Nem akarom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Ordítja. Talán még toporzékol is hozzá, de ezt nem láthatom.

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Visszhangzik a fejemben.
Valamit tenni kéne, gondolom. Hiszen megvan hozzá az eszköztáram.

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Oké, oké, nem akarod, de a hisztitől nem lesz jobb, valami értelmes megoldás kell.
Esetleg egy mediátor? Na jó, addig talán nem fogok eljutni, képes leszek magam kezelni a helyzetet.

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Na ebből elég legyen végre! - intem csendre. Természetesen nem használ. Csak mondja a magáét ellentmondást nem tűrő hangon.

Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!
Végül elunom a dolgot, felállok, odamegy Ivánhoz, aki békésen pakolja le a ruhaszárítóról az öt perce kiteregetett fehérneműt. Kiveszem a kezéből és elmagyarázom neki, hogy most még nem kell leszedni.
Ezután nyugodtan visszaülök a helyemre.
Ügyes vagy! - dicsér meg a kis hang a fejemben - De miért kell mindig ennyit hisztiznem, hogy végre csinálj valamit!?