Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Tuesday, June 30, 2009

Elfújta a szél...


Igaz előbb megfújta.
A két nagyot pontosan. (Lehet, hogy a kicsit is, de ő biztosan jobban fel volt öltöztetve.)

Szóval a szél fújt, miköben meleg is volt, meg magas páratartalom. A tökéletes mix egy jó kis vírusos, avagy bakteriális eredetű fertőzés felbukkanásához.
A gyerekek is így gondolhatták, mert szépen el is kapták azt.

Előbb a nagy panaszkodott fülfájásra, azután a középső torokfájásra.
Én meg rájuk (igaz, csak magamban), hogy miért este kell lebetegedniük, amikor nincs a közlben gyerekorvos.....
Szerencsére hamar kiderült, hogy nem olyan súlyos a helyzet.
Egy napig sem tartott ez az álapot, estére a betséget elfújta a szél. Mindkető úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna.
A legnagyobb egyetértésben (Ivánt is bevonva) alakítottak edényzenekart, és éktelen lármát csapva masíroztak fel-s alá a lakásban.

Én pedig azt gondolam, talán lehetek volna egy kicsit tovább is betegek...

Monday, June 29, 2009

Titkosügynöki jelentés az E3-as célszemélyről

Akciórádiusza

horizontálisan: ameddig akadályba nem ütközik
vertikálisan: kb 1 m (80 cm testagasság + a kinyújtott kezek)

Célpontja

bármi, ami könnyen mozdítható, és a padló szintjénél magasabban van

Technikája

nem túl rafinált, mégis igen hatékony, a célpont megközelítése után előbb az ülve is elérhető dolgokat rántja le, majd feláll, hogy hozzájusson a magasabban fekvő területekhez is.

Sebessége

gyors, az ember nem is hinné, mennyire....

Fegyvere

a lefegyverző mosolya

A célszemély képe:

y

Saturday, June 27, 2009

Kedves Viktor! Kedves Sári! Kedves PociPici!




Nem mondok semmit, most már úgy is mindegy!

De azért kívánunk nektek sok-sok szépet 's jót!

a Zuram, Én, meg Azok-A-Büdös-Kölkök!



ui: nem küldöm emailben a múltheti esküvői fotókat, felraktam a webre azokat!

http://picasaweb.google.com/fulopkata2/Eskuvo# (Luca, neked is szól!)

Kedves Viktor! Kedves Sári! Kedves PociPici!




Nem mondok semmit, most már úgy is mindegy!

De azért kívánunk nektek sok-sok szépet 's jót!

a Zuram, Én, meg Azok-A-Büdös-Kölkök!



ui: nem küldöm emailben a múltheti esküvői fotókat, felraktam a webre azokat!

http://picasaweb.google.com/fulopkata2/Eskuvo# (Luca, neked is szól!)

Friday, June 26, 2009

Köszönöm Csilla!

És most hét tűzön fogok megégni, mert nem írok be hét blogot, nem tudom végigböngészni mindenkinek az oldalát, hogy ki kit jelölt, őrületbe meg senkit nem akarok kergetni a plussz jelölgetéseimmel!

Én beírom a hét, általam leggyakrabban olvasott blogot, - szigorúan ABC sorrendben - úgy is azokat díjaznám!
1. A Varga gyerekek
2. Bogyesz és Bubuka blogja
3. Dominó és Lőrinc
4. l a lenghe furlane e slovene furlanski in slovenski jezik
5. Petra Ati és Szabi
6. r-v-timi
7. Több mint 9 hónap

Köszönöm Csilla!

És most hét tűzön fogok megégni, mert nem írok be hét blogot, nem tudom végigböngészni mindenkinek az oldalát, hogy ki kit jelölt, őrületbe meg senkit nem akarok kergetni a plussz jelölgetéseimmel!

Én beírom a hét, általam leggyakrabban olvasott blogot, - szigorúan ABC sorrendben - úgy is azokat díjaznám!
1. A Varga gyerekek
2. Bogyesz és Bubuka blogja
3. Dominó és Lőrinc
4. l a lenghe furlane e slovene furlanski in slovenski jezik
5. Petra Ati és Szabi
6. r-v-timi
7. Több mint 9 hónap

Wednesday, June 24, 2009

Anya szétesik



Megesik az ilyesmi.
Néha én is szétesem.

Ilyenkor próbálom megvédeni a környezetemben élő négy pasit a szanaszét repkedő daraboktól, de legtöbbször nem sikerül. Ilyenkor mindenki kap egy kis anyut.
Nem mondom,hogy kitörő lelkesedéssel fogadják.

Én sem szeretem ezt az állapotot, igyekszem, hogy minél előbb összeszedjem a különböző részeimet.
Első lépésként neki szoktam állni átrendezni a lakást. Ilyenkor csiganyomokat karcolok a padlóba a bútorokkal (mert nem bírom megvárni, amíg hazajön a Zuram, és segít), és meglepem a családot egy, a szétesettség mértékével egyenes arányban dráguló, lakberendezési eszközzel.
Persze titsztában vagyok vele, hogy ez csak pótcselekvés, amivel menekülni akarok a problémáim elől, de jól esik!

A lakberendezéssel egyidőben étkezés terén is elengedem magam, röviden zabálok (Bár meg kell jegyeznem, amióta a gyerekeke miatt nem ehetek bármikor bármit, változott az élvezeti érték. Zöldséges tésztasalátával azért nem ugyan az a hatás, mint anno egy tábla csokival....)
Aztán ennek a pótcselekvésnek is vége lesz 1-2 napon belül.

És akkor a tettek mezejére lépek és mindenféle okkult, és okkulatlan tudománnyal, torna- és jógagyakorlatokkal helyreállítom a megtört egységet.
Bár az az igazság, hogy nem mindig kerülnek a megfelelő helyükre a dolgok, ilyenkor várom, hogy újra szétessek, és kezdődjön előlről a kirakós.

Tuesday, June 23, 2009

Egyetértés



És ez most nem az a fajta, amikor én is értek egyet, meg te is...
Nem, én most az igazi egyetértésről beszélek, arról, amikor több ember is ugyan azt gondolja valamiről.

Egyetértést, ami tömegeket képes megmozgatni, politikai pártok és közhasznú egyesültek jönnek létre, amikor az emberek egyetértenek és úgy gondolják, ez olyan jó, hogy erre alapozva létrehoznak valamit, ami megváltoztatja a közvetlen környezetüket/az országot/jobbá teszi a világot.

Egyetértés, igen, láttuk már milyen nagy dolog születtek abból, amikor két fél megegyezett valamiben.
Városok épültek, falak omlottak le, békeszerződések és nagy nemzetközi egyezmények jöttek létre, mert egyetértettek.

Mert egyetérteni nem könnyű. Az embernek látni, és értenie kell hozzá a másik álláspontját. Átgondolni és meggyőzően tálalni a saját érveit, ezután közösen végiggondolni, hogy melyik megoldás hoz létre ún. győztes-győztes pozíciót, amikor mindkét fél elégedett és egyetért.

Egyetérteni még a felnőtteknek is nehezükre esik, hát még a gyerekeknek!
Én azonban büszkén jelenthetem, hogy András (3) és Iván (1) már sok mindenben egyet tudnak érteni, annak ellenére, hogy még egyik sem lépett a kognitív fejlődés azon szakaszába, ahol el tudná sajátítani az egyetértéshez fent felsorolt elemeket.
Még csak a közelében sincsenek, mégis egyetértenek.

Egyetértenek abban, hogy mindig az a legjobb játék, amivel a másik akar játszani.

Monday, June 22, 2009

Elveszlek feleségül!



És egy kastélyban fogunk lakni. Nekem koronás királyi ágyam lesz, Neked pedig rózsaszín pacis.


Fejtegette legnagyobbik fiam unokatestvérének a hétvégén. A frigyből azonban nem lesz semmi. És nemcsak a közeli rokonság miatt.
Mindenki tudja, hogy az ilyen óvodai ígérgetésekből nem sok szokott valóra válni.
Én például már egyszeres karácsonyi ajándék és kétszeres elvált asszony lennék, ha az összes felelőtlenül ígérgető mini Don Juan beváltotta volna a szavát.

Persze ne legyünk igazságtalanok a férfipalántákkal szembe, hiszen mi, nők is tettünk 5-6 éves korunkban (hát még később...!) felelőtlen ígéreteket a másik nem képviselőinek.
Nálam maradva el kell árulnom, hogy én egy ilyen hitegetés sorozat után végül is két szék között a pad alá estem.
Elsős voltam, amikor megígértem Z-nek (a történetben szereplő neveket, az érintettek érdekében megváltoztattuk), hogy ha nem Y-nak leszek a felesége, akkor biztosan hozzá megyek.
Aztán egy évre rá Z elköltözött, Y-nak pedig új menyasszonya akadt. Én meg ott maradtam egyedül.

De mindegy, kár a múlton keseregni.

Thursday, June 18, 2009

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

Megint nem leszek egy hétvége erejéig.
Megint szünetel a blogom pár napig.
Megint esküvőre megyek.
Megint gyűjtök egy-két új ötletet.

De semmi izgalom!

Megint visszatérek.
Megint írni fogok.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

Megint nem leszek egy hétvége erejéig.
Megint szünetel a blogom pár napig.
Megint esküvőre megyek.
Megint gyűjtök egy-két új ötletet.

De semmi izgalom!

Megint visszatérek.
Megint írni fogok.

Wednesday, June 17, 2009

Heuréka!




Állítólag ezt kiabálta Arkhimédész, amikor rájött, hogy minné ljobban belemerül a fürdővízébe, annál magasabb lesz a vízszint (minden vízbe mártott test..., mint tudjuk).
Ezután még rohangált egy kicsit meztelenül Szürakuszai utcáin, majd felöltözött és szépen megmérte, vajon tényleg színaranyból van-e a szürakuszai fejedelem koronája.

Én nem szoktam kiabálni, sem mezítelenül rohangálni, amikor rájövök egy probléma megoldására, ez nem az én stílusom. Én a megszülető gondolatokat legtöbbször a férjemmel osztom meg.
És várom a hatást. Várom, hogy az ő meglévő gondolatai keveredjenek az enyémmel és az így keletkezett új gondolat szavakban is testet öltsön.

De a Zuram legtöbbször másként gondolkodik... pontosabban másról. Annyira, hogy az ő gondolatai valószínűleg meg sem próbálnak keveredni az enyéimmel. Úgy sem illenének össze.
Azért az én gondolataim sem vesznek el az agyában.
Pár percig köröznek körbe-körbe a szürkeállományában, majd uram-s-parancsolóm szinte szó szerint visszamondja, úgy tálalva azokat, mintha a saját ötletei lennének, amikre az azt megelőző néhány percben, egyedül talált ki...

Nekem ettől új gondolatom szokott támadni, lehet, hogy Arkhimédész nem is egyedül fürdőzőtt?

Monday, June 15, 2009

Sugárzó!



Ma hivatalosan is beírattam Andrást az óvodába. Ő megkapta a jelét (traktor), én pedig a kitöltendő papírokat.
Nyilatkoznom kell többek között arról, hogy ki hozhatja el rajtam kívül a gyerekemet az óvodából, hogy baleset esetén kit, és hogyan értesítsenek, illetve, hogy beleegyezek-e abba, hogy atomkatasztrófa esetén már az óvodában beadhatják-e Andrásnak a káliumjodid tablettát.
Ha valaki nem tudná, ez arra való, hogy megakadályozza a radioaktív jód a pajzsmirigybe kerülését.

Minek, kérdezné az ember lánya, hiszen egy atomtragédia bekövetkezésének esélye többszörösen kisebb, mint annak a lehetősége, hogy az ember fejére esik egy virágcserép. Ráadásul ha kiszámoljuk, hogy a hétvégéken (52x2=104 nap), hivatalos ünnepeken (kb 10-12 nap), szünetekben (kb 3 hónap, cirka 90-95 nap), betegségek alatt (nálunk kb 14nap/év) alatt a gyerek úgy sincsen óvodában, még inkább csökken ez az arány.
Ha pedig szőrszálhasogatásként hozzáteszem, hogy az óvodában töltött napokon is a 24 órából mindössze 4-et (sem) tölt ebben a közösségi intézményben, beláthajuk, hogy nagyobb az esélye annak, hogy a káliumjodid tablettáról szóló információs papírral megvágom a kezemet, mint, hogy a gyerekemnek az óvodában kelljen beadni a fent nevezett orvosságot.

Nem hiszek az összeesküvés elméletekben, nem hiszek abban, hogy egy nyomtatómaffia keresné halálra magát az információs iratok elkészítésével.
Sokkal inkább arról van, szó, hogy itt politikai presztizskérdést csinálnak abból, hogy mindeneszközzel fellépjenek a szomszédos ország határközeli erőműve ellen.
Érzésem szerint, valami olyasmi lehet a hátsó szándék, hogy ha minden óvodában felhívják a figyelmet egy esetleges atomkatasztrófa következményeire, akkor a csemetéjüket féltő anyukák előbb-utóbb áttörik a határokat (bár már nem kell, Schengen óta nincsenek) és elsöprik az erőművet.

Sugárzóan jó ötlet, nem mondom!

Sunday, June 14, 2009

A jó rendszergazda




A jó rendszergazda gondját viseli a reá bízott rendszernek.

A jó rendszergazda nem esik kétségbe, ha a rendszerben, vagy a rendszer egyes elemeiben kisebb-nagyobb leállások, lefagyások következnek be.

A jó rendszergazda megfelelő tűzfal kiépítésével megpróbálja megelőzni a vírustámadásokat, ha pedig nem sikerült, akkor megfelelő lépéseket eszközöl a beteg rendszer helyreállítása érdekében.

A jó rendszergazda mindig éberen őrködik és fellép a jogosulatlan használók és a hatásköreiket átlépők ellen.

Az általam gondozott rendszer 4 tagjából az elmúlt héten 3 is kiesett.
A tűzfalak és a az egyéb biztonsági rendszerek (úgy, mint megfelelő táplálkozás és sok mozgás) ellenére mindhármat vírustámadás érte, melynek következtében a beléjük táplált dolgok jelentős része, nem került feldolgozásra és a rendszer egyszerűen kiürítette magából.
A vírustámadás visszaverése érdekében a rendszer egyes elemit elkülönítettem egymástól, és a megfelelő szerek badása után megvártam, míg a vírus teljesen kiürül belőlük.
Ez alatt az idő alatt a tagoktól több jogosultságot is megvontan (úgy mint cukros, fűszeres és zsíros ételek fogyasztása, erős testmozgás).
Bár történtek hatáskörtúllépési kísérletek (a fiaimnál ezt az édességfogyasztást, a Zuramnál a testmozgást jelentette), de ezeket mindig időben lefüleletem és keményen felléptem ellenünk.
Hatékony intézkedéseim következtében a 6 napos leállás alatt a rendszerben nem keletkeztek nagyobb károk és ma már megközelítőleg rendeltetésszerűen működött a családom.

Friday, June 12, 2009

Ezek még enni fognak....



Van a városunkban egy kis kebapos. Tényleg kicsi, az egész helyiségbe 3 asztal fér be.
A kaja viszont jó és olcsó.
Ebből következik, hogy mindig teli van. Pláne délidőben, ebédtájt.
Ezért nem ritka, hogy egy asztalnál többféle, közelebbi ismeretségben nem álló (röviden vadidegen) ember is letelepszik, hogy elfogyassza szerényes étkét.

Ma a városban volt dolgunk, gondoltam kapnak a fiúk 1-1 adag sült krumplit. Szerencsére az egyik asztal éppen üres volt, oda letelepedtünk és vártuk, hogy kisüljön a burgonyánk.
Közben Tominak vécére kellett mennie, ezért elkísértem a legnagyobb fiamat a legkisebb helyiségbe. Miután visszatértünk, egy, az asztal mellett álló hölgy zavartan mosolyogva szólt hozzám:
"Én voltam itt előbb"

Semmi baj, gondoltam, a nagy éhségben biztosan elkerülte a figyelmét az asztalon álló két ásványvizes üveg, az egyik széken ülő András és az asztal mellett álló üres babakocsi.
Kedvesen megpróbáltam ráirányítani a figyelmét a tényekre és ezért így válaszoltam:

"Én már itt voltam"

A történet itt le is zárulhatott volna, úgy, hogy elnézést kér, megkérdezi, hogy szabad-e két hely, vagy úgy, hogy elmegy.

De a hölgy nagymamája bizonyára zsüfrazsett volt, és hát ő sem volt hajlandó lemondani jogosnak vélt birtokáról. Felém fordult és egy "te-idióta-akkor-még-egyszer-elmondom-mert-biztosan-nem-fogtad-fel" mosollyal még egyszer megismételte:

"Én voltam itt előbb"

Hát jó, gondoltam, ha harc, hát legyen harc, és bevetem a titkos fegyvert:
"Én voltam itt előbb, csak a fiammal a vécén voltunk"-feleltem és szépen helyet foglaltam.

A hölgy ekkor fásult hangon megkérdezte, hogy szabad-e a másik két hely, majd a fiával együtt leült.
Érződött, hogy a vereség hatására megtört benne valami, feszengve nézegette az étlapot, fészkelődött.
A kegyelemdöfést az adta meg neki, hogy kihozták a sült krumplikat, a gyerekek pedig jó étvággyal nekiláttak.
Pár másodpercig csöndben volt, majd odaszólt a fiának:

"Ezek még enni fognak!" - olyan hangnemmel, mintha Istentől elrugaszkodott dolgot műveltünk volna azzal, hogy egy étkezdébe beülve ételt rendelünk, és eszünk.

Nem tudom, mit várt volna tőlünk, talán, hogy Iván szteppel majd, amíg Tomi zongorázik, András pedig énekel hozzá?
Mindegy, már nem tudtam megkérdezni, mert az a tény, hogy mi eszünk, annyira megviselte, hogy inkább felállt és fiával együtt távozott.
Remélem máshol talált üres asztalt!

Tuesday, June 9, 2009

MINDENKINEK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Mivel mindhárom fiam ebben az időszakban született, az interneten keresztül sok ismeretlen ismerősre tettünk szert, akik szintén mostanában ünnepletik, ünneplik, ünnepelni fogják születésnapjukat.
Az elmúlt hetek idegpróbáló eseményei miatt nem jutott időm mindenkit virtuálisan felköszönteni, ezért azt gondoltam, egy füst alatt elintézek minden volt és leendő születésnapot.
Szóval sütöttem egy hatalmas tortát, hogy minenkinek jusson belőle:


De amikor számba vettük az ünnepelteket, rájöttünk, hogy akár mekkora is a torta, ha mindenkinek küldünk egy szeletet, elég kevés jut majd egy főre.
Ezért a fiúk sokáig törték a fejüket, hogy mi lenne a legjobb megoldás:


Végül kitalálták, ők megeszik a tortát:

Én pedig ezzel a képregénnyel köszöntök mindenkit.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!

MINDENKINEK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Mivel mindhárom fiam ebben az időszakban született, az interneten keresztül sok ismeretlen ismerősre tettünk szert, akik szintén mostanában ünnepletik, ünneplik, ünnepelni fogják születésnapjukat.
Az elmúlt hetek idegpróbáló eseményei miatt nem jutott időm mindenkit virtuálisan felköszönteni, ezért azt gondoltam, egy füst alatt elintézek minden volt és leendő születésnapot.
Szóval sütöttem egy hatalmas tortát, hogy minenkinek jusson belőle:


De amikor számba vettük az ünnepelteket, rájöttünk, hogy akár mekkora is a torta, ha mindenkinek küldünk egy szeletet, elég kevés jut majd egy főre.
Ezért a fiúk sokáig törték a fejüket, hogy mi lenne a legjobb megoldás:


Végül kitalálták, ők megeszik a tortát:

Én pedig ezzel a képregénnyel köszöntök mindenkit.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!

Monday, June 8, 2009

In memoriam Corydoras melanistius (avagy a hal halála)



Ennyi volt, az utolsó harcsa (latinul Corydoras melanistius ) is kilehelte a lelkét. Szó szerint HALálra zabálta magát.

De az akvárium többi lakója szerencsésnek mondhatja magát, hogy a kilenc halból csak ez az egy lehlte ki a lelkékt, miután a 3 éves András ma reggel, 5 óra 47 perckor fél doboznyi halételt öntött az akváriumba....

Igaz ez a szerencsétlen harcsa inkább kivétel volt, mert bár a nagy mennyiségben vizes közegbe jutatott haleleség az állatok gyomrába kerülve túlzott telítettséget idéz elő, ami halálukhoz vezethet, de a halak ritkán szoktak 1 percnél régebben a vízbe jutattot eleséghez nyúlni.

Ha amúgy sem zabálták volna degeszre magukat, akkor miért is szerencsések az életben maradt halak?

Nos azért, mert az el nem fogyasztott táplálék a vízben órák alatt bomlásnak indul, oxigént von el a környezetétől és toxikus bomlástermékeket bocsájt a vízbe.
Így pedig nagyon gyorsan képes végezni egy akváriumnyi halal.

Horrorisztikusan hangzik mi?
És nemcsak annak hangzik, de úgy is néz ki.
Én már láttam....

Szinte pontosan két éve ugyanis, az akkor 3 éves Tomi, nagyobb mennyiségű táppal kínálta meg az üvegdoboz lakóit.
Mindez este történt, mire reggel felkeltünk már nem sok néznivaló akadt az akváriumon.
Látnivaló annál inkább, a sok haltetem teljesen elborította a vízfelszint, csak 1 neonhal és két harcsa élte túl az esetet.
(Igaz, hogy már régóta mondogattuk, hogy túl soka hal és kicsi az akvárium, de nem egészen így gondoltuk megoldani a dolgot.)

Azóta tanultam, amint felfedeztük a ma reggeli esetet, rögötn nekiláttam a tisztításnak, este pedig a Zuram az egész akváriumot kipakolta.
Ennek köszönhető, hogy a 9 halból 8 életben marad (bár kiváncsi vagyok holnapra hány fog elpusztulni a sok kipakolás-bepakolás szterssztől).

Remélem, két évmúlva, amikor Iván lesz 3 éves, és ő fog túlzott mennyiségű tápot juttatni kis kedvenceink élőhelyére, még ezen a statisztikán is javítunk.

Sunday, June 7, 2009

Tortadíszítés-sokadszor

András autó-tortája

Az adatok:

Tészta

egy kb 20x10 cm-es, téglalapalakú sütőformában készült

4 tojássárgájából, 4 ek vízből, 4 ek cukorból, 6 ek lisztből tészát készítettem, majd hozzákevertem 4 tojásfehérjéből, 1 ek vízből, egy csipet sóból készült habbot,
180 fokon kb 25-30 perc alatt megsütöttem.

Krém

125 gr, habosra kevert margarint összekevertem 300 gr porcukorral
Ezzel töltöttem meg a ketté vágoptt tortalapokat, majd ezzel kentem be a tortát

Bevonat

kb 40 dkg marcipán, vagy cukormassza, ételfesték

Az ételfestékkel megszinezzük a masszsát, majd két sütőpapír közé téve óvatosan kinyújtjuk kb 0,5-1 cm vastagra.

Cukormassza

két kb 11gr-os zseléport összekevertem 2 ek juharsziruppal (vagy glükózsziruppal ,ha hozzájutunk, én nem jutottam) és 4 ek vízzel, majd az egészet felmelegítettem
ezután kanalanként hozzáadtam kb 40 dkg, átszitált porcukrot, amíg egy kelttészta masszához haszonló állagú (tehát nem folyós, ragadós, de nem is száraz) képződményt nem kaptam.
Ezt 24 óráig pihentettem (nem kell hűtőbe tenni).

megjegyzés: a cukormassza émelyítően édes, ilyen kis tortán szinte ehetetlenül.
A gyerekeim meg sem ették. Legközelebb marcipánnal dolgozom....
Fehér díszítőelemek

10 dkg fehér csokit, 2 ek vízzel felolvaszottam, majd hozzákevertem kb 4-5 dkg porcukrot
Ettől, egy, még hidegen is órágik lágy masszát kaptam, amiből azután kézzel, és olajos késsel meg tudtam formázni a lámpákat, ablakokat, hűtőrácsot etc...
Az elemek a hűtőben olyan 10-12 óra alatt keményednek meg teljesen.
Legvégül barna cukor-írókával körberajzoltam azokat.

Képes beszámoló egy torta születéséről:








Saturday, June 6, 2009

Senki többet harmadszor....



Illetve hatodszor.
Az elmúlt röpke 1 hónap alatt ugyanis a 4 pasimnak 6 születésnapja volt.
A Zuram, András és Iván fejenkén 1-1et kapott, Tominak viszont 3 is kijutott.
No newm azért, mintha őt jobban szeretném a többinél, de hát ő az egyetlen, aki olyan komoly társasági életet él, hogy szüksége volt ennyire.

Mert ugye volt az "igazi születésnapja", tortával, ajándékkal, kirándulással mekivel.
Azután volt az óvódai születésnapja, tortával, ajándékkal, koronával, ünnepeléssel.
És végül volt a születésnapi bulija, torával, ajándékkal, vendégekkel, kincskereséssel.

Jövőre elvileg Andrásnak is három születésnap járna, mert már ő is ovis lesz, két év múlva pedig Iván is csatlakozik a csapathoz.
Szóval az 9 születésnap (pontosabban 10, mert ugye a Zuram is ilyentájt ünnepel) lenne...

Mivel nem vagyok az az öngyilkos típus, nem lesz, nem fogok 30 napon belül 10 tortát sütni, még akkor sem, ha ezzel valószínűleg belekerülnék a Guiness Rekordok könyvébe.
Kihasználom, hogy ilyen közel esik egymáshoz a születésnapjuk és mindháromnak egy közös otthoni bulit fogok tartani, amihez még hozzá csapon a Zuramét is így egy füst alatt letudom azt egészet.
6 tortát persze majd így is kell sütnöm ,hiszen az "igazi" és az óvodai születésnapok továbbra is külön-külön lesznek, de azzal majd megbírkózom valahogy.

Thursday, June 4, 2009

Diliház



Vajon mi lesz, ha egy baráti- és családi segítségtől távol élő család egyik gyermeke kórházba kerül és az anyuka is vele tart, míg apuka a többi csemetére vigyáz és naponta meglátogatják az egészségügyi intézményben leledzőket?

Elárulom, diliház... Elsősorban a kórházban.

Otthon még csak csak kordában lehet tartani az anyátlan csemetéket, a megszokott környezet, ugye.
DE gyerek barát kórház ide, tonnányi játék oda, 3, erősen kiskorút nem lehet sokáig olyan állapotban tartani, hogy egy külső szemlélő a "jó gyermek" kategóriába sorolja őket.

Sőt, két gyereket sem lehet kórházi körülmények között 2-3 óránál tovább a megfelelő szociális kereteken belül tartani.

És most elárulok még valamit, EGY gyereket sem lehet 1 napnál tovább a kórházban elvárt, "szegény beteg" állapotában tartani, ha ő nem érzi magát annak.

András pedig ma már nem érezte magát annak. A tegnap reggeli műtét után az egész napot végig aludta és csak azalapevető biológiai szükségletei (úgy, mint evés-ivás és az agyagcsere) elvégzésére kelt fel, ma már, az otthon megszokott rend szerint, fél hatkor kelt.
Az időpont önmagában is botrányosnak hangzik, de ha hozzátesszük, hogy rajtunk kívül még 3-an voltak a szobában, András pedig teljes hangerővel beszélt, rögtön elővillan a korai kelés másik kényes vonása is...
Mit volt, mit tenni, fogtam az ordítva tiltakozó fiamat és kicipeltem a szobából a játszósarokba és megpróbáltam lekötni, amíg el nem jött a reggeli ideje,
majd, amíg meg nem jött a vizit,
ezután már Tomit és Ivánt is hozzácsapva, a Zurammal nyitottunk óvodát, amíg nem jött a sebész,
ezután ők a hárman (Tomi, Iván és a Zuram, nem a sebész) a szabadtéri fakultatív programot (gyermektelenek kedvéért: a játszóteret) választva ismét kettesben maradtam Andrással. Vártuk a zárójelentést. Megkaptuk és én boldogan indultam haza.

Két napi feszült idegállapot után, gondoltam már semmi nincs, ami felborzolná az idegeimet...
Aztán hazaértem, és kezembe került a levél, amely Tomi múltheti kórházi tartózkodásának számláját tartalmazta.....

Köszünjük a Köszöntéseket!

András, és Iván nevében is!!!

Köszünjük a Köszöntéseket!

András, és Iván nevében is!!!

Wednesday, June 3, 2009

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

A kis, 77 centis csodámnak, aki ma lett egy éves!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

A kis, 77 centis csodámnak, aki ma lett egy éves!

Egy éve...


Valami állandóan nyomogatja a popómat, meg a lábaimat, nem igaz!
Fészkelődök, elég kényelmetlen a helyzetem, sehogy sem jó...
Nekifeszülök... Na király, valamibe beakadt a fejem. Hát kellett ez nekem?
Mindegy visszaút nincs, vagy előre, vagy semerre....

Anya azt mondta segít, hogy kikeveredjek ebből a helyzetből. Hát kösz Mutter, tényleg jobb lenne már valmi kényelmesebb helyen lenni. Itt azért szűk is, nyom is.

Eltelig egy kis idő, néha nyomnak, néha nem. Aztán egyszer csak megpillantom a fényt az alagút végén!
Megszabadultam szorongatott helyzetemből! Király.

Jó, nem mondom, bent melegebb volt, meg nem volt ilyen erős fény, de anya puha és jó illatú! Hát igen valamit, valamiért.

Szóval mindent egybe vetve, jó itt. De hét, mit akar az a fehér küppenyes nő azzal az ollóval?
Elvágni a köldökzsinóromát? Hát normális ez? Nem olvasott még orvosi könyveket, vagy mi? Hát én azon keresztül kapom a levegőt, meg a kaját!
Hé, ne.....!!!
"Nyissz"
Képes volt elvágni, nem igaz...

Héj, kapok levegőt!
Ja, de hülye vagyok, hiszen van tüdőm.... no comment.
Mindegy ha Te nem szólsz senkinek és sem beszélek róla és elfelejtük ezt a kis közjátékot.
Lényeg, ami a lényeg, meszületettem, és véglegesen elkezdődött az önálló életem

Tuesday, June 2, 2009

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!


Andrásnak, aki ma lett 3 éves!
És akivel ma bevonulunk a kórházba.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!


Andrásnak, aki ma lett 3 éves!
És akivel ma bevonulunk a kórházba.

KÖSZÖNJÜK!

Tomi nevében is mindenkinek köszönjük a sok érdeklődést!

Nagyon jól esett.

KÖSZÖNJÜK!

Tomi nevében is mindenkinek köszönjük a sok érdeklődést!

Nagyon jól esett.