Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Saturday, November 28, 2009

Nyomkodok, tehát vagyok!

Igazából csak sejtéseim vannak arról, ilyenkor mi játszódhat le benne.
Persze, én is voltam gyerek és sok mindenre emlékszem, de erre még akkor sem emlékezhetnék, ha képes lennék visszaidézni másfél éves korom eseményeit.
Mert nekünk anno még nem volt mosogatógépünk, talán tévénk se, a rádió pedig tekerős volt.

Azért eltudom képzelni, mit érez ilyenkor.
Biztos nagyon nagynak és erősnek gondolja magát. Megcsapja hatalom birtoklásának szele....
Hiszen azért az mégsem sámli, hogy egy apró mozdulata ennyi mindenkit megmozgat.
Egy gyors gombnyomás és emberek ugranak fel székükről, a torkokat kétségbeesett kiáltás hagyja el.

Persze a dolog nem teljesen veszélytelen, néha fájdalmas véget ér egy-egy próbálkozás, vagy sikeres kivitelezés. Hiszen a bátyjai sem emlékeznek rá, milyen is volt az ő nyomkodós korszakuk, ezért nem is tanúsítanak túl nagy megértést öccsük tette iránt.
Hangulatuk, és a mese érdekessége függvényében az "Ata ne!" felkiáltástól a komoly tettlegességig, széles skálán mozog a reakciójuk, ha Iván megint kikapcsolja a tévét.

De Ivánt ez nem zavarja. Újra- és újra kikapcsolja a keze ügyébe kerülő mosogatógépet, rádiót, tévét, csak hogy pár másodpercig úgy érezhesse, ő irányít!

video

No comments:

Post a Comment