Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Thursday, September 26, 2013

Leg-a-

szténia.

Szóval a fiam. Az iskolában tökéletesen átlagosan teljesít.
A házi feladatokat megírja, az órát nem zavarja.
Kicsit még éretlen és szeleburdi írni-olvasni nem szeret. Itt több hibát is vét
Szóval tipikus se-jó-se-rossz tanuló.

András mégis legaszténiás.
A tanár szerint.
Mert ezt végül is könnyű megállapítani, hiszen:
1. a gyerek auslender (külföldi) és egy külföldinek általában gyengébekk a tanulás iképességei
2. nem elég, hogy eleve hendikeppes a gyerek, de még mi is akadályozzuk a nyelvi fejlődését, mert otthon nem németül beszélünk vele. Emiatt biztosan nyelvi és tanulási problémái vannak.
3. írtak 1 (azaz egy) darab nyelvhelyességi felmérőt és bár a gyerek az áltagos kategóriába esett de csak pár pont válaszotta el a "legaszténia" gyanús szegmestől. Ami normál esetben ugye azt jelentené, hogy a gyerek helyesírásban gyenge de mivel szegény ilyen hendikeppes (lsd 1. és 2. pont), tuti hogy csak jó napja volt a teszttel, azét szedett össze több pontot, de egyébként legaszténiás.

Nem vagyok legaszténia szakértő (megjegyzem, a tanerő sem, aki "diagnosztizálta" a legaszténiát a gyerekemnél) de szerintem, ha a gyerek:
- érti és értelmezi az olvasott szöveget emlékszik a tartalmára,
- pontosan érti és követi a tanár utasításait akár napokkla később is emlékszik rájuk,
- matematikából jól teljesít,
- eredményesen cselgáncsozik, ahol a pontos térbeli tájékozodás elengedhetetlen, ami egy legasztániásnak gyakran nehézséget jelenthet,
- zongorát tanul, ami komoly szem-kéz-fül koordinációt igényel, és a zongora tanár szerint kifejezetten ügyes,

akkor olyan nagy bajt nem okozhat nála ez a "legaszténia".

Persze lehet, hogy András  tényleg legaszténiás, mert ez ugye a családban halmozódhat és
 6 és 8 éves kora között (1. és 2 osztály) a bátyjánál is legaszténiát "diagnosztizált"  a tanár.

Aztán eljött a harmadik osztály és Tomi hirtelen "kinőtte" a dolgot, eltűnt a nyelvi-írási-olvasási probléma.
Ő most a negyedikben jár (itt Ausztriában ez az iskolaváltás éve)  azon kevés fiúk egyike, aki  gimnáziumba készül mert (a nem legaszténiás) osztrák fiúk inkább olyan iskolába mennek, ahol kisebb a követelmény, hogy majd bírják a tanulás tempót.

Csak remélemy hogy  miután András "elkapta" Tomitól a legaszténiát,  majd szépen ki is fogja nőni.

Friday, September 13, 2013

A nők a marsról, a férfiak a vénuszról...

vagy fordítva.

Mindegy egyszercsak felkerekedtek mind a ketten és elértek a föld nevű bolygóra.
Itt a vége fuss el véle....

Mármint az, akinek lányai vannak, mert neki akkor csak egy darab férfival kell kompatibilissé válni.
A hímnemű utódok gyarapodásával persze bonyolódik a képlet.

Most nem fogok hosszú ódákat zengeni a fiúk és lányok/férfiak és nők közti különbségekről.
Csak a legutóbbi felfedezésemet szeretném közzé tenni (amire Dr. Fux Mux a lembergi egyetem híres agykutatója már biztos 3 évve ezelőtt rájött, de ezt akkor nem közölte velem, így egyedül kellett rájönnöm).
Ez pedig: a lányok/nők viszonylag gyorsan felfogják a dolgokat és hamar reagálnak rá addig a fiúknak/férfiaknak kell némi idő, amíg belsővé teszik ugyan azt.

Ami eddig rendben is lenne, a nehézség akkor jön amikor az ember lánya nevelné szeretné az ő emberének a fiát.
Mert én ugye nő  vagyok, aki amellett, hogy szeret sokat beszélni, képes gyorsan megérteni és  reagálni is a dolgokra.
A többiek (úgy mint:  Zuram + a három fiam) meg nem, tehát értelemszerűen korlátozott a hegyi beszéd befogadási képességük (5 max 10 perc) és azt a keveset is napokig (hetekig hónapokig...) emésztik, mire feldolgozzák és végrehajtják a szükséges változtatásokat.

Én ezt megértem,  meg türelmes is vagyok, hiszen a végtermék a lényeg, de akkor is
IDEGŐRLŐ!

Monday, September 9, 2013

virágok a zombik ellen

Ez olyan, mint egy beavatási szertartás.
Onnan tudod, hogy felnőttél és saját tulajdonod van hogy kapsz mellé egy nénit.

Néniből több fajta van. Az egyik mindenbe belebeszél. A másik folyton a rendőrséget akar a nyakadra hívni.

Az egyém nyomlál. Mert az a szent meggyőződése hogy az ő kertjében kialakított fél méteres sivatag és az utánna következő, mindent benövő és megfolytó méteres örökzöld cserjeerdő ellenére a mi kertünkből a föld alatt fúr titkos alagutakon átmászkálnak a növények és benyomosítják a kertjét.
Ezért ő megelőz. És átnyomlál.

Persze miért lenne ez baj? Örüljek neki hogy valaki legalább azon a pár centis sávon rendben tartja a kertemet.
Nos ha nem totálisan legyalulná az összes növényt és ennek kövekeztében eső után a föld nem az én parkoló autómra esne, biztosan nagyon boldog lennék...

De most nem vagyok az. Beszélni nem lehet vele (tudom, egyszer próbáltam) ezért ,
legszívesebben néhány borsólövőt telepítenék a határra de ezek sajnos csak a számítógépen léteznek,
szóval azt hiszem nem marad más választásom, mint a kerítés magasítása hogy ne tudjon áthajolni!