Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Thursday, July 29, 2010

Szabad a vásár!



mottó: A kindertojást azért hívják meglepetéstojásnak, mert a szülő igencsak meglepődikk, amikor a pénztárnál meglátja a többi áru között.

Gyerekekkel bevásárolni kiváló program!
A gyerekeknek.

A 30 perces bevásárlás első 25 perce úgyaniss a játékosztályon telik, ahol csemetéim gondosan körbejárnak mindent, majd kiválassztják azokat a tárgyakat, amelyek elengedhetetlenül szökségesek egy átlagos kisgyermek kielégítő testi-lelki fejlődéséhez, végül megígértetik velem, hogy a soron következő ünnepek valamelyikén meg is fogom nekik venni.
Én pedig megígérem, annak ellenére, hogy már abban a pillanatban tisztába vagyok vele, nem fogom tudni ígéretemet megtartani, mert a kívánságlista meglehetősen hosszú.

Esetleg ha ezentúl megünnepelnénk a hannukaht, a kínai holdújévet, a rammadan végét, a napéjegyenlőséget, és Brúno, a prágai állatkert vizilovának születésnapját, akkor talán cirka 37 év alatt képes lennék rá...
Mindegy, a lényeg, hogy a gyerekek annyir lekábulnak az élménytől, hogy a maradék 5 percben zavartalanul vehetem meg a szükséges árukat.

Aztán a bevásárlás végén jön sa sorbanállás. Ennke ideje napszaktól, nyugdíjas néni- sűrűségtől, és leárazástól függően minidg változik.
Nem szoktam nézni az órámat, mégis pontosan meg tuom mondanik, hány percet áltam sorba, pontosan annyit, ahány csokoládét Iván várakozás közben a futószalagra pakolt.

Wednesday, July 28, 2010

Kis magyar abszurd II.



Felhívtam.
Beszélt a felettesével.
Azzal, amelyikel együtt szokott kávézni.
Ő azt mondta, nekem kell beszerezni az igazolást.

Felhívtam.
Beszéltem a felettesével.
Azzal, amelyikkel nem szokott együtt kávézni.
Ő azt mondta, neki kell beszerezni az igazolást.

Szerintetek?

Tuesday, July 27, 2010

Óh, mondd, te MIT választanál?



Tomi hosszasan álldogált a három doboz fölött.
Vizipisztoly? Esetleg a gyűrű....
Az édesség szóba sem jöhet!

András rögtön felteteszi a döntő kérdést: cukrot is lehet választani?

Iván nem kérdez. Ő megfigyel. Aztán kiválasztja a legnagyobb, és legkülönlegesebb műanyag vackot a kupacból.

Kint azért vannak apró problémák, Tomi sóvárogva figyeli, ahogy András cukrot majszol, Ivánnak pedig a gyűrűre fáj a foga.....

Azért még nincs vége, jön a második menet.
Az általános látásvizsgálat után jön a szem anatómiai megtekintése.
Új rendelő, új orvos, újabb választás.
Ám előtte röpke 3/4 órás várakozás.

Végre bekerülünk, a három gyerek libassorban járul, előbb a doktornőhöz, majd a kis asztalkához.

Most Iván csap le elsőre, egy kis teherautót vesz ki.
Tomi céltudatosan lép a kossárkákhoz, a tárgyat már begyűjtöte, most jöhet az édesség.
András gondolkozik, ha Tomi most cukrot majszol és előtte játékot választott, akkor neki ugye most .... de nem az nem lehet.
- Anya, választhatok megint cukrot?
Pár másodperc múlva már a papírral zörög.

Iván kicsit megzavarodik. Most akkor a játék, vagy a cukor a menő?
Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak, az orvosnál meg nézd meg, mit csinálnak a bátyjáid!- jut eszébe a régi közmondás.
Nem sokat teketóriázik, bal kezével a teherautót ejti vissza a halomba, a jobbal meg az édességek közül választ.

Nemsokára kint vagyunk az utcán, a gyerekek elégedetten nyamnyognak, én pedig irigyen figyelem őket.
Én nem választhattam semmit!
Pedig megérdemeltem volna....

Monday, July 26, 2010

Kis magyar abszurd I.



Nem vagyok kötekedő típus.
Pláne nem a magyar hivatalokkal.
Nem firtatom, hogy miért van szükségük mondjuk a (nem magyarországi) kertemben élő szarvasbogarak átlagos szaporodási sebességére.
Ha erről kell nekik irat, azt is beszerzem.
Előfordul azonban, hogy minden igyekezetem ellenére valamit nem tudok beszerzni.

-Jónapot kívánok X.Y. vagyok, abban az ügyben keresem, amiről már tegnap beszé....
Még be sem tudom fejezni a mondatot, amikor Ő közbevág:
- Már elküldem emailen, milyen hivatalos papírokat kell beszereznie!

Hangsúllya közvetíti a másodlagos üzenetet: Maga csak ne zaklasson. Lehet, hogy önnek van ideje mindenféle ügyintézőket hivogatni, de nekem nincs időm ügyfelekkel törődni, én itt kérem dolgozom!
Azért nem tántorít el:
-Igen, megkaptam, de az egyik hatóság azt mondta, magánszemélynek nem állítanak ki igazolást, ezt önöknek kell kérni Magyarországról.
Ő egy kicsit meglepődik, nem érti, miként fordulhat elő, hogy, bár Európa nagy részét már 2004-ben Magyarországhoz csatolták, az eltelt 6 évben mégsem sikerült maradéktalanul átvenni a magyar közigazgatási menetet.
- Hát mi nem kérhetünk, a jogszabály szerint ezt önnek kell csatolni!
Talán én nem fogalmaztam elég világosan...
- Igen, de a hatóság nekem nem fogja kiállítani ezt a papírt, mert azt csak egy másik hivatal kérheti tőle.
Ő füllel hallhatólag ideges. A bénázásommal feltartom. Hát nem igaz, hogy képtelen vagyok egy igazolás beszerzésére.
Nekiáll kioktatni.
-Hát akkor szerezzen egy másik hatóságtól, nem hivatalos úton!
Ööööö.... Igen ez itt Nyugat-Európa, meg piacgazdaság, de azért még itt sem úgy működik, hogy ha a vízügy nem ad nekem csatornázási engedélyt, akkor elmegyek a pénzügyhöz és kérek a portástól áfavisszaigénylési igazolás.
Igaz mindkettő papír, meg pecsétes, de talán érezzük a helyzet komikumát.
Ő mindenesetre nem érzi.
Csak szabadulni akar tőlem.
Én nem hagyom magamat, végül is nekik kell a papír.....
Persze nem jutunk sehová.

Aztán rájön, hogy telefonos nyomásgyakorlása nem ér célt, nem fogom addig csapkodni az itteni hivatali asztal, amíg ők magánszemélyek számára is ki fogják adni az igazolást, hogy végre megfeleljenek a magyarországi kormányrendelet szövegének.
Nem tud mit tenni, megígéri, megkérdezi a felleteseit, mi ilyenkor a teendő.

Én leteszem a telefont,
és most várok.....

Sunday, July 25, 2010

Kormányválság



Külsőre tetszetős.
Itt-ott vannak lakksérülések, de minden basleset után elvisszük átnézetni.
Van benne pár száz kilométer, de a futóművei még kiváló állapotban vannak.
Mint ahogy a motor, és egyéb belső alkatrészek is kifogástalanul funkcionálnak.

Alig 6 éves modellról van szó, ám az irányítószerkezetével állandóan gondok vannak.
Ha én jobbra akarok menni benni, ő gyakran balra fordul, ha én egyenesen haladnék, ő hirtelen rükvercbe vált.
Nehéz, na.
A kormányzási problémát még az is nehezíti, hogy egy különleges, egyedi darabról van szó, ami az én kívánságomra készült, szóval lehetetlenség benne alkatrészt cserélni.

Bevallom nem is akarok, hiszen minden irányítási gond ellenére nagyon elégedett vagyok a teljesítményével.
Meg hát a szívemhez is nőtt, no.

Így hát egy-egy kormányválság alkalmával megpróbálom uralni a helyzetet, és türelemre intem magamat.
Mégiscsak egy 6 éves gyerekről van szó.

Thursday, July 22, 2010

Levél nővéremnek

Állandóan hozzám szól.
Mindenféle tréfásnak vélt (vagy valós) üzeneteket hagy a falamon.

Hát most én fogok neki üzenni.

Te, figyelj!

Én tudom ám,
milyen autót vezetsz,


ki a gyereked,



hogy néz ki a párod, és




hogy pontosan hol laksz (igaz autóval nem találnék el hozzátok, de a Zuram igen).



Te figyelj, mert én jövök!

Wednesday, July 21, 2010

Tűz és víz



Én és a strand nem jövünk ki egymással.
Egészen pontosan azt nem tudom, hogya strand mit gondol rólam, de én nem szeretem.
Csak így, egyszerűen, minden hátsó gondolat nélkül.
És ezen még a büfében elfogyasztott jégkrém sem tud sokat változtatni.
Fagyizni máshol is lehetne.

Olyan helyen, ahol mindegy, hogy frissen borotváltam-e a lábamat, vagy, hogy elegedendő mennyiségű naptejet kentem-e a gyerekekre.
És ahol nem lőnek pofán átlagosan 3 és fél percenként vizipisztollyal.

Persze mondanom sem kell, a gyerekek nagyon élvezik a strandot.
Mind a 372 gumimütyürkéjükkel egyetemben.
És mivel az összeset nekem kell felfüjnom, majd a végén leeresztenem,
nyugodtan kijelentheten, hogy én, és a gumimütyürkék nem jövünk ki egymással.
Egészen pontosan azt nem tudom, hogya gumimütyürkék mit gondolnak rólam, de én nem szeretem azokat.
Csak így, egyszerűen, minden hátsó gondolat nélkül.
És ezen még a büfében elfogyasztott jégkrém sem tud sokat változtatni.
Hiszen FAGYIZNI MÁSHOL IS LEHETNE!

Tuesday, July 20, 2010

Ez így van


Nem tudom, a Zuramnak mikor volt rá ideje.
De tudom, hogy megtette.

Bár ha jobban belegondolok, mostanában elég sok hétvégi továbbképzésem volt, ő meg egyedül itthon....
Persze, tudom, hogya nő a hibás, ha a dolog megtörténik, de az én erőm is véges, nem kontrollálhatom állandóan.
Na ja, elég furcsa érzést, ahogy arra gonodolok, ahogy a saját nappalinkban, vagy a konyhában....

Megtiltani pesze nem akarom neki, ez amolyan ősi férfi virtus. Évszázadokon keresztül apák adták tovább fiaiknak....
És most rajta volt a sor, hogy megossza tudását az utódokkal.
Elvégre Tomi már elmúlt 6, és Iván sem kisbaba többé.

Biztos vagyok benne valamelyik "szingli" hétvégéjén kiment a konyhba és megmutatta a fiúknak, hogy kell.
Kár is lenne tagadnia,
hiszen hát látom, hogy a gyerekeim tökéletes módon tépik fel az előre perforált kartondobozokat...
...az aljukon, úgy, hogy a perforációt még véletlenük se sértsék fel, és, hogya dobozt utána már garantáltan ne lehessen visszazárni.

Akárcsak ő....

Sunday, July 18, 2010

E471


Vagyis zsírsavak mono-és digliceridjei.
Egy emulgátorfajta, amelyenek aza feladata, hogy elválassza, és összekösse a egymást nem szerető anyagokat. Pl a vizet és az olajat.
Az emulgátor egyik kezével megfogja a vizet, másikkal az olajat, és összevegyíti azokat.
Az eredmény általában valami kellemes dolog, mondjuk majonéz lesz.

Néha én is úgy érzem, hogy emulgátor vagyok.
A család emulgátora.
Hiszen előfordul, hogy Tamás nem szereti Andrást, és viszont, vagy, hogy Iván a délutáni alvás után nem szeret senki (csak engem).
És ilyenkor András nem hajlandó Tamás mellé ülni, Iván kezét nem foghatja meg senki (csak én), Tamás pedig nem bírja elviselni, ha öccsei vele akarnak játszani.

Persze hol fáj ez nekem?
Hát elsősorban a fülemnél, mert sem Iván, sem András, de még Tomi sem képes elviselni azt, ha nem szeretik, pontosabban, hogy nem engedik játszani, asztalhoz ülni stb.
És ilyenkor ordítanak, kiabálnak, vísítanak. Ki-ki vérmésrsékletének megfelelően.

Ilyenkor tehát nincs mit tennem ,emulgátorrá változom; elválasztom, és összekötöm az egymást (éppen) nem szerető gyermekeket.
Egyik kezemmel megfogom az egyiket, a másikkal a másikat, a harmadikat meg az ölembe ültetem, és összevegyítem őket.
Az eredmény általában valami kellemes dolog, mondjuk békésen (és főleg csöndben) együtt játszó gyerekcsapat lesz.

Thursday, July 15, 2010

Fekszem az ágyon (A hard day's night)



Fekszem az ágyon.
Kellemes érzés, amikor az ember még nem alszik, de már nincs is ébren.

Nehéz nap volt a mai.... vagy inkább hosszú. Amióta nyár van, és világos este 9 előtt nem nagyon van csend a gyerekszobában.
Meg reggel 7 után sem.... Mindegy.

Fekszem az ágyon.
Mindjárt elalszom. Szerintem.
András szerint meg nem, mert elkezd álmában beszélni. Pár mondat, majd szinte rögtön vissza is alszik.
Én viszont már teljesen éberen fejszem az ágyon, fülelek.
Jó is, mert nem egészen 5 perc múlva Iván nyüszizik.
Átjön, befekszik mellém.

Fekszem az ágyon, igaz már nem olyan kényelmesen, mint korábban.
Sötét van.

-"Csicsi!"-hasít bele az éjszakába.
Ivánra nézek, ő rám (legalábbis úgy gondolom, mert villany hiányában nem látom).
Pár másdpecem van a mérlegelésre. Vagy felállok, és kiviszem a gyereket pisilni, vagy visszaalszunk és fél óra múlva ágyneműcsere, mert a gyerek bepisilt.
Könnyű döntés.

Két perc múlva ismét az ágyon fekszem.
De már nem vagyok álmos.
Nézem a sötétet és dúdolok,

"It's been a hard day's night, and I've been working like a dog.
It's been a hard day's night, I should be sleeping like a log."

Na ez utóbbi az, ami (ismét) nem jött be.

Wednesday, July 14, 2010

Tudtam



Tudtam, hogy András valaminek neki fog menni, valamit ki fog borítani, vagy fel fog dönteni.
Meg is tette, kábé ilyen sorrendben.
Mondjuk nem okozott nagy meglepetést, mert egy óvodai évzáró ünnepségen sok minden van, amivel a fent említett dolgokat el lehet követni.

Azt is tudtam, hogy Tomi legalább egyszer bele fog hülyéskedni az előadásba.
Meg is tette, szerencsére az összes vele egyívású gyerek is, így legalább nem volt annyira feltűnő.

Sőt, még azt is tudtam, hogy Iván rá fogja vetni magát a csois fánkokra, és hogy tetőtől talpig össze fogja kenni magát.
Meg is tette, ám én minden előzetes megérzésem ellenére mégsem hoztam magammal váltópólót.

Azért a gyerek megoldotta a dolgot.
Csak előbb megvárta, amíg elegendő számú óvodai személyzet, szülő, gyerek, és egyéb kapcsolódó rokon gyűlik egy helyre.
Akkor ő eléjük állt, és egy laza mozdulattal ledobta a trikóját.

Mindig volt stílusérzéke....

Sunday, July 11, 2010

Reprezentálok



Vagyis bemutatok.
Lendül a karom, kezem finoman ökölbe szorul, középső ujjam visszafogottan felemelkedik.
Persze csak gondolatban.
A valóságban türelmesen válaszolok a kérdésekre.

Sétálok az utcán három, rövidre vágott hajú, bézból sapkás, farmernadrágos, kékpólós kiskölyökkel.
Reprezentálok (vagyis bemutatok): milyen jó anya vagyok, milyen vagány gyerekekkel!
És akkor jön a
NÉNI.
Sétál az utcán, és ránk néz.
- Mind a három fiú? -kérdezi.
Én gondolatban reprzentálok (vagyis bemutatok), és kedvesen válaszolok:
-Igen.
Ekkor a NÉNI úgy érzi, itt az idő, hogy valami biztatót mondjon.

A tartalmat illetően a NÉNIk, külsőleg egységes tábora kétfelé válik; passzív, és aktív NÉNIre.
A passzív Néni szerint, már minden mindegy, ami történt, megtörtént, hozzuk ki belőle a legjobbat, tehát így folytatja a beszélgetést:
- Hát nem baj, az a lényeg, hogy egészségesek!

Az aktív Néni ezzel szemben úgy érzi, még semi sincs veszve,
- A negyedik majd kislány lesz!- szól kedvesen.
És bár igaz, hogy a Bibiliában az áll, sokasodjunk, szaporodjunk és népessítsük be a földet, de nem szándékozom egyedül elvégezni ez a feladatot, ezért
-Elégedett vagyok én velük - mondattal zárom rövidre a témát.
Még váltunk pár szót az időjárásról és az útépítésről, majd a NÉNI tovább indult.
Én ott maradok a fiúkkal, állok és
reprezentálok.

Friday, July 9, 2010

A fiúk fejlődése 2-6 év között




Játékautó kerék leszerelési szakasz
életkok1,5-2 év
jellemzői: a gyerek fogaival legyógyítja a játékautók gumikerekei, majd hosszasan rágódik rajtuk

Bepakolós szakasz
életkor: 2 év
jellemzői: a gyerek egyszerre legalább 23 kisautót akar eldugni a testvérei elől. A kezek és zsebek betöltése után as derékrészen keresztül a nadrágszárba pakolja a maradékot.
Nagy meleg esetén az alsógatyóba.

Kreatív önmegvalósító szakasz
életkor: 3-5 év
jellemzői: a gyerek mindennel és mindenhova rajzol...
Tényleg mindenhova!

Arcpirító szakasz
életkor: 4-5 év
jellemzői: a gyerek általános kötőszóként használja a végtermékek és a nemi szervek különböző szinomímáit

Bespájzolós szakasz
életkor 5-6 év
jellemzői: a bepakolós szakasz fejlettebb változata. Az eldugni kívánt játékok nem az éppen viselt nadrágba, hanem a ruhásszekrénybe kerülnek.

Jófiú szakasz
életkor: 6+
jellemzői: a gyerek belsővé teszi a külső, társadalmi és erkölcsi törvényeket. Rosszalkodás helyaett a testvéreit veszi rá a tiltott dolgok véghezvitelére.

Wednesday, July 7, 2010

Miért jó a torta?

Mert ajándék helyett bármikor bevethető.
És még azon sem kell izgulni, vajon a megajándékozott örülni fog-e neki.



Mert sokkal szeb, mint a vázában fonnyazodó, vágott virág.
Igaz egy cserepes növény tovább él.



Mert akkor sincs semmi gond, ha a gyerek netán kárt tesz benne.
Egy okkal több, miért kell minnél gyorsabban megenni!



És ha az ember lánya egyszerre hármat is süt, még egy blogbejegyzés és lehet belőle.
(Ide most az én képemet kéne tennem, de az unokahúgom sokkal királyabbul néz ki)

Tuesday, July 6, 2010

Interaktivis(Ka)ta

Kiegészítés az "Izgága biomasszák" c. blog
"Dr. Erat" bejegyzéséhez (itt).
A hiányzó kép:

Monday, July 5, 2010

Kéne még egy gyerek....,



hogy a csapból is ők folyhassanak.
Mert azt hiszem ez az egyetlen hely a lakásban, ahol jelenleg (még) nem találhatóak meg a mini-emberek.

Igen-igen, mint minden évben, idén is kitört a nyári vakáció.
Oviszünet, Hawai, napsütés.....
Talán ez utóbbival is magyarázhatnám azt az enyhe mazohisztikus lélekre utaló magatartásomat, hogy 3 saját gyerekem mellé 5 napra bevállaltam a nővérem, Tomival egyidős lányát.

Szóval a kishölgy most itt van.
Meg ott, és amott, no meg emitt.
Valamelyik fiam (de inkább kettő) társaságában
És nem mintha utódaimnak különórákat kéne venniük játékkipakolássból, de négyesben valahogy gyorsabban megy a dolog.
Ráadásul olyan helyeken is megjelennek gyermeki lét különböző végtermékei ( úgy, mint papírkorona, filctoll, plüssállatka), ahol korábban nem voltak fellelhetőek.
Megérkezett a vérfrisssítés, új szelek fújnak a lakásban.
Meg a kertben.
Meg a gyerekszobában.

Bár ha jobban meggondolom, ott nem nagyon fújhat most semmi.
Miután a 4x4m es szobába, a már bent lévő 3 db 2x1 méteres ágy mellé bepréseltem egy 80x190es matracot, a fennmaradó helyre pedig a gyerekek gondosan lefektették a kiválasztott plüssállatokat, nem hiszem, hogy maradt még hely a szélnek.......

Friday, July 2, 2010

Úszom



Legtöbbször az árral.
Azért néha szemben is.
Csak a változatosság kedvéért

Úszom.
Legtöbbször csak úgy egyszerűen felfekszem a víz felszínére, és jól begyakorolt karcsapásokkal haladok előre,
Fel-felnézek a felettem lévő kék égre, eljátszom a gondolattal, hogy milyen is lenne szabadon, a felhők felett, aztán mély levegőt veszek és haladok tovább.

Úszom.
Aztán néha három, síró, kiabáló gyerek ül a fejemre.
Ilyenkor süllyedek, és levegő után kapkodok.

Úszom.
Néha egy-egy sziget kerül az utam.
Egy gyerek szobatiszta lesz egy másik oviba kerül, a Zuram hazajön a munkából....
Én ilyenkor kiülök a partra és pihenek egy kicsit.

Úszom.
És néha elfáradok.
Ilyenkor átvillan az agyamon, talán jó lenne kiszállni.
Persze soha nem gondolom komolyan.

Szeretek úszni....