Saturday, May 30, 2009
Tortadíszítés
A képeket inkább ötletadónak szánom, recept most nem lesz hozzá.
A kalózfejekehez sütöttem egy piskótalapot, majd pogávcsaszaggatóval kivágtam, végül bevontam egy 60 ml vízból és 70gr cukorból főzött, majd 180 gr tejporral összekevert mázzal.
Ezután ugyanazon pogácsaszaggatóval ételfestékkel pirosra színezett és két sütőpapír között kinyújtott marcipánból köröket vágtam, amiket késsel elfeleztem. Ezekből a fél körökből lett a kendő. A maradék piros marcipánból kicsi golyókat és hurkákat gyúrtam, ebből lett a kendő csomózása
A szem, az orr és száj, valamint a szemtakaró boltban kapható cukorírókával készült.
A hajó testéhez szintén piskótalapot sütöttem, majd késsel óvatosan kivágtam a közepét.
A bevonathoz 200 gr fehércsokit felolvasztottam 2 kanál vízzel, és 100 gr porcukorral, majd ételfestéket tettem hozzá.
A többi dísz marcipánból készült. A hajókormányt és a vitorlát spagettitészta tartja szépen a helyén.
A vasmacska köteléhez két, különböző színű marcipánból hurkát sodortam, majd ezeket egymásba tekertem.
Friday, May 29, 2009
Nem így gondoltam...
Wednesday, May 27, 2009
Ülök a vécén...
Monday, May 25, 2009
Bakteriológia
A szalmonellabaktériumok megtelepedtek a vékonybélben.
Ez a címe annak a képnek, amit az 5 éves nagyfiam ma rajzolt nekem. A szeretet megnyilvánulásának érdekes jele, amikor gyermekünk egy jó nagy adag baktériummal lep meg mindket, de egy jól felkészült anya ilyenkor megőrzi a nyugalmát és nem kezd el azon agyalni, hogy vagyon hol rontotta el, hiszen más gyerekek házakat és virágokat szoktak papírra vetni....
Amióta Tomi rendszeresen nézi az "Egyszer volt az élet" című mese sorozatot azóta nagyon otthonosan mozog a mikrovilágban.
Ennek vannak jó- és rossz oldali is. Amióta ugyanis tisztában van, hogy fognyűvő baktériumok fúrnak lyukat a fogba és védőoldás nélkül a tetanusz nagyon veszélyes, igazi hipohonderré vált; itt fáj-ott szúr, de ugye nincsen lázam? Ha ezen az úton halad tovább, igazi férfivá válik. Egy kis náthával rögtön napokig ágyba fekszik majd és ha elvágja az ujját, rögtön mentőt hív.
De ez akkor már nem az én dolgom lesz, ápolgassa majd az éppen aktuális barátnője/felesége. Én önző módón addig kihasználom a hippohondria előnyeit. Ilyen pl. az önkéntes fog- és kézmosás, vagy a rendszeres gyümölcsevés (a vitaminok végett, ugye). Ezek fontos, és örvendetes dolgok és én nagyon értékelem azokat. Ám, hogy tényleg megfogtam az Isten lábát ezzel a mesével, igazából tegnap vált világosság számomra. Amikor ugyanis bejelentettem Tominak, hogy megyünk az orvoshoz, hogy védőoltást adjon neki így válaszolt:
-"Ó anya, már alig várom!"
Thursday, May 21, 2009
A papucs
Még egyetemista voltam és már házas. Épp rokonlátogatáson voltunk a Zurammal.
Az Ő rokonainál.
Ültünk kint a kis teraszon és beszélgettünk. A bejárati (illetve kijárati) ajtó, és az asztal közti távolság két lépésnyi volt.
A háziasszony serénykedett körülöttünk, horda ki-be a dolgokat.
Minden menet a következőképpen zajlott:
megállás az ajtóban, benti papucs le, kinti papucs fel, két lépés az asztalig, dolog lerakása az asztalra, két lépés vissza, kinti papucs le, benti papucs fel, irány a konyha az újabb dologért.
Nem igaz, gondoltam, mine kkell ezért a két lépésért állandóan papucsot cserélnie.
Jól el is meséltem a Zuramnak -akinek természetesen fel sem tűnt a dolog - és megjegyeztem, hogy é soha nem leszek ilyen.
Könnyen tehettem, abban az időben nem igen volt papucsom. Még fiatal voltam, és vad, mezítláb jártam a lakásban, teraszunk meg amúgy sem volt.
Aztán változtak az idők,
pár éve beszereztem egy benti papucsot. Mégis csak kényelmesebb télen, meg praktikusabb a vizes fürdőszobabán.
Pár hónappal ezelőtt pedig beszereztem egy kintit is.
Mégis csak egyszerűbb, hogy nem kell minden kertmenetnél cipőt, vagy szandált húznom.
Pár órával ezelőtt kivittem valamit a teraszra.
A bejárati ajtónál levettem a benti papucsomat, felvettem a kintit, mentem két lépést az asztalig, rátettem a dolgot, visszafordultam, két lépéssel az ajtónál votam, levettem a kintit papucsomat, felvettem a bentit...
Soha ne mond hogy soha!
Wednesday, May 20, 2009
sok jó ember...
Monday, May 18, 2009
Hi! Tech
Sunday, May 17, 2009
Tortabevonás
Tamás tortáját vontam be a következő mázzal:
60 ml vízből, és 70 gr cukorból szirupot főztem, majd még melegen belekevertem 180 gr tejport, végül pár csepp olajat tettem hozzá.
Ezzel egy 25 cm-es torta tetejét lehet bevonni, vagy egy 15-18 cm-es tortát teljesen.
Gyorsan kell vele dolgozni, ameddig meleg, mert ahogy hül, úgy keményedik.
Nagy előnye - és én emiatt is választottam - hogy némi ételfesték hozzá adásával könnyen bármilyen színűvé varázsolhatjuk.
Friday, May 15, 2009
Jó reggelt!
Wednesday, May 13, 2009
18 éven fellülieknek!
Monday, May 11, 2009
Pató Pálné
Friday, May 8, 2009
Kiskanál
Thursday, May 7, 2009
apai ösztönök
Tuesday, May 5, 2009
az ANYA-megmaradás törvényei
Saturday, May 2, 2009
Gondolatok a konyhában
Sziasztok!
Szóval Én vagyok megint.
Anyámnak mostanában nem nagyon megy. Beteg, meg sok a házimunka.
Nem baj Mutter! Kisegíteleg!
Holnap úgyis anyák napja van Magyarországon, ennyit megérdemelsz...
Szóval anyám el van foglalva. Szerintem azt is elfelejtette, hogy ma töltöttem a 11. hónapomat.
Jó, jó, tudom a 11 nem egy atraktív szám. Nem bűvös, mint a 3, vagy a 7, nem mérföldkő, mint a 6, vagy a 9 hónap és nem is kerek, mint a 10.
Meg ugye a közelgő 1 éves szülinapom is elnyomja.
Szegény....
Pedig szerintem szép szám, prim (tehát csak önmagával és 1gyel osztható), könnyű leírni, mert nincs benne görbület, meg két ugyan olyan jelet tartalmaz.
Tehát betöltötem a 11. hónapot. Ez már valami. Elég hosszú út van mögöttem, és még hosszabb előttem.
De majd igyekszem!