Szent Mártoni gondolatok

11.11.
Ülök a konyhaasztalnál és kevergetem a fehércsokis mázat.
ÉS reménykedek, hogy összeáll, nem lesz se túl kemény, se túl folyós.
Hát igen, így jár, aki b....ik elővenni a szakácskönyvét és csak úgy találomra kotyvaszt.

Emlékszem, tavaly is ugyanígy kevergettem...
Igaz, akkor csillagokhoz készült, most meg dobókockákhoz.
És tavaly is ugyanígy izgultam, hogy Iván végigaludja a műveletet.
Tavaly végig is aludta, idén nem.

Igaz tavaly még nem tudott felmászni a konyhaasztalra és nem is turkált bele a kész sütibe.
Mint ahogy még járni sem tudott.
Meg hisztirohamot sem kapott, ha nem engedttem, hogy nyomkodja a tévét.

Tavaly még hordókendőben vittem a Szent Márton napi ovis lámpás- ünnepre. Idén már a babakocsiba sem akart beszállni.
Tavaly még nem ült meg a bevásárlókocsiban, idén már nem....

Tavaly még gyorsan megszoptattam egy üres helyiségben, idén már szinkronban tömte magába a fasírozottat és a fánkot.

Szóval ülök a máz fölött, kihasználom a rövid nyugit, és elmélkedem....
....azon, hogy milyen gyorsan telt is el ez az egy év!