Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Thursday, December 26, 2013

Biztos ami...

...t  András ellenőriz

És akkor a gyerekek feldíszítették a fát.
Az üveggömböket egy réz kampóra erősítették és azzal a lógatták fel a fára.
A kappó alsó részét össze kellett nyomni, hogy később ne guroljon róla le a gömb.
Ez eddig rendben is volna.

Eltelik két nap és András aggódva áll a fánál.

- Hát anya - mondja - szerintem a kampó tetjét is össze kellene nyomni, nehogy FELFELÉ leessenek a gömbök.

Persze igaza van.  A mai gyorsan változó világban ki tudja, mikor szűnik meg a gravitáció?!

Tuesday, December 24, 2013

Karácsonyi gondolatok.

Láttma egyszer egy filmet.
A színházteremben mindenféle szülők, meg rokokno ültek és várták, hogy a gyerekek előadása elkezdődjön.
Aztán felgördült és függöny és mindneki egyszerre kapta elő a kameráját, hgy felvegye az eseményt.

Mert végül is miért szül az ember gyereket?
Hát, hogy jól felvegye, amit az csinál és aztán az interneten nyilvánossá tegye azt....(bár a Zuram szerint azért kell, mert hogy ha majd híresek lesznek, lehessen mit mutogatni a tévében)


Saturday, December 21, 2013

Kis szemétdombon...

kiskakas az Úr.
Ugye.

Jelen esetben ez a kiskakas András lenne. A szemétdomb az meg a zongoraóra.
Ő ugyanis az egyetlen fiú a csoportban.
Elvileg kivételezett helyzetben van, kedvére válogathanta az 5 és 18 év közötti lányokból.
Jóképű, jól manírozott, szépen énekel. Kifejezetten sármos az általam varrt ingjében és nadrágjában.

Szóval simán válogathana a a jelentkezők között, de nem teszi.
Nem érdeklik a csajok.

Még.....

Sunday, December 15, 2013

Vízszint

Szombaton könnyű volt engem megfektetni.
Igazából nem is kellett, csináltam én magamtól. A srác csak rámnézett (na jó, én kezdtem, én néztem rá először), kinyújtotta a kezét és én szinte azonnal vízszintesben voltam.

Majd jött egy kecses lábemelés és....
máris kontroll alatt tartottam a fejét. Aztán megpróbálta leszorítani a kezét, de nem sikerült.
Hát feküdtem tovább, és próbáltam a lábaimmal blokkolni, hogy ne tudjon fogást tatlálni rajtam, mert azt minden judókat tudja (még a legkisebb is), hogyha egyszer kesa-gateméban vagy, az szinte biztos vereség.
Szóval feküdtem és vártam, mert így még mindig több lehetőségem volt az erőm megőrzésére, mint annak, aki fennt, tiszta erőből próbálta elrakni a lábaimat, hogy pozicióba kerülhessen.
Szóval feküdtem, és kivártam. Més lehetőségem nem is nagyon volt, mivel az ellenfeleim bő 10 kilóval többet és 16 évvel kevesebben nyomtak nála.

Végül bejött a taktika,
kétszer is.
Az ellenfeleim annyira kifulladtak, hogy nekem csak egy alkalmas pillanatban el kellett kapnom a kimonójukat, és addig szorítani a nyakukra, amíg elvörösödő fejjel fel nem adták a küzdelmet.


Mondjuk nem tudom, hogy azért a nyadvadt négy pontért érdemes volt-e az egész verseny két leghosszabb versenyét végigizzadni, mert a közönség elismerő tapsán kivül csak a nyamvadt második helyre volt elég....
(a Zuram, meg a fiam elők lettek, dehát akkor is!)

Friday, December 13, 2013

(Mikor lesz már a gyerek) csendes (éj)

Az embernek elvei vannak.
Meg gyerekei.

És a kettő nem mindig kompatibilis egymással.

Mert itt van ugye a karácsony.
Ami nekem tényleg a nyugodt együttlétről szól.
Valami jó kaja egy-két társasjáték, gyertya meg fenyőág a hangulat miatt, oszt' viszon' látásra.
No karácsonyfa, mert az csak hullajtja a levelét, ráadásul amiatt a két hét miatt....

A gyerekeknek a karácsony kicsit másról szól:
sok-sok süti, sok ajándék, nagy karácsonyfa, üveggömbökkel, égőkkel.


Persze én vagyok a nagyobb, meg az erősebb (és még cselgáncsozni is tudok), dehát a szeretet ünnepén csak nem fogom a csillogó szemekkel rápillantó csemetéimnek azt mondani, hogy anyátok agylövése miatt fa-cukorka-sokajándék mentes öko-karácsonyt tartunk.
Arra ott van az év többi, 364 napja (mármint az ökoságra és nem a karácsonyra ).

Szóval lesz fa. Üveggömbökkel, égőkkel.
Lesz fa.
De kicsi!



Saturday, December 7, 2013

egy sima, egy fordított...

A legtöbb nő sima.
Én fordított vagyok,
(Persze lehet, hogy én vagyok sima és a többiek fordítottak, de ez ugye Einstein óta nézőpont kérdése).

Mert a legtöbb nő órákig képes ruháka és cipőket nézni és próbálni, hogy is áll nekik.

Ezzel szemben én mindig prá pillanat alatt besaccolom az üzlet tartalmát kiválasztom azt a két-három darabot, amit akarok gyors próba aztán viszlát.
Persze nőbő vagyok, de mindig az az érzésem, hogy az aktuális divatdiktátorok épp nem az én ízlésemet tartják etalonnak.

Szóval elkezdtem varrni. Csak úgy próbaképpen.
Azóta képes vagyok órákig anyagokat és szabásmintákat nézni és gondolatban próbálni, hogyan is állna nekem....