Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Saturday, May 30, 2009

Tortadíszítés





A képeket inkább ötletadónak szánom, recept most nem lesz hozzá.

A kalózfejekehez sütöttem egy piskótalapot, majd pogávcsaszaggatóval kivágtam, végül bevontam egy 60 ml vízból és 70gr cukorból főzött, majd 180 gr tejporral összekevert mázzal.
Ezután ugyanazon pogácsaszaggatóval ételfestékkel pirosra színezett és két sütőpapír között kinyújtott marcipánból köröket vágtam, amiket késsel elfeleztem. Ezekből a fél körökből lett a kendő. A maradék piros marcipánból kicsi golyókat és hurkákat gyúrtam, ebből lett a kendő csomózása
A szem, az orr és száj, valamint a szemtakaró boltban kapható cukorírókával készült.

A hajó testéhez szintén piskótalapot sütöttem, majd késsel óvatosan kivágtam a közepét.
A bevonathoz 200 gr fehércsokit felolvasztottam 2 kanál vízzel, és 100 gr porcukorral, majd ételfestéket tettem hozzá.

A többi dísz marcipánból készült. A hajókormányt és a vitorlát spagettitészta tartja szépen a helyén.
A vasmacska köteléhez két, különböző színű marcipánból hurkát sodortam, majd ezeket egymásba tekertem.

Friday, May 29, 2009

Nem így gondoltam...




A képen, az 50 Forintos mellett az egy 8 cm-es faszilánk, amit Tomi jobb lábából operáltak ki tegnap délután.

A történet igazából kedden kezdődött, miután a dokinéni Andrásnál megállapította, hogy a hasa és a nemiszerve közti részen van egy tágulat, amit operálni kell, hogy ne legyen sérve. Be is utalt a "közeli", 30 kmre lévő kórház sebészeti ambulanciájára.

Itt, jó 3 órás várakozás után megerősítették a dokinéni diagnózisát, és, mivel szerencsére nem sürgős esetről van szó, jövő hét szerdájára kiírták az operációt.
Ez azzal jár, hogy kedden bemegyünk, szerdán műtik, csütörtökön haza.

És elkezdődött az agyalásom, én vele maradok, ez tiszta sor. De vajon Tomi, és Iván hogy fogja viselni a dolgot. Iván szerencsére pár napja már nem szopik éjszaka és többé-kevésbé átalussza az estéket. De mégis...

No nem kellett sokáig törnöm a fejemet, csütörtök délután úgyanis épp teregettem, amikor Tomi üvöltve, sírva jött oda hozzám.

A lába fáj, mondta. Nadrág fel, semmi vér, de a jobb térde alatt kiáll egy kb 2 centis valami...
Hozzáértem, ordított. Oké, irány a kórház!
Igen ám, de a kocsit elvitte a Zuram.
A városunk kórháza 800 méterre (Andrást azért vittük máshová, mert itt nincs gyerekrészleg), Ivánt be a babakocsiba, Tomit melléültettem, András futókerékpárral mellettünk, szinte szaladtam...
15 percel a baleset után már bent voltunk, a mentő sem lett volna gyorsabb.
Ambulancia, felveszik, dokinéni megpróbálja kihúzni, a teteje letörik, oké, kap egy kis nyugtató, meg helyi érzéstelenítést, hogy a többit is kivegyék.
Nekem ki kellett mennem, mert András és Iván is velem volt, és ez nem nekik való...

Kint hívom a Zuramat, mi történt, és nyugtatom, ne induljon haza, kiveszik, bekötik, minden oké lesz.
Nyílik az ajtó kiszól a nővérke, hogy menjek be.

Bemegyek, műtősorvos közli velem, hogy nem tudják kivenni, műteni kell, mert nem tudják milyen mélyen van bent.
Aláírom a papírokat, Tomi elkísérem a műtőajtóig.
Fél óra múlva már kész van, kicsit kómásan fekszik az ágyon, de minden oké. A műtőssegéd megmutatja a 8 centi fadarabot, ez volt (még) benne.

Tiszta sor, ezek után ott kellett éjszakázni a kórházba.

Én pedig természetesen velem maradtam. Iván jól viselte a nélkülem töltött estét, majdnem végigaludta az éjszakát, amikor felriadt, akkor a Zuramnál megnyugodott.

Szóval választ kaptam a kérdésemre, Iván jól fogja viselni azt a két éjszakát, amit Andrássala kórházban töltök majd.

Ez jó, de azért örültem volna neki, ha nem így tudom meg.

Wednesday, May 27, 2009

Ülök a vécén...


Az egyik legfontosabb, naponta többször végzett tevékenységéhez nyugalom kell, és magány.
Már több, kísérleti szituációban és valós helyzetek vizsgálatában kimutatták, hogy az emberek többsége nem képes könnyíteni magán, ha mások is figyelik.

A többsége, mert kivételt képeznek e szabály alól az közös cellába zárt rabok, a doppingköteles élsportolók,
és mindenki, akinek kisgyermek van a háztartásában.

Mert a gyerek bizony elkísér.
Először még csak a szeparációs szorongás hajta.
Azután a kiváncsiság.
Amikor maga is használni kezdi az eszközt, akkor már a technikai részletek jobb megértése miatt.
Ezután meg csak szimplán azért, mert mondanivalója van.

Én mostanában 3 szempár kíséretében járok a legkisebb helyiségbe.
Iván (majdnem 1) jön, hol kiváncsiságból, hol a szeparáció miatt.
Tamás (már 5) jön, hogy ne kelljen megszakítania a kertünk dinoszaurus-barát átalakításáról folytatott monológját.
András (majdnem 3) jön azért, ne hogy kimaradjon valami izgalmasból.

A férjem szerencsére már nem kiváncsi, nem esik kétségbe, amikor kikerülök a látómezejéből, ha pár percig nem beszélünk egymással, még képes felvenni a fonalat ott, hol abbahagyta és azzal is tisztában van, hogy ha izgalmas is az, amit a vécén csinálok, akkor sem kell ott lennie, hiszen ő is utánam tudja csinálni!

Monday, May 25, 2009

Bakteriológia


A szalmonellabaktériumok megtelepedtek a vékonybélben.

Ez a címe annak a képnek, amit az 5 éves nagyfiam ma rajzolt nekem. A szeretet megnyilvánulásának érdekes jele, amikor gyermekünk egy jó nagy adag baktériummal lep meg mindket, de egy jól felkészült anya ilyenkor megőrzi a nyugalmát és nem kezd el azon agyalni, hogy vagyon hol rontotta el, hiszen más gyerekek házakat és virágokat szoktak papírra vetni....

Amióta Tomi rendszeresen nézi az "Egyszer volt az élet" című mese sorozatot azóta nagyon otthonosan mozog a mikrovilágban.

Ennek vannak jó- és rossz oldali is. Amióta ugyanis tisztában van, hogy fognyűvő baktériumok fúrnak lyukat a fogba és védőoldás nélkül a tetanusz nagyon veszélyes, igazi hipohonderré vált; itt fáj-ott szúr, de ugye nincsen lázam? Ha ezen az úton halad tovább, igazi férfivá válik. Egy kis náthával rögtön napokig ágyba fekszik majd és ha elvágja az ujját, rögtön mentőt hív.

De ez akkor már nem az én dolgom lesz, ápolgassa majd az éppen aktuális barátnője/felesége. Én önző módón addig kihasználom a hippohondria előnyeit. Ilyen pl. az önkéntes fog- és kézmosás, vagy a rendszeres gyümölcsevés (a vitaminok végett, ugye). Ezek fontos, és örvendetes dolgok és én nagyon értékelem azokat. Ám, hogy tényleg megfogtam az Isten lábát ezzel a mesével, igazából tegnap vált világosság számomra. Amikor ugyanis bejelentettem Tominak, hogy megyünk az orvoshoz, hogy védőoltást adjon neki így válaszolt:

-"Ó anya, már alig várom!"

Thursday, May 21, 2009

A papucs




Még egyetemista voltam és már házas. Épp rokonlátogatáson voltunk a Zurammal.
Az Ő rokonainál.
Ültünk kint a kis teraszon és beszélgettünk. A bejárati (illetve kijárati) ajtó, és az asztal közti távolság két lépésnyi volt.
A háziasszony serénykedett körülöttünk, horda ki-be a dolgokat.
Minden menet a következőképpen zajlott:
megállás az ajtóban, benti papucs le, kinti papucs fel, két lépés az asztalig, dolog lerakása az asztalra, két lépés vissza, kinti papucs le, benti papucs fel, irány a konyha az újabb dologért.

Nem igaz, gondoltam, mine kkell ezért a két lépésért állandóan papucsot cserélnie.
Jól el is meséltem a Zuramnak -akinek természetesen fel sem tűnt a dolog - és megjegyeztem, hogy é soha nem leszek ilyen.

Könnyen tehettem, abban az időben nem igen volt papucsom. Még fiatal voltam, és vad, mezítláb jártam a lakásban, teraszunk meg amúgy sem volt.

Aztán változtak az idők,
pár éve beszereztem egy benti papucsot. Mégis csak kényelmesebb télen, meg praktikusabb a vizes fürdőszobabán.

Pár hónappal ezelőtt pedig beszereztem egy kintit is.
Mégis csak egyszerűbb, hogy nem kell minden kertmenetnél cipőt, vagy szandált húznom.

Pár órával ezelőtt kivittem valamit a teraszra.
A bejárati ajtónál levettem a benti papucsomat, felvettem a kintit, mentem két lépést az asztalig, rátettem a dolgot, visszafordultam, két lépéssel az ajtónál votam, levettem a kintit papucsomat, felvettem a bentit...

Soha ne mond hogy soha!

Wednesday, May 20, 2009

sok jó ember...

Sok jó ember kis helyen is elfér, de ez nem jelenti, hogy kényelmesen is tudnak aludni (pláne nem a felnőttek)




Sok jó ember sok levegőt is használ, ezért fontos a rendszeres szellőztetés a lakásban



Sok jó embernek sok háziállata van, akiket minden nap etetni kell.



Sok jó embernek sok cucca van, ezért fontos az állandó pakolás.



Sok jó ember időnként felidegesíti egymást, amitől kölcsönösen a falra másznak.


Sok jó ember sokat csinál napközben, nem is csoda, hogy elfáradnak, és a
reggeli ebből:


estére ez lesz:

Monday, May 18, 2009

Hi! Tech



Szóval ráejtettem a főzőlapra egy üveget.
És hát eltört....
Nem kicsit, nagyon.

Szóval kellett egy új főzőlap
És hát elmentünk a boltba...
Nem közel, messzire.

Szóval vettünk egy új főzőlapot
És hát volt hozzá használati útmutató...
Nem hosszú, rövid.

Csak néhány gyöngyszem:
- a kávét nem főzzük káváskancsóban (valóban nem főzzük káváskancsóban, de hogy jön ez most ide? )
- a készülék önkéntesen alkalmazkodik a környezeti feltételekhez (én ismerek olyan főzőlapot, aki csak pénzért hajlandó)
- mindig csak egy szenzort érinti és csak rövid időre. Ha több szenzort egyszerre érinti, a készülék nem fogadja be. (ez még egy viszonylag érthető utasítás)
- az aktív mező felismerhető a pislogó fokozatból (és időnként kacsint is egyet hozzá!)
- ha még egyszer aktiválja a szenzort, a másik főmező van kiválasztva az óramutató irányába és ez az indikátort pislogásával van jelezve. (a macska pedig fel van mászva a fára)
- Ha csak egy mező aktív és aktiválja a főmező választásának szenzora, az aktiv mezőt direkt válassza ki. Ha pedig több mező aktív, akkor mindig a 4 főzőmező aktiválódik (megfejtéseiket 10 napon belül jutassák el a szerkesztőség címére!)
- ..az indikátor KIASZIK... (mer' ugye a száraz időben az indikátor bázony csak kiaszik)
- a zárat lehet aktiválni, amikor a mező be vagy ki van kapcsolva (harmadik lehetőség?)
-a készülék működése ideileg határozott (megjegyzem az én türelmem is...)
- ha több szenzor le van takarva kifutott folyadékkal (lelki szemeim előtt látom, ahogy fogok egy kis kifutott folyadékot és letakarom vele a szenzorokat.)

Sunday, May 17, 2009

Boldog Születésnapot!



Tomi 5 éves lett!

Boldog Születésnapot!



Tomi 5 éves lett!

Tortabevonás

Ez most nem egy igazi recept, kép sem lesz hozzá.

Tamás tortáját vontam be a következő mázzal:
60 ml vízből, és 70 gr cukorból szirupot főztem, majd még melegen belekevertem 180 gr tejport, végül pár csepp olajat tettem hozzá.

Ezzel egy 25 cm-es torta tetejét lehet bevonni, vagy egy 15-18 cm-es tortát teljesen.

Gyorsan kell vele dolgozni, ameddig meleg, mert ahogy hül, úgy keményedik.

Nagy előnye - és én emiatt is választottam - hogy némi ételfesték hozzá adásával könnyen bármilyen színűvé varázsolhatjuk.

Friday, May 15, 2009

Jó reggelt!


Reggel 6-kor fekszünk az ágyban.
Iván békésen szuszog a karomon, András náthásan horkol, Tomi szinkront lélegzik a Zurammal.
Hmm.....

Aztán hirtelen András felébred, átsétál a gyerkeszobába és nekiáll kalapálni...
-Hagyd abba!
-András elég volt...
- Aaaandrááásss, a többiek aludni szeretnének!

No jó, felkelek, megfogom a munkapadot, kiviszem a nappaliba, becsukom az ajtót.

A Zuram már ébren, kicsit hozzábújok. Ma nem kell munkába mennie.
Hmmm....

András visszajött, de már a Tomi is ébren. Elkezdődik a közelharc, ki feküdjön az egyik oldalamonm mert a másikon a Zuram van. Ivánt már korábban arréb gurítottam, mert tudtam, mi fog következni.

Szóval indul a meccs.
Tomi verbálisan lép fel először; "Én feküdtem itt előbb!" (pedig nem is). András viszont nem a szavak embere, rögtön a tettek mezejére lép, behúz egyett Tominak.
Nem tudom mikor tanulja meg, hogy csak nála kisebbekkel kezdjen.
Tomi visszaüt, jóóó nagyot.
András harap, Tomi könyökölt, én elmászok az ágy másik végébe....

Ekkor viszont már Iván is ébren van, megpróbál átmászni a takaróhegyeken, hogy eljusson hozzám. Nem sikerül...
-András, engedd el az öcsédet!
-Aaandrás, enged el az öcsédet!
- András elég!

No jó, felkelek, kimentem Ivánt András "öleléséből", és elindul a nap.

Wednesday, May 13, 2009

18 éven fellülieknek!

A gyerekek este 8 körül már alszanak. Ilyenkor én is átváltozom anyából nővé a Zuram meg ugye férfivá....
Nem sok időnk és erőnk marad egymásra, de megpróbáljuk maximálisan kihasználni.
Beszélgetünk, tévét nézünk meg egyebek...
Nos az egyebeket a Zuram legszívesebben minden nap csinálná. Tipikus férfi.
Én meg tipikus nő vagyok, ilyenkor fáj a fejem, meg fáradt vagyok.

Azért néha beadom a derekam.
A férjem pedig kiválasztja a pózt.
Most leggyakrabban a hátamra fekszem ő pedig rám, de legutóbb pl négykézlábra kellett ereszkednem.
Néha még be is kell öltöznöm, no semmi extra, csak épp ami illik az alkalomhoz.

Eleinte paszívan fogadtam a történéseket, de mostanában én is egyre aktívabb vagyok, amit ő is díjaz, mert ilyenkor kicsit megnehezítem a dolgát.
Igyenkor lehet egy kicsit kreatívabb is, mert egyébként legtöbbször könyvből szokott dolgozni.

Már napokkal előtte tanulmányozza a megfelelő pozitúrát, hogy ne kelljen megszakítani a dolgokat állandó felugrálással, lapozgatással.
Már egész polcnyi szakirodalmunk van a témáról.
Angol, német, magyar nyelven is....


Egyszer -kétszer előfordult, hogy már benne voltunk a dolgok közepében, amikor Tomi váratlanul kijött, mert pisilnie kellett-
Ez elég kényelmetlen helyzet volt mindkettőnk számára, hiszen nekem fel kellett állnom kikísérnem a fiamat,

ezért:
a Zuramnak abba kellett hagynia a judo-fogás kivitelezését, majd amikor visszatértem újból belekezdeni.

emiatt:
bár én minél hamarabb szabadulni szerettem volna az edzőpartneri szerepből, ismét fel kellett vennem a kimonot, meg az övet, és a "Technikák feket övhöz" c. könyvben bemutatott állásba helyezkednem.

valamint:
Tomit is nehéz volt visszaterelni az ágyba, mert ő is szívesen részt vett volna az edzésen...

Monday, May 11, 2009

Pató Pálné


Ej, ráérünk arra még!

Pedig alapvetően egy szorgos, tettrekész háziasszony vagyok....
CSAK, és DE, UGYANAKKOR és ÁMBÁR
Valahogy nem megy.

Csinos kis kupacban gyűlik a varrnivaló, és csak akkor kerül a kezembe egy-egy javítandó ruhadarba, vagy felvarrandó gomb, ha már égetően szükséges a reparáció.

Hasonlóan takarosan néz ki a vasalnivalók dombocskája is, annak ellenére, hogy az ingeken, pelenkákon, konyharuhákon, és még 1-2, valóban gyűrűtt ruhadarabon kívül NEM vagyok hajlandó más vasalni. Soha nem csináltam, nem csinálom és nem is fogom. Ámen!

A nappaliban, jobbról (vagy balról, ahonnan nézzük) a 3. könyvespolc 5. polcán található, rendeltetésszerűen tárolt könyveken fekszenek azok a mesekönyvek, amelyek kisebb-nagyobb károsodást szenvedtek, és ezért celuxos ragasztásra várnak.

A kamrának nevezett, valójában a fal beugrásában kialakított tárólóhelyiség, lassan eléri befogadóképességének határát, mert ha a kezemmel könnyen elérhető helyről elfogy, ami nekme kell, nem állok neki a káoszban keresgetni, hanem újat veszek. Mindjárt 2-3 darabbal, hogy legyen később készlet. Ám mire egy csomag elhasználok, a rezervnek szánt darabok valahol a kamra mélyén tengődek a káoszban, keresés helyett pedig úja(ka)t.
Majd egyszer itt is rendet rakok...

A ruhatáram is elég szűkös, 2-3 farmerra, és 4-5 pólóra, valamint 4-5 váltás fehérneműre korlátozódik.
Egyszerűbb a szárítóról lekapni a ruhát, mint a kamra káoszához hasonló ruhásszekrényemben ujjat keresni.
Majd itt is rend lesz valamikor...
DE tényleg ráérünk arra még, hiszen már évek óta tart ez az állapot és eddig egész jól elvoltam vele... ...ezután is lesz valahogy!

Friday, May 8, 2009

Kiskanál

Iván igazi Kiskanál lett.
Jó Kiskanálként követi bátyjait mindenhová. Állandóan megpróbál velük kommunikálni, és hálás, ha őt is bevonják a játékaikba.

Kiskanálként már egyre többet járkál a bútorokba kapaszkodva és villámsebeséggel jut el, egy szék beiktatásával, a padlóról az asztal tetejére.

Mint Kiskanál komolyan veszi a feladatát és mindenhol megjelenik, ahol 1-2 gyerek összegyűlik és játszani akar.

A Kiskanállét azonban nem fenékig tejfel, hiszen nem mindenki fogadja mindig kitörő örömmel egy Kiskanál megjelenését.

Ez főleg akkor igaz, ha az ember éppen sineket ak össze, vagy legoautót épít.
Ilyenkor jobb esetben értem kiált a delikvens, hogy távolítsan el az alkalmatlankodó Kiskanalat, rosszabik esetben önbíráskodásra kerül sor...

Szóval Iván igazi Kiskanál lett, amolyan minden lében Kiskanál!

Thursday, May 7, 2009

apai ösztönök



Sziasztok, és vigyázzatok magatokra! - 5 éve, amióta közös gyermekeink vannak (másmilynek nincsenek) a Zuram mindig így köszön el, amikor elmegy otthonról.

Az apai ösztönök.... aggódik a családa jólétéért.
Legszívesebben állandóan itthon lenne, hogy fizikális értelemben is támogatni tudja a gyerekeit.
De mivel fizikai támogatásból nem fő vacsora, némi pénzt kell keresni, ezért a hét jelentős részében távol van tőlünk.

A hét végén, amikor itthon van, megpróbálja bepótolni a dolgot.
Rögtön kiszúr 2-3, gyerekeke számára veszélyes helyet a lakásban, vagy a kertben, amit azonnal meg kell szüntetni, átvesz néhány feladatot tőlem, amit szerinte a gyerekek mellett ugyse tudok megcsinálni (és amiket egész héten a gyerekek mellett végeztem). Ezek után ha még van ideje, akkor nekiáll azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne átrendezni, átszervezni, átrakni dolgokat, hogy a gyerekek, nélküle töltött mindennapjai biztonságosabbak, és termékenyebbek legyenek.

Bennem ilyenkor kétségek támadnak, vajon feltűnt neki az elmúlt 5 év alatt, hogy a gyerekeinek nemcsak apja van, de anyjuk is...?

Tuesday, May 5, 2009

az ANYA-megmaradás törvényei

1. E= mc2, vagyis
Ezt elszúrtam, de = (vagyis egál), ez már visszaccsinálni nem lehet, majd legközelebb 2x is meggondolom..

2. Minden vízbe mártott test... pontosabban gyermek, a fenálló idővel egyenes arányban növekvő mennyiségű vizet locsol ki a kádból a padlóra.

3.Anyag nem vész el csak átalakul. Minnél kisebb gyermek kezébe kerül annál jobban!

4. Minden test megtartja nyugalmi állapotát, vagy egyenesvonalú egyenletes mozgását mindaddig, amig más testek ennek megváltoztatására nem kényszerítik.

Röviden, Iván addig mászik nyugodtan, amíg András el nem téríti a
pályájáról.

5.Az impulzus (vagy néha lendület) általában véve a test azon törekvésének mértéke, hogy megtartsa mozgását annak irányával együtt.
Tehát a 4-es pont alatti esemény bekövetkezésekor Iván ordítani kezd, hogy András elengedje.

6. A fizikában az erő bármi olyan dolog (Tomi) , ami egy tömeggel rendelkező testet (András, kezében játékkal) gyorsulásra késztet (elfut, nehogy Tomi elvegye a játékot).

7. A hullám egy rendszer olyan állapotváltozása, amely időbeli és/vagy térben periodikus (vagyis szabályosan ismétlődő).
pakolás - rendetlenség- pakolás- rendetlenség - pakolás-rendetlenség - pakolás.....

8. az energia a fizikában a munkavégzőképességet jelöli.
Anya=energia

9. egy gyerek fél gyerek, vagyis: 1 gy(erek)= 0,5, tehát 1 gy+1 gy=1, ám, mint tudjuk, egy gyerek nem gyerek.....

Saturday, May 2, 2009

Gondolatok a konyhában




Sziasztok!

Szóval Én vagyok megint.
Anyámnak mostanában nem nagyon megy. Beteg, meg sok a házimunka.
Nem baj Mutter! Kisegíteleg!
Holnap úgyis anyák napja van Magyarországon, ennyit megérdemelsz...

Szóval anyám el van foglalva. Szerintem azt is elfelejtette, hogy ma töltöttem a 11. hónapomat.
Jó, jó, tudom a 11 nem egy atraktív szám. Nem bűvös, mint a 3, vagy a 7, nem mérföldkő, mint a 6, vagy a 9 hónap és nem is kerek, mint a 10.
Meg ugye a közelgő 1 éves szülinapom is elnyomja.
Szegény....
Pedig szerintem szép szám, prim (tehát csak önmagával és 1gyel osztható), könnyű leírni, mert nincs benne görbület, meg két ugyan olyan jelet tartalmaz.
Tehát betöltötem a 11. hónapot. Ez már valami. Elég hosszú út van mögöttem, és még hosszabb előttem.
De majd igyekszem!