Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Saturday, July 27, 2013

András anyja

Nem, nincsen tudathasadásom.
Én vagyok András anyja.
Az egyik.

Mert bizony-bizony vetélytársam akadt.
Szerencsére csak levegőből van, de a fiam számára elég valóságosnak tűnik.
Annyira, hogy rendszeresen enni-inni kér tőle.
Azt meg nem ad neki.

A fiam persze ilyenkor jön hozzám, hogy "anya hol a vizem?" vagy  "miért nincs még kész a szendvicsem?".

Persze azért vannak meredekebb esetek is.
Mondjuk, amikor egy tömegrendezvényen bejelenti a levegő anyukának, hogy ő elmegy pisilni.
Én meg kereshetem, mert levegő anyuka persze nem mondjas meg nekem, hol van.


Tuesday, July 23, 2013

Baywatch

És szó szerint már csak watcholok a partról.
Mert eljött az az idő, hogy az össze gyerekem elvan nélkülem a vízben és ha Ivánra még egy karúszót is teszek, akkor már nem kell szívrohamot kapva utánna rohanni, ha elindulnak a mélyebb víz felé, elég csak nyugodttan megvárni amíg a hullámzással kiér a medence partjára.
Ez nekem, aki köztudomásul utálja strandot és a vizet hatalmas megkönnyebbülés.

Mostanában tehát csak ott állok (ülök) a medence partján és figyelek, mint anno Pamela Anderson vagy (a mellméreteim alapján inkább)  David Hasselhoff...

Friday, July 12, 2013

Kultur-sokk (inkább kevés)

Miután már minden itthoni könyvet legalább 3szor kiolvastam, és rájöttem, hogy ha állandóan új könyvet vásárolok, akkor helyhiány miatt hamarosan elkezdhetem a gyerkeimet beadni a zaciba, végre beiratkoztam a helyi könyvtárba.

Persze nem voltak nagy elvárásaim, tudtam, sem OSZK-t sem Szabó Ervint, de még csak egy Szfvári Városi Könyvtárt sem vártam. Tudtam, ez igy egy kisváros egy nagyon vidékies vidéken (ahol még a polgármesternek is van traktorja) de azért meglepődtem.

Nem kicsit, nagyon.
Annyira, hogy amikor bementem, az volt az első dolgom, hogy kijöttem.
No nem sznobságból, hanem mert azt gondoltam, beiratkozás előtt megnézem hogy az előtéren kivül még milnyen helyiségek vannak.

Nos...
Nem voltak helyiségek. Az "előtér" volt maga az egész könyvtár.
Hát mindegy, azért beiratkoztam, kivettem néhány könyvet, amiket most igen-igen lassan olvasok, mert

1. a családom fele már itthon
2.  a tagságom jövő júniusig szól , én meg nem akarom már szeptemberre az összes érdekes könyvet elolvasni



Friday, July 5, 2013

Ha nincs kéznél gyerek...

jó lesz egy darab anyag is.

Jó sok időm van. Már az összes pókot kiharaptam a sarokból ...
és közben rájöttem  valamire.

A varrás az olyan mint a gyereknevelés.
A szabásminta (szóval a gyerek alaptermészete) adott.
Ha nem követjük a vonalakat (egy introvertált gyereket extrovertáltnak próválunk nevelni és fordítva),
vagy túlságosan belvágunk (állandó rászólásssal),
esetleg túl sok anyagot hagyunk (nem neveljük mert "úgyis-tudja-mi-kell-neki", pedig nem, nem tudja és ebből élnek a játékgyártók),
akkor a végeredmény hordhatatlan lesz
(mielőtt a gyámügy kijönne: nem szoktam a gyerekeimet ruházkodási célra használni ez csak olyan metafóra).
Ráadásul folyamatosan igazítani alakítani kell az anyagon, gombostűkkel szúrkálni, hogy ne csússszon szét. (Azt hiszem ez világos, a szüléssel még messze nem tudtuk le a gyerekekkel kapcsolatos összes  teendőnket)

Viszont flexibilis is a dolog hiszen a varrásokat vissza lehet fejteni és a szabásmintán is lehet apróbb igazításokat eszközölni, amitól igazán egyedivé válik a ruhadarab (mindhárom fiunk ugyanazt a nevelést kapja, csak más eszközökkel, mivel mindháromnak egész más a személyiség. Pedig testvérek- sőt még az apjuk is ugyanaz-becsszóra!)

Szóval a varrás az olyan, mint a gyereknevelés.
Persze azért nem,
a ruhaanyag ugyanis nem pofázik vissza!

Tuesday, July 2, 2013

Nyaralás


A Zuramat elküldtem Anyósékkal Horvátországba nyaralni.

Én pedig ezalatt szépen nyugodtan kifestem és átrendezem a lakást, kapálok a kertben, levendulázok, elvégzek kisebb és a  nagyobb javításokat és táskát varrok.

És ezalatt senki nem macerál, hogy adjak neki enni, nem kell soför játszanom, a szennyesláda üres, és én addig használom azt az egy tányért és poharat, amit reggel előveszek, amíg a Köjál ki nem jön.

Ezalatt a Zuram nyaral. Anyóssal, apóssal, három gyerekkel.
És mind az ötre neki kell vigyázni, hogy ne csináljanak hülyeséget, hogy minnél kevesebbet veszekedjenek és, hogy elégedettek legyenek.

Szóval elvileg én dolgozom és a Zuram nyaral.
Mondom elvileg....