Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Friday, March 18, 2011

A katalógus



A fiam szerda délután úgy jött haza a suliból, hogy másnapra újságokból kivágott tavaszi képekett kell vinni.

Egyszerű kérés, csak egy probléma van vele, én nem olvasok magazinokat. És amit olvasok, az is rögtön megy a papír-konténerbe...
Így hát nem volt otthon tavaszi kép.
Hát elindult a brénsztorming, végül arra az elhatározásra jutottam, hogy az internetről nyomtatok majd ki valami jogtiszta anyagot....
Nem álltam neki a dolognak rögötn, mert a nagy gondolkozástól megéheztem.

Evés közben unottam lapozgattam a Kerülte Krónika újságot, aminek a közepéből egyszercsak kihulolot valami,
a helyi bakácsáruhát TAVASZI KATALÓGUSA!
Természetesen teli mindenféle tavaszi képekkel.
Mondanom sem kell, nagyon megörültem és szépen kivágogattam a megfelelő képeket.
Beleraktam egy mappába, majd a gyerek táskájába.

Ügyes voltam, csakhát senki nem értékelte a dolgot, mert a gyerek még aznap este belázasodott, és másnap nem is ment iskolába.....

-------------------------------------------

Mein Sohn kam am Mittwoch Nachmittag aus der Schule mit der Bitte nach Hause, dass er am nächsten Tag Frühlingsbilder mitbringen soll.
Eine ziemlich einfache Frage, es gib nur ein Problem, ich lese keine Magazine. Und wenn doch, dann es gehen die sofort ins Altpapier.
So fand ich zu Hause keine Frühlingsbild.

Und das Brainstorming began . Schließlich habe ich beschlossen aus dem Internet Bilder auszudrucken......
Ich fing nicht gleich an, weil ich vom großen Denken Hunger bekam.
So fang ich an zu essen, und dabei die Bezirksblätter zu lesen und dann plötzlich fiel etwas heraus, der Frühlingskatalog eines Baumarktes!
Natürlich voll mit Frühlingsbilder.

Ich freute mich und fing an die entsprechendenBilder auszuschneiden.
Dann packte ich sie in eine Mappe und dann in die Schultasche.
Ich war ziemlich gut, aber niemand lobte meine Arbeit, weil mein Kind schon am selbigen Abend Fieber bekam und so am nächsten Tag nicht in die Schule ging...

Tuesday, March 15, 2011

Anyja fia/ Wie die Mutter so der Sohn



Két dolog.
Mindig is perfekcionista voltam.
Gyerekként nagyon szerettem sírni.

Látszólag nincs összefüggés a két dolog között.
Aztán mégis.

Én ugyanis 3-4 éves koromtól kezdve rendszeresen a tükör előtt gyakoroltam a sírást.
Hogy hét szép is legyen, meg jó is.
Azóta is egy műremek, ahogy sírok.

Hogy hogyan jön ez most ide?
Nos csak két dolog.
Iván szeret hisztizni, és úgy néz ki, ő is perfekcionista.
Mostanában rendsyeresen áll a tükör előtt, és gyakorolja a hisztizést.
Hogy hát szép is legyen, meg jó is....

---------------------------------------------

Zwei Dinge.
Ich war immer eine Perfektionistin
Als Kind weinte ich gern.
Es sieht so aus, als bestünde zwischen den beiden Sachen kein Zusammenhang.
Und dann doch....

Seit meinen 3.-4. Lebensjahr übte ich regelmäßig vor dem Spiegel das Weinen.
Es musste ja schließlich schön und gut aussehen...
Bis heute ist es ein Kunstwerk, so wie ich weine.

Und warum schreibe ich jetzt darüber?
Nur zwei Dinge.
Iván weint gern, und es sieht so aus, das auch er ein Perfektionist ist.
Er übt regelmäßig vor dem Spiegel das Weinen.
Es muss ja schließlich schön und gut aussehen...

Saturday, March 12, 2011

Na csá! / Und Tschüss!



Iván első óvodai fotózása.
Lenne...
Igazából nem értette.
Nem értette, minek kell egy műanyag, hidat imitáló akármire ráülni, és ott maradni.
Mivel nem értette, nem is nézett szépen, pláne nem mosolygott.
Sőt olyan csúnya grimaszokat vágott, amiket még fotoshoppal sem lehetett volna szépre retusálni.

A fényképész megpróbálta oldani a hangulatot.
Hát kedvesen kérdezgette,
-No, Iván, wie geht's dir? Wie geht'st dir (Hogy vagy? Szó szerint Hogy MEGY neked? )

Persze Iván még nem áll a kognitív fejlődés azon fokán, hogy megfelelően értelmezni tudja ezt az átvitt értelmű mondatot.
Nem, ő csak a gehen (menni) ige jelentését tudta megfejteni.
És hát ő egy jól nevelt kisfiú,( no meg már biztosan unta is a dolgot,) ezért a harmadik ""wie geht's dir? elhangzása után fogta magát, felállt és elment.....

-----------------------------------------------

Das Erste Kindergarten Foto von Iván.
Wäre....,
eigentlich hat er nicht viel verstanden.
Warum soll er auf einer Kunstoff-Brücke sitzen und dort bleiben....
Er wollte nicht schön aussehen, und nicht lächeln.
Er machte so ein übles Gesicht, aus dem man auch mit Hilfe von Photoshop nichts Schönes machen könnte.

Der Fotograf versuchte die Situation zu retten.
So sagte er:
-No Iván, wie geht´s dir?

Natürlich Iván verfügt noch nicht über solche kognitive Fähigkeiten, damit er die übertragene Bedeutung des Satzes verstehen konnte.
Nein, er konnte nur das Wort "gehen" entziffern.
Und weil er ein gut erzogene kleiner Junge ist, (und sich bestimmt schon langweilte,) deshalb, nach dem dritten "wie geht´s dir" stand er einfach auf und ging.....

Tuesday, March 8, 2011

Anya megoldja/ Mutter kann's



Minden évben farsang....
Minden évben ugyan azt.
Jelmez kell.
Lehetőleg olyan, amit mi csinálunk, és később újrahasznosítható.


Tamásnál már nincs gond. Ő már nagy.
Egyedül festette a mackó-maszkot, meg a bundához a pólót.

Anndrás szürke lovag akart lenni.
Szürke ruha meg van itthon.
A Zuram készített hozzá pajzsot, és meg sisakot.

Iván Johanna akart lenni.
Nem tudom, az pontosan mit takar, mert nála a "Johanna" már valmi kötőszó.
Hát gondoltam, nem ölök nagy munkát a dologba, mert ő még az utolsó pillanatban is képes meggongolni magát.
És meg is gondolta.
Két napig büszkén járkált a bátyjaitól örökölt sárkány jelmezben.
Ma reggel hallani sem akart róla...
10 perccel indulás előt kellett egy jelemezt összeütnöm.

Azért megoldottam a dolgot, végül róka lett.



------------------------------------------------

Jedes Jahr ist Fasching.
Jedes Jahr gibt es das gleiche Problem....
Wir brauchen Kostüme.
Solche die man alleine basteln und später recyclen kann.
Mit Tamás gibt es keine Probleme. Er ist ja schon groß.
Er konnte schon sein Bär-Kostüm und die Maske alleine bemalen.
András wollte ein grauer Ritter sein.
Graue Kleidungsstücke gibt es zum Glück daheim.
MM machte den Schild, ich den Helm.

Iván wollte Johanna sein.
Ich weiß nicht genau was das bedeutet, weil er den Namen "Johanna" als Bindewort verwendet .
Ich dachte, ich mache mir keine große Arbeit mit seinem Kostüm, er wird seine Meinung bestimmt ändern.
Und er änderte sie....
Er lief zwei Tage lang stolz in, von seinen Brüdern geerbten Drachen-Kostüm herum, dann
wollte er heute Morgen nichts mehr davon wissen....
Genau 10 Minuten vor dem Abmarsch....
So musste ich in kurzer Zeit ein Kostüm basteln.

Und ich schaffte es, er wurde Fuchs.

Saturday, March 5, 2011

Köztünk marad/ Es bleib unter uns



Iván áll, kezében a játékbabával.
A játékbaba anyukáját már rége kiválasztotta, és most oda akarja neki adni a gyereket.
A kislány nem akaja.
Iván igen, ezért folyamatosan nyújtogatja a játékot.
-Jo-anna, Jo-anna- ismételgeti hozzá.
Megint nem jár sikerrel.

Iván kitartó, már hetek óta csak Johannáról beszél itthon.
A kislány viszont nem osztozik a fiam lelkesedésében.
Amit meg is értek, hiszen mégiscsak bő egy évvel idősebb Ivánnál.
Ráadásul neki egy másik ovis kisfiú teszik.
András!

---------------------------------------

Iván steht, er hat eine Puppe in seiner Hand.
Die Mutter der Puppe har er schon lange ausgewählt, und jetzt will er das Kind zu ihr geben.
Aber das Mädchen will nicht.
Iván schon, deshalb reicht er ihr immer wieder die Puppe.
-Jo-anna, Jo-anna -fügt er noch dazu.
Er hat wieder keinen Erfolg.

Iván ist ausdauernd, seit Wochen spricht er nur von Johanna, aber das kleine Mädchen
teilt die Begeisterung meines Sohnes nicht.
Und das verstehe ich, sie ist immerhin ein Jahr älter als Iván
Und sie mag ein anderes Kindergartenkind.
András!