az egér!

Hát megbirizgálta, a csoki meg is ette az ajtó viszont nem csapódott le.
Hogy is csapódott volna, amikor pont a kioldó szerkezet fölött volt a polc alja, nem volt helye hova kioldani.....
Hümm, hümm, csak nem én állítottam oda?

Mindegy, péntek este már egy védett, ám tető nélküli helyre állítottam a kampóra tűzött, csokidarabbal ellátott csapdát, de bevallom ennyi kudarcos próbálkozás után már nem bíztam a sikerben.

Másnap reggel álomittasan mentem ki a konyhába, ráköszöntem a csapdában üldögélő egérre, és nekiálltam pakolászni.
Aztán megállt a kezem a levegőbe, visszamentem a csapdához és mivel az egér még mindig benne üldögélt, tudatosult bennem, hogy 1 hét után végre sikerült megfognom.

Én nagyon örültem, ő, szerintem kevésbé.

Türelem....

...beszélő szerszámot terem!

Amikor már azt hittem, mindent láttam, az amcsiknak ismét új rajzfilmélménnyel sikerült meglepniük.
Bár jobban bele gondolva egy 306 millió lakosú országban valakinek mindig akad egy új ötlete.

Mivel rendszeresen a gyerekekkel együtt nézem a meséket, a beszélő, lila gumimaciktól, a fogfájós rénszarvasig sokféle figurával találkoztam már, és sztoikus nyugalommal veszem nagyfiam, "Anya, a plüssnyuszik nem tudnak repülni" -típusú kirohanásait és világosítom fel csemetémet, hogy az igazi plüssnyuszik nem esznek késsel- villával és nem tudnak vezetni sem, tehát amely mégis ezt teszi, annak a repülés meg sem kottyan.

Az viszont meglepett, hogy egy meseszereplő tesz hasonló állításokat a rajzfilmben szereplő kollégájáról.
A történet egy ezermester körül forog, akinek barkács eszközei beszélnek.
Ez így első hangzásra nem tartogat semmilyen különlegességet. Beszélő gőzösök, és egyéb kommunikáló tárgyakkal teli mesék között mit is várhatnánk.

Ráérezhetett erre a fentebb említett animáció készítője is, ezért egy kis csavarral tette izgalmasabbá a történetet: az egyik részben ezermester barátunk, és beszélő szerszámai egy kis elemlámpát találnak.
A történet logikájából kövezkezően emberünk szóraakarja bírni a kis szerszámot... Semmi új- gondolnánk, ám ekkor jön a fordulat: a kis lámpan nem reagál!
Az elkeseredett mesterembert az egyik szerszám (azt hiszem a franciakulcs) próbálja jobb kedvre deríteni:
- Manny, az elemlámpák nem tudnak beszélni! -mondja neki (Ja, vagy, úgy!- gondolja az anyuka)
Ezzel vége is lehetne a sztorinak, de hát amerikai filmről van szó, kell a heppiend, melyet most a beszélő csavarhúzó szállít.
- Lehet, hogy csak spanyolult tud! - kiált fel és, ezen szép újlatin nyelven megszólítja az elemlámpát... És láss csodát! A kis fényforrás mosolyogva válaszol neki.

Hipp-hipp-Hurrá!

Örülünk, hogy megérkeztél!
Sokat javítottál az unokatestvérek közötti fiú-lány arányon! (Bár még mindig 3:2 a javunkra!)

Álláshirdetés

Cégünk folymatosan munkatársakat keres general manager munkakör betöltésére.

A jelentkezők 9 hónapos felkészülési idő után rögtön kezdhetnek

A munkakör leírása

- exkluzív partneri körrel való intenzív kapcsolattartás

Elvárásaink:

- kreativitás, spontaneitás
- jó szervezőkészség

- jó problémamegoldó- és konfliktuskezelési képességek

- jól fejlett kommunikációs képességek

- multy-tasking. akár vezetés közben is

- 24 órás elérhetőség, és bevethetőség

Nem szükséges, de előny

- konyhaművészetekben való jártasság

- énektudás

Különleges feltételek

- a partneri szerződés minimum 18 évig érvényes, mindkét részről felbonthatatlan

- előrelépési lehetősé nincs, a jelenkező saját örömére fejlődik

LEGOrul....

Az asztalról. Állandóan és folyamatosan.

Persze, tudom, lehetne a földön is legózni, de akkor meg szétgurulna. Bár ha jobban belegondolok, nem is, hiszen Iván még azelőtt szétkapná és a szájába venné, mielőtt bármiféle mozgást végeznének a kicsi darabkák.

Szóval marad az asztal. És a legurulás. Meg a szedegetés. Aban meg már profi vagyok, hiszen több, mint két éve, hogy a lego beköltözött a gyerekszobába.

Először csak egy kicsi doboznyi építőkocka. Ez nagyob bejött Tominak, és a sikeren felbuzdolva kapott még egydobozzal, aztán még eggyel, majd még eggyel.... A készlet növekedésével változtak az én érzéseim is.

Az elején csodálkozva szemléltem, hogy néhány legodarabból micsoda élethű kocsikat és házakat lehet összeállítani. Kezdeti lelkesedésem a legokészlet növekedésével fordított arányban változott, Tomi ugyanis előbb gondosan összerakta, majd ugyanolyan gonddal szédszedte a darabokat, és gondtalanul épített belőlük valami más. A rendrakás természetesen az én feladatom maradt.

Én pedig rendesen küzdöttem vel. Az első "mindent" egybe módszer ott bukott meg, amikor Tomi mégis csak az eredeti autót akarta megépíteni, és minden egyes speciális darbot órákig kellett keresni hozzá.

Akkor kisebb dobozokba kerültek az elemek. Ezekben rövidebb ideig kellett keresni azokat.... Végül eluntam a dolgot leültem és nagyjából "téma szerint" szétválogattam. Ez már jobb volt, a keresési idő lényegesen lerövidült! Az első építésnél, mert ezután a fiúk ugyan olyan összevisszaságba dobálták vissza a legokat, mint előtte.....

Most csavarok tárolására használt, kisfiókos barkácsszekrénybe, forma szerint szétválogatva figyelnek a darabok. Ez remélem beválik. Ha nem kénytelen leszek minden elemet külön dobozba elrakni, akkor tuti nem keverednek össze!

Főzzünk nagyapát!

Ma nagyapát fogunk főzni.

Hozzávalók:

1 nagyapa

1 anya

gyerek ízlés szerint

Elkészítési idő: több év

A nagyapa minőségére nagyon kell ügyelni.

A főzéshez nem megfelelő az ún "vajszívű" nagyapa, mert ez nagyon gyorsan puhul, és főzés közben könnyen elveszítheti aromáját.

Ezt a fajtát inkább nyersen, minden változtatás nélkül ajánlom az egész családnak.

Mi most egy kemény nagyapát fogunk főzni.

Első lépésben szüljünk egy gyereket. Lehetőleg olyat, aki nagy mozgásigénnyel, erős akarattal, és alacsony szófogadóképeséggel rendelkezik.

Nevelgessük szépen, saját igényeink szerint, és a nagyapa, gyermekre tett kritikus megjegyzéseit engedjük el a fülünk mellet, lehetetlen tanácsait pedig hallgassuk meg, majd ne fogadjuk el.

Hagyjuk a nagyapát, had főjön a saját levében!

Amíg a nagyapa fő, mi szüljünk még egy gyereket. Lehetőleg olyat, aki a nagy ellentéte; nyugodt, visszahúzódó, szófogadó.

Ezt is neveljük ugyanúgy, mint az elsőt., hogy látszodjon, mi eddig is jól neveltünk, nem ettől függ a gyerek személyisége.

Nagyapa ettől már puhulni fog - kevesebbet szól be(le) a gyereknevelésbe - de a főzési időt az is csökkenti, hogy látja, a nagyobb az idő múlásával izgő-mozgó babából, intelligens gyerekké vált, akivel már lehet "értelmes" dolgokat csinálni

Amikor nagyapa félpuhára főtt, ha lehet szüljünk még egy gyereket. Lehetőleg olyat, aki, amint képes mozogni, nem tágít nagyapa mellől, állandóan felkéredzkedik az ölébe, és hosszú percekig hozzábújik.

Ezzel nagypapa el is készült. Én minden körítés nélkül magában szoktam tálalni a családnak, de akinek úgy jobban tetszik, adhat mellé még 1-2 gyereket.

Jó étvágyat!

Érettségi

Még most is enyhe hastáji nyomást érzek, ha rágondolok. A torkomban gombóc képződik és sóhajtanom kell.

Szerencsére túl vagyunk rajta, és így, visszatekintve nem is értem, miért kellett izgulnom.
Minden simán ment, pedig nem is készültünk...
Na jó egy kicsit. Név, lakcím... ilyeneket gyakoroltunk, hogy biztosan menjen.

Keddre tűzték ki az időpontot, de már pénteken be lehetett menni az iskolába kicsit tájékozódni.
Persze, hogy ott voltunk, mind az öten. Mert az így dukál.
Én néztem a padokban ülő gyerekeket és bevallom, majdnem sírtam, mert ekkor tudatosult bennem, hogy lassan véget ér egy korszak.
Pedig gondolatban már régóta készítgettem magamat, de szemtől szembe találkozni a tényekkel, az egy kicsit más.

Tehát a pénteki ízelítő után kedden délután elindultunk az iskolába, a Zuram, Én, meg a gyerekek.
Mire odaértünk Tomi legtöbb ovistársa már túl volt az iskolaérettségi vizsgálaton. Jókedvűen, felszabadultan szaladgáltak az iskola folyosóján.

Mi leültünk, Tamásnak rajzolnia kellett, hogy majd azt is értékelhessék, bent pedig mindenféle színekkel, és számokkal kapcsolatos feladatot kellett megoldania.
Simán ment, Tomi hamar feloldódott, csak én figyeltem aggódva minden szavát, és amikor egy-két német szó nem jutott azonnal eszébe, legszívesebben súgtam volna neki....

A tanítónéni nagyon elégedett volt vele, és Tomi is biztosan meg volt elégedve a tanerővel, mert amikor ő megmondta fiamnak az egyetlen, általa ismert magyar szót,
Tamás ránézett, és csak ennyit mondott:
- Ügyes vagy!

Tépelődések

Már rutinos vagyok.
A celluxot és az ollót jól hozzáférhető, de a kutakodó gyerekkezeknek elérhetetlen távolságban helyeztem.
Hamarosan szükség lesz mindkettőre.

Az elmúlt bő négy évben már kellő rutint szereztem. Tudom, hogy már a legelső jelre közbe kell lépnem, és kezelni az esetet, mert ha nem teszem, csak nagyobb lesz a baj.
Persze vannak olyan esetek, amikor minden segítség későn jön. Régen sokat tépelődtem ezen, de ma már tudom, hogy van amikor egyszerűen nem lehet semmit tenni.

Szóval megint kezdődik, úgy, mint anno Tominál, majd Andrásnál. Most Ivánon a sor.
Igazából tegnap vált világossá számomra, hogy most ő következik.

Az esti mesélés után továbbra is bátyja ágyán ült, és lapozgatta a mesekönyvet, majd, amikor betettem a kiságyba, felháborodott hangon kérte azt. Ma délelőtt odasétál a kiságyához, majd nemes egyszerűséggel beledobta a kezében lévő könyvet és kért, tegyem be őt is olvasni.
Ezek után este lefekvéskor már automatikusan adtam a kiságyba neki egyet, hiszen úgy néz ki, az együtt mesélés mellett után most ráérzett az egyedül "olvasás" örömeire is.

Én pedig már kikészítettem a celluxot és az ollót, mert tudom, a könyvek nem tolerálják, ha picik kezek egyszerre két irányba próbálják lapozni őket...

Ismerkedjünk!

Egy mosoly sokat segít.
Iván ezzel tisztába van, már mesteri fokra fejlesztette az "és-most-te-szeretni-fogsz" mosolyát.
Bolt, vagy állomás, öreg bácsi, vagy éretlen kamasz, ha a gyerekem kinézi magának, nincs menekvés! Addig szugerálja, amíg az illető rá nem néz és akkor jön a jól időzített félmosoly, majd a félénk elfordulás, és ismét félmosoly.
Nem tudom, hol tanulta a dolgot, mert egyik bátyja sem tudta így az ujja köré csavarni az embereket, lényeg, hogy a hatás garantált.

Illetve majdnem. Iván ma csúfos kudarcot vallott.
Pedig mindent bevetett.
Amikor az edzőterem másik végén meglátta, a nála 4-5 hónappal fiatalabb kislány, felvidult a szeme. Pár percig cssak nézte, aztán határozott léptekkel elindult felé.
Előbb csak mellé állt és rávillantotta 220 voltos mosolyát.
A kishölgyet ez szemmle láthatólag hidegen hagyta.
Iván azonban nem az a típus, aki feladja, és kissé közelebb lépett, megsimította a kislány kezét és tovább mosolygott.
A kislány bizonytalanul visszahúzódott...
Iván nem a testbeszéd mestere, mert nem vette a finom üzenetet, még közelebb lépett és hangos örömsikongatásokkal elkezdte simizni a kislányt.
Na a fiam ezen a ponton verte ki a biztosítékot, a kishölgy hangos "ne-ne" kiáltásokkal adott hangot nemtetszésének, majd, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak két kezével löködni kezdte Ivánt.

Ő továbbra sem kapcsolt, és minden taszítás után mosolyogva visszalépett.
Végül úgy döntöttem megszakítom a fiam vigyor-terrorját és kézbe kapta az ifiembert, aki, mintha mi sem történt volna, még fentről is ezerrel villogtatott lefelé.
Hát igen, azt hiszem Iván ismerkedési technikáján még finomítani kell egy kicsit....

1849. október 6. .Nemzeti gyásznap

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes)

2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok

3. Kiss Ernő, tábornok,

4. Schweidel József, tábornok,

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,

6. Török Ignác, tábornok,

7. Lahner György, tábornok,

8. Knezić Károly, tábornok,

9. Nagysándor József, tábornok,

10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok

11. Aulich Lajos, tábornok,

12. Damjanich János, tábornok,

13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,

Aradon további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredes, 1949. október 25-én Kazinczy Lajos (Kazinczy Ferenc fia) honvéd ezredest és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest.

Lenkey János vezérőrnagy az aradi várbörtönben halt meg,

Szintén ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét.

Ööö.....

Az elmúlt héten a Zuram másodunokatestvére vendégeskedett nálunk.

Egy korábbi telefonbeszélgetés alkalmával barátnője -aki már vágyik egy babára - megemlített, jó, is, hogy nálunk tölt néhány napot, mert legalább látja, milyen jó egy gyerek, és neki is megjön a kedve.

De akkor miért hozzánk akarod küldeni? - gondoltam magamban.

Mert kétség kívül jó a gyerek(ke)kel, de ez pont olyan, mint az a híres belső érték, egy pasinak jó sokszor kell megnézni, mire feltűnik.

Mert kétség kívül jó a gyerek(ke)kel, de szerintem nem ez volt vendégünk első gondolata, amikor vasárnap hajnali 6-kor két kisebb csemetém csodálkozó tekintettel, és boldog sikongatásokkal nyugtázta, hogy a szokásosnál eggyel többen vagyunk.

Mert kétség kívül jó a gyerek(ke)kel, de ez nem akkor jön ki teljes valójában, amikor más emberek gyerekei köröznek körülötted "fogócskázzunk, fogócskázzunk" felkiáltással.

Mert kétség kívül jó a gyerek(ke)kel, de az edzetlen hallószerveket már egy kisebb hisztiroham is megviseli.

Mert kétség kívül jó a gyerek(ke)kel, de nem tudom, hogy a nálunk töltött hét után a Zuram unokatestvére is ezt gondolja-e.

receptek

"Igazi olasz pizza" otthon

Képpel nem tudok szolgálni, mert elromlott a gép, de higgyétek el, nagyon gusztán néz ki!

Nincsen sem márvány nyújtólapom, sem pizzasütő kemencém ,de még egy sütőbe helyezhető pizzasütő kövem se, viszont szeretem a pizzériákban (pláne az olasz pizzériákban) sütött, hajszálvékony tésztájú pizzát.
Sok kísérletezések után most már én is valami hasonlót tudok sütni a saját "normál" konyhámban.

Tészta: fél kiló 2x átszitált lisztet (fontos az átszitálás, így levegő kerül a lisztszemek közé, egyenletes lesz a nyers tészta, könnyű, omlós a végeredmény) tálba teszünk, közepébe mélyedés készítünk és ebbe tesszük, a kiskanál cukorral összemorzsolt, fél kocka élesztőt.
Amikor az élesztő elfolyosódik, hozzáteszünk 1 kiskanál sót, egy kis olivaolajat , némi langyos vizet és a lisztből hozzákeverünk egy kicsit, majd 10-15 percig állni hagyjuk. Amikor ez a kovász a liszt közepén szépen dagadni kezt, akkor elkezdjük hozzákeverni a többi lisztet is, és langyos víz hozzáadásával összeállítjuk a tésztát.

A tészta állaga: nagyon lágy tészát készítsünk, olyat, ami már összeáll, de még egy kicsit ragad a kezünkhöz. Ez a nyújtásnál fontos, mert csak így nem fog szétszakadni a pizza (vagy ha szakad, akkor is csak kicsit).

A tészta nyújtása: az elkészült tésztát 3-4 részre osztjuk és mindegyik darabból lisztes kézzel (különben ragad) kis cipókat formázunk. Fél órát állni hagyjuk (hogy a lisztszemcsék szépen megdagadjanak), ezután a cipókat finom ütögetéssel kilapítjuk egyenként, mindkét felüket belisztezzünk (én egy tálkába teszek lisztet és abba megforgatom),
majd jöhet a nyújtás:
egyik kezünket ökölbe szorítjuk, rátesszük a tésztát, a másikkal pedig határozott, egyenletes mozdulatokkal körbe-körbe kifelé húzkodjuk a tésztát (persze, aki tudja, dobálhatja-pörgetheti úgy, mint a profi pizzasütők, de nekem csak ez a "lebutított" változat megy).
Amikor már lelóg a kezünkről, az egészet sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük és ott két kezünk segítségével tovább nyújtjuk-vékonyítjuk.
Garantáltan nem lesz kör alakú a végtermék, viszont szép vékony belsőrész és vastag külső peremet tudunk így csinálni. Ha itt-ott szakad a tészta, szépen húzogassuk vissza.
Türelmetlenebbje lisztezett sodrófával is nekimehet, csak így a vastagabb külső perem fog lemaradni.

A paradicsomszósz: fél kiló lisztből készült pizzához olyan 2-2,5 dl sűrített paradicsomba (konzerv és tubusos paradicsomból kevesebb kell, ezt vízzel hígítsuk, hogy meglegyen a 2 dl) teszek egy csipet sót, kis cukrot, kicsi olívaolajat, petrezselymet, kakukkfüvet, bazsalikomot, rozmaringot és fokhagymát (mennyiséget nem tudok, ízlés szerint, de teljesen jó egy készen kapható olasz fűszerkeverék is), majd a tűzhelyen egyet rottyantok rajta.
Ezután merőkanál segítségével a kinyújtott pizza közepére öntök egy kicsit, majd a merőkanál domború aljával szépen végigterítem az egészen.

Ezután jöhet a sajt és minden egyéb földi jó, majd következhet a sütés.

A sütés: amikor hozzákezdünk a cipók nyújtásának, kapcsoljuk a sütőt max fokozatra, hogy mire a pizza bekerül, jó forró legyen, mert ha hideg, vagy langyos sütőbe tesszük, akkor az élesztőnek még van egy kis ideje, nekiáll kelni, és akkor lőttek a papírvékony belső résznek.
A sütést 180-200 fokon (gázsütő 3-4-es) végezzük.