Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Sunday, May 30, 2010

Pavlov után szabadon, avagy gondolatok a kondicionálásról



Iván kis futóbiciklijével új korszakba gurult:
az anyai kondicionálás korszakába.

Véget ért a "természetes nevelés" időszaka, mert amíg az ollóval hadonászó gyerek kezéhez finoman hozz lehet nyomni az éles tárgyat, hogy érezze, az szúr, és fáj, addig a kerékpárral garázdálkodó utódnál már nem célszerű hagyni, hogy az a saját bőrén tapasztalja meg a közúti forgalom veszélyeit.

Nem, itt már kondicionálni kell, vagyis elérni, hogy a gyerkőc gondolkodás nélkül, reflexből megcsinálja, amit kérek tőle (pl. állj, gyere vissza, stb.).
Ha nem, elveszem a biciklit.
Még mindig én vagyok (és leszek egy darabig) az erősebb, no, meg a magasabb, ezért én látom a parkoló autókkal takart, közeledő gépjárművet, amit vígan haladó csemetém nem.

Szóval kondicionálok. Immár harmadszor.
Tominál még nehezen ment. Hiába én először voltam anyuka, ő meg először volt gyerek, szóval az ó tapasztalataira sem támaszkodhattam.
Aztán Andrásnál már rutinosabb voltam, nem vártam meg egy-egy neccesebb helyzet kialakulását, inkább előre cselekedtem.
Azért hibákat itt is elkövettem.

Viszont most úgy néz ki, Ivánnál tökélyre fejlesztettem a kondicionálás tudományát.
Az elmúlt három napban nemcsak az utcán való közlekedésben kezd egyre jobban szót fogadni nekem, de a kondicionálás hozadékaként az élet más területein is szófogadóbb lett.
Ma épp a kisautóit pakolásztam, amikor odajött, és egy mozdulattal kiborította a kosarat.
-Ne borítsd ki a kocsikat!- mondtam neki, majd megint nekiálltam bepakolni.
Amikor kész voltam ,felálltam, kimentem.
Tettem-vettem, és boldogan konstatáltam, hogy, bár Iván a szobában van, nem hallom a kocsik kiborításával járó jellegzetes hangot.
Milyen ügyes, szófogadó!- gondoltam magamban, de azért benéztem, mit csinál.
Nos legkisebb fiam egy kocsihalom tetején üldögélt és épp az utolsó darab négykerekűket szedegette ki egyenként a kosárból.

Végül is igaza volt, én csak a kiborítást tiltottam meg neki, egy szóval sem mondtam, hogy a kocsiknak a kosárban is kell maradniuk.....

Friday, May 28, 2010

A gyereknek két lába van....



....mégis biciklire vágyik (vagy pont ezért?).

Kis terminátorom ismét hozta a formáját.
Mivel egyenlő az egyenlők közt, úgy döntött, itt az idő, hogy bátyjaihoz hasonlóan ő is nyeregbe pattanjon.
Ám pénze nem volt, ezért gondolta, rekvirál magának egyet.
Mondjuk András futóbiciklijét, hiszen testvére úgyis inkább a kis tekerős kerékpárral jár.

Először csak tologatta.
Olyan édesen, hogy nem tudtam ellen állni a csábításnak, ezért megkértem a Zuramat, állítja kisebbre a nyerget.
Iván ezután már teljesen magáénak érezte a szerkezetet.
A baj csak az volt, hogy még András is....
Megtörtént az összetűzés, és, hát a természet törvényeinek megfelelően győzött az erősebb.
Vagyis Iván.
Ugyanis amikor András csak megérintette a futóbiciklit, ő olyan erős ordítozásba kezdett, amit a füleim nem bírtak sokáig....

Szóval most övé a futóbicikli.
Minden alkalommal büszkén csatolja fel kis bukósisakját, pelusos popsiját a nyeregre pottyantja, kezeivel erősen megmarkolja a kormány, elindul, és megy.....

Wednesday, May 26, 2010

Mese a kis mamutról

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy kismamut.
Illetve az elején nem is kismamut volt, hanem egy szép kerek torta (kb 20 cm átmérőjű):



Mivel egy kerek torta még legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kismamutnak, szorgos kezek szépen kettévágták a kerek lapot és akét félkört egymás mellé állították:



Ezután olvasztott csokival barnára színeztek 50 dkg marcipánt, majd két sütőpapír között jó félcentisre nyújtották és szőrbunda gyanánt a két fél tortalapra borították.



Majd jött a felismerés, hogy a mamutnak nincsen feje. Ezért a kezek 4 tojásból gyorsan vizes piskótát rögtönöztek, amit egy kis püspükkenyér formában ki is sütöttek.



A piskótadarabot formára vágták és a törzshöz illesztették.



Majd levették a fejet, bevonták csokival, és ismét a helyére illesztették.
Marcipánból fület, maradék piskótából pedig agyarat, és farkat is bigyesztettek a kis torta-lényhez, amely így már megszólalásig hasonlított egy mamutra.



Végül a maradék piskótákból bokrok, a szemhez használt fehércsoki többi részéből pedig vizet is kapott a kis mamut.



Biztos még sokáig élt volna így boldogan kismamut, ám másnap megtörtént a tragédia;
az óvódában egy csapat éhes gyerek az utolsó morzsáig felfalta.
Itt a vége, fuss el véle!

Monday, May 24, 2010

Enfant naturel



Jean Jacque Rousseau Emil, avagy a nevelésről című könyvében írta le a gyereknevelésről vallott filozófiáját (Megjegyzem Rousseau mind az 5 gyerekét lelencházba adta. Biztos zavarták a könyv írásában...)
Ennek egyik alapvetése így hanzik:
"a gyermek mint természeti lény eredendõen jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg
".

Iván nem olvasta Rousseaut. Ennek ellenére igazi "enfant naturel",bár én már lassan két éve folyamatosan megpróbálom elrontani őt.
Például az öltöztetéssel.
Minden áldott nap megpróbálom rárakni a pelenkát, az alsó trikót, pólót, nadrágot, zokni etc.
Ő pedig minden áldott nap megpróbálja levenni a pelenkát, az alsó trikót, pólót, nadrágot, zokni etc.
És minden áldott nap egyre gyorsabb, és ügyesebb.
Ma reggel a gyerekszobától a konyháig ledobált ruhadarabok jelezték, Iván épp merre járt, a célszemély pedig pucéran ugrált az ebédlő asztal mellett.

Én nekiálltam felöltöztetni,de ekkor az enfant naturel átalakult "enfant teribble"-é, ékes ordítással kísért rugkapálással adta tudtomra, hogy nem tetszik neki a dolog.
Végül sikerült, és
a társadalom megint győzedelmeskedett a vademberen!

Saturday, May 22, 2010

A halak osztályba sorolása



A halakat két nagy osztályba lehet sorolni.
Ezek;
1. amelyeket megeszek
2. amelyeket nem eszek meg (ez utóbbiból van a több)

A nagy osztályok a következő alcsoportokra tagozódnak.
Így;
1. amelyet megeszek
a, nem néz ki halnak
b, halnak néz ki


2. amelyeket nem eszek meg
a, nálunk laknak
b, nem laknak nálunk

c, nem is tudtam, hogy ilyen hal is van


Az alcsoportokat kisebb egységekre alkotják.
Mégpedig;
1. amelyet megeszek
a, nem néz ki halnak
I. halrudacska
II. nem halrudacska, de panírozott
III. egyéb

b, halnak néz ki
I. van feje-farka, ezért Tomi lelkiismereti okból nem eszik belőle
II. csak a törzse van, de Tomi biztos-ami-ziher alapon nem eszik belőle

2. amelyeket nem eszek meg
a, nálunk laknak
I. már élt
II. még él
b, nem laknak nálunk
I. egyszer nálunk fognak lakni
II. a többi szerencsés hal
c, nem is tudtam, hogy ilyen hal is van
mivel ezekről a halakról nem tudok semmit, így további egységekre sem tudom bontani ezt az alcsoportot

Thursday, May 20, 2010

A szerelem fáj



Szeretek ítélkezni mások fölött.
Pláne, amikor ilyen mondatokat hallok.
A szerelem fáj!
Ja igen, egy lila ködös, földtől elrugaszkodott, életértelmet kereső kamasznak.
Annak biztos.
De nekem, lassan 8 éve a házasság révében horgonyzó, tisztességes asszonynak tuti nem.

De nekem, lassan 8 éve a házasság révében horgonyzó, tisztességes asszonynak bizony be kellett látnom, hogy tévedtem.
A Zuram a múlt hétvégén ugyanis bebizonyította, hogy
a szerelem fáj!
Még egy sokat próbált családanyának is.

Történt ugyanis, hogy közelgő cselgáncs-megmérettetésem miatt a férjem, csupa szerelemből, összeállított nekem egy rövid, de hatékony edzésprogramot.
Amit én, csupa szerelemből, még aznap megcsináltam.
Igazából elég könnyűnek találtam, azt gondoltam, a Zuram, csupa szerelemből, kímélni akar. Ezért rátettem a dologra még egy lapáttal.

Másnap reggel viszont rájöttem, hogy nem kellett volna.
Az izomlázas quadricepszeim miatt ugyanis alig tudtam lábra állni, és amikor mégis sikerült, éreztem, hogy talán jobb lenne visszafeküdni, mert ha a járásra még képes is leszek, a sajgó derekam miatt úgy sem fogok tudni felegyenesedni...

Hiába, a szerelem bizony néha fáj!

Tuesday, May 18, 2010

Tortadíszités

Látványos, 15-20 perc alatt feldíszíthető torta.
Az alap egy 15x25 m-es, krémmel töltött piskótalap.

A tengerhez olvasszunk fel 20 dkg fehércsokit, 3-4 ek vizet, és 10 dkg porcukrot.
Ezután tegyünk bele kék ételfestéket és keverjük egyenletesen világos kékre.
Ha ez kész, tegyünk bele még egy-két csöpp kék festéket, de ezt ne keverjük bele teljesen, hagyjuk, hogy csíkok maradjanak a masszában.

Egy kanállal, vagy kenőkéssel vonjuk be a tortát, minél egyenetlenebb a felület, annál élethűbb a víz.



Ezután marcipánból formáljunk krokodilokat (vagy halakat, bálnát, delfint),



és tegyük őket a tengerbe.


Pénz, pénz, pénz



Raimondo Montecuccoli Afforismi dell'Arte Bellica című művében a következőt írta:
„Richiesto taluno delle cose necessarie alla guerra, egli rispondesse tre esser quelle: denaro, denaro, denaro“
Vagyis: Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mire van szükség egy háborúhoz, én azt válaszolnám, erre a háromra: pénzre, pénzre, pénzre.

Montecuccolinak nem voltak gyerekei.
Vagy az asszony nevelte őket.
Mert vannak háborúk, amikhez nem pénz kell. Hanem kitartás, kitartás, kitartás.

Itt van például a 2 éves gyermekünkben dúló háború.
Mert ő ugye akar.
Csak nem tudja megcsinálni.
És hát azt sem tudja, hogy nem tudja.
Honnan is tudhatná, hiszen képtelen elolvasni a gyermekek értelmi-érzelmi fejlődésével foglalkozó szakkönyveket.
De ez tulajdonképpen mindegy is, hiszen még ha el is tudná olvasni, akkor sem értene belőle egy büdös szót sem.....

Szóval nem tudja, de ennek ellenére csinálja, vagy legalább is csinálni akarja.
És ebből lesz a belső háború, ami külső szintéren, hiszti formájában folyik le.
Anyuka meg ilyenkor csak áll, és bár képes volt elolvasni a gyermekek értelmi-érzelmi fejlődésével foglalkozó szakkönyveket, de ez tulajdonképpen mindegy is, mert egy hisztiroham kellős közepén úgyis csak erre a három dologra tud gondolni:
Kitartás, kitartás, kitartás!
A hisztikorszak előbb-utóbb elmúlik...

Thursday, May 13, 2010

Nahát-nahát!

Beteg vagyok a hétvége óta,
a hétvégéig még biztosan lábadozok, aztán majd meglátjuk....

Addig is, türelem!

Saturday, May 8, 2010

Az a nap


Az a nap nálunk csak azért sem akkor jött el, amikor hivatalosan kellett volna.
Nem.
Nálunk két nappal a nap előtt lett megtartva az anyák napja (itt nálunk nem május első, hanem a második vasárnapján tartják- a szerk. megjegyzése).
Több részletben.

Pedig péntek délben még úgy indult, hogy vasárnap lesz anyák napja.
Aztán mégsem.
Mert alig hogy a fiúk hazahozták, és gondosan elrejtették az oviban készített meglepetéseiket, András már fel is szólított, hogy menjek, keressem meg.
Én hiába tiltakoztam, András, és a hozzá csatlakozó Tomi olyan izgatottan ugráltak körülöttem, hogy végül megkerestem az ominózus tárgyakat, két kéznyomokkal dekorált esernyőt.
Amit a fiúk azon nyomban el is rekviráltak, mégiscsak ők készítették.

Az ünnep második fele, a köszöntő mondás első részlete, olyan délután 4 táján kezdődött, amikor teregetés közben Tomi kijött, és szépen elszavalta nekem magyarul az oviban tanult német verset.
A köszöntő mondás második részletére a fürdés után került sor. András nagy büszkén, ám hiányos német nyelvismerettel szavalt nekem valamit.
Gondolom ugyanazt, amit délután a Tomi is elmondott, de ezt csak tippelem, mert a "Blumen" szón kívül mást nem tudtam hitelt érdemlően azonosítani.
Sebaj, a meghatódottság ugyan olyan nagy volt, mint Tomi esetében.

Ezzel a fiúk részéről véget is ért az anyák napja.
Én azonban konzervatív ember vagyok, és ragaszkodom ahhoz, hogy az ünnep, és a napja egybeessen, ezért készítettem ma egy torát, amit holnap, anyák napja tiszteletére nagy örömmel el fogok fogyasztani!

Thursday, May 6, 2010

Minek nekem?



Minek nekem egy kislány?
Jól elvagyok a három fiammal.
És most nem a szőlő savanyú. Igen-igen, várandóságaim alatt eljátszottam a gondolattal, hogy kislányt szeretnék, de hamar beláttam, hogy nekem a fiúk jobban bejönnek.
És tényleg úgy érzem, hogy;

Minek nekem EGY kislány?
A fiúk már most is népszerűek a lányok körében, ezért biztos vagyok benne, hogy pár év múlva nem egy, hanem több kislányt is a házamba fognak hozni. Addig meg úgyis annyi dolgom van, hogy csak győzzem ellátni azokat.
Itt van például a gyerekek fuvarozása, ami nemtől független, ugye. Vinni kell a gyereket az edzésre, az oviba, és egyéb eseményekre is.

Tomit éppen tegnap vittem egy ovis társnője születésnapjára.
A fiam nagyon izgatott volt, és alig jöttünk meg az oviból, máris neki állt a készülődésnek;
levette a délelőtti pólóját és szép ingre váltotta, majd bement a fürdőszobába.
Először megfésülködött (most olyan 4-5 mm-es haja van), majd fogat, és arcot mosott, ezután az én bőrradírommal nekiállt, hogy eltávolítsa az óvodában a kezére rajzolt kriksz-krakszokat, végezetül ismét megfésülködött.
Én az egészet az ajtóban állva néztem végig, és arra gondoltam,

Minek nekem egy kislány, amikor egy fiú is képes ugyanannyi ideig elfoglalni a fürdőszobát!

Tuesday, May 4, 2010

Beszél!



Nem untatnék senkit a gyermeki beszédfejlődés részletezésével, lényeg, ami a fontos, hogy a kisgyerek 2,5-3 éves korára megtanul összetett mondatokban, érthetően beszélni.
Ez a beszédfejlődés első szakasza. A beszédfejlődés második szakasza 3-4 éves kor körül kezdődik.
Ebben a szakaszban a már beszélni tudó gyerek fontos képességet sajátít el, megtanul
FECSEGNI.

Mindenről, és mindenhol.
Profi politikusokat, és agymosókat megszégyenítő hatékonysággal beszél lyukat bárki hasába.
És mindezt komolyabb pszichológiai előképzettség nélkül!
Nem kérdezi, érdekel-e a téma, nem figyel a testbeszédedre, hogy képes vagy-e még követni a játékládában lakó szörny érzelmi életének szövevényes alakulását.
Nem, ő csak fecseg.

A szülői apparátus meg megpróbál helytállni, ám, a fecsegés tárgyától függően 5-10 percen belül beindul az agy túlzott terhelés elleni, természetes védekezőmechanizmusa, és a szürkeállomány automatikusan lekapcsol. Ezután már csak a vegetatív (a szervezet belső folyamatait szabályozó) idegrendszer működik.
A legtöbb szülő természetesen még ebben az állapotában is törekszik a figyelmes hallgató látszatát kelteni, ezért bizonyos időközönként "igen" "persze",vagy "hmm,tényleg" kötőszavakkal szakítja félbe a gyermeki fecsegést.

Némi nehézséget jelenthet, ha a gyerek egy "és te mit gondolsz erről?" fordulattal fejezi be a fecsegést, de a jól felkészült szülő előbb-utóbb ebből a helyzetből is kijön!

Sunday, May 2, 2010

Hová tegyük?

Sok szülőben merül fel nap, mint nap a kérdés,
hová tegyük a gyereket?

No előbb pár szót arról, hová NE tegyük.
Ne tegyük túl hidegre, túl melegre, ne tegyük ki tűző napnak, és főleg, ne tegyük ki felesleges inzultusoknak.

Rendben-, mondhatja nyájas olvasóm, -ezt eddig is tudtam. De akkor mégis, hová tegyem?
A kérdés jogos, és itt a válasz.

Tegyük a gyerekeket például egy kupacba az asztalhoz.



Vagy tegyük libasorban a szoba közepére.



Kint pedig tegyük őket biciklire!



De tehetjük őket kettesével egy ládába is.Ez mindenhol működik.


Ám bárhová is tesszük a gyerekeinket, mindig tegyünk arról, hogy jól érezzék magukat!