Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Monday, November 30, 2009

Ajándék




Szóval nemsokára karácsony, épp itt volt az ideje, hogy a gyerekek felvegyék a kapcsolatot az angyalkákkal.

Mert nálunk ők hozzák a karácsonyi ajándékot. Tomi akarta így.
Zsenge 3 és fél éves volt, amikor kitalálta, neki, nem jó, hogy anya-apa veszi a karácsonyi játékot, nem neki angyalkák kellenek.

Szerencsére ezek az angyalkák igazán szülőbarát szerzetek, hogy-hogy nem, minden évben pontosan olyan ajándékot hoznak, amit mi is hasznosnak, és jónak tartunk.
Persze, ha nem olyat hoznának, be sem engedném őket a lakásba.

Igaz az angyalkák meggyőzése a kis számú, hasznos, egymással jól kombinálható ajándékokról az egyszerűbb feladat. Hiszen miután lezsíroztam velük a dolgot, még a gyerekeimet is rá kell beszélnem, hogy ők is azt akarják, amit az angyalkák.

Iván ugye a legegyszerűbb eset, neki elég egy nagy, üres kartondoboz.
Igaz, a neki szánt játék orvosi készletnek nincs túl nagy doboza, ellenben kisebbik bátyja golyópályája akkora csomagolásban érkezett (modern,internetes csomagküldő angyalokkal is dolgozom), amibe bőven bele fog férni.
Tehát amíg András boldogan golyózik, Iván majd boldogan üldögél.
Hiszen igaz, hogy András eredetileg nem golyópályát kért karácsonyra, de mivel eredetileg semmit se kért karácsonyra , könnyen meg lehetett győzni arról, mit is rajzoljon az angyalkáknak szóló levélre.

Az igazi kemény dió Tomi. Ő már nagy, TV-t néz, katalógusokat olvas, részt vesz az óvodai eszmecserékben, ezért fejből sorolja a legtrendibb, legkúlabb játékokat.
Egy ilyen jól informált gyereket már nehéz kicselezni.
Azért sikerült, meggyőztem, hogy az angyal is ember, ő is csak a játékboltban vásárol, ha valami ott nincs, ő sem tudja megvenni.
Ezután ő több játékot is rajzolt, amiből égi segítőim pénztárcájuk, és a külső tényezők alakulás szerint ki tudják válsztani azt az egyet, amivel majd Szenteste berepülnek az ablakon.

No comments:

Post a Comment