Miután szűkebb családomban és környezetemben napi átlag 3 nyelven folyik a verbális kommunikáció, néha-néha már azt hiszem, van nyelvérzékem.
Ami nála azért nagy szó, mert életem első két évtizedében úgy gondoltam, elég lesz nekem azzal a 14 millió földlakóval kommunikálnom, aki tud magyarul, a többi 5 986 000 000 meg tanulja meg ezt a nyelvet, ha akar tőlem valamit (igaz a Zuram előbb akart magyarul tanulni, és csak utána akart tőlem valamit, de ez most lényegtelen).
Persze Isten útjai kifürkészhetetlenek....
Nem is kutakodtam sokat utánuk, inkább felnőtt fejjel megtanultam két nyelvet, és most örülök magamnak.
A fiúk már beleszülettek a soknyelvűségbe és mindegyik vérmérsékletének megfelelően kezeli a helyzetet.
Tomi, aki már másfél évesen szétválasztotta az anya- és apanyelvét, két évesen mindkettőn folyékonyan beszélt 3 évesen pedig az óvodában pár hét leforgása alatt elsajátította a közösségi nyelvet, a mai napig gond nélkül vált egyikről a másikra.
Mióta elkezdett írni, azóta a nevét is háromféleképpen írja.
Leggyakrabban magyarul, OTIM-nek, de az apai nagyszülőknek szlovénul TIM-ként szignóz, miközben az oviban TAMI névvel látja el műveit.
Mostanság egyébként szinkrontolmácsként dolgozik; ha úgy ítéli meg, hogy a vele egy óvodai csoportba járó öccse és valamelyik nevelő között kommunikáció nehézségek támadnak, nem habozik közbelépni.
Mert Andrásnak az a fixa ideája, hogy ő csak magyarul tud (mondtam már, hogy ő hasonlít rám a legjobban?!).
Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy az oviban menet hangosan ordibálja, hogy
"Eins, Zwei, Drei", de odaérve tőlem tudakolja, hogy is kell köszönni, otthon pedig az apjának fejtegeti, hogy
- Ati, jaz ne znam tako govorit, kot Ti! (tehát: Apa, én nem tudok olyan nyelven beszélni, mint Te)
Vele még lesz egy-két kör ezen a téren.
Nem úgy, mint Ivánnal, még csak 17 hónapos, de már mindhárom nyelven tökéletesen mosolyog, és amikor meglátt az utcán egy kutyát,
-Vau, vau!- felkiáltása olyan akcentusmentes, hogy senki meg nem mondaná, szülei nem német anyanyelvűek!!
No comments:
Post a Comment