Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Sunday, March 30, 2014

Hármónia

Ami inkább kétmónia.
Mert amíg András és Iván kisebb-nagyobb pofonoktól eltekintve jól kijönnek egymással,  addig Tamás előszeretettel kap idegrohamot az öccseitől.

Magyarázat nincs. Csak a tapasztalat.
Ha egy légtérben tartózkodnak, és még fél órán belül is nyugalom van, akkor annak jól behatárólható okai vannak.
1.ok:  mesét néznek
2 ok: számítógépeznek
3.ok: ..... ja az nincs

Illetve mégis! Akkor, amikor András új " -Kísérletező doboz"-t vesz magának a testvérei pedig "segítség" címszó alatt nekiállnak kipróbálni.

Sunday, March 9, 2014

Tecső

Magyarul Jútyub.

Amikor anno vettünk egy aksis csavarhúzót, a lakásban hirtelen megszaporodott a javítani is szerelni valók száma. Én pedig  Jémszbondos pisztolytartással járkáltam körbe és zümmögtettem a gépet.

Most vettünk egy új fotógépet. Aksis ezt is. Csavart még nem próbáltam vele sehová befúrni, a videófunkciót viszont hamar megszerettem. Azóta Tarantinónak képzelem magamat.
Ennek megfelelően próbálok durvább témákat keresni magamnak, ezért a gyerekek helyett inkább a Zuramat szoktam filmre venni.
Edzés közben.

Bár biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom elnyerlni a legjobb nem amerikai filmnek járó Oscar díjat, mégis rengeteg embert boldoggá teszek vele.
Elsősorban  azokat akik a videón vannak, mert megkapják azt a híres 15 perc hírnevet és még a fészbúkon is megmutathtják a haverjaiknak, hogy nyomják.
Meg persze  azokat, akik nincsenek a videón, mert a klubban már jó fél éve kéri szinte mindenki, hogy vegyük fel a technikákat videóra, hogy legyen honnan tanulniuk (hát most van egy egész jútyub csatornánk....)

Én pedig végre Tarantinónak képzelhetem magamat!




Wednesday, March 5, 2014

Idill

A kép: A gyerekek jókedvűen rohangásznak a lakásban. Rajtuk kézel varrt jelmezek.
Anyukamég igazítt egyet az álarcon, tesz egy kis piros festéket az arcra, majd útnak indítja az elégedett csemetéket.


Anyuka gondolatai: Már torkig vagyok. Minden évben ez a farsang. Hetekig tartó szenvedés, hogy ki mi is akar lenni. Hiszti, pofavágás.... Aztán végre megegyezés, napoig tartó agyalás, hogyan lehet a legolcsóbban és legegyszerűbben megoldani a jelmezeket.
Aztán a készítés: hiszti, ez nem jó, azt másként gondolta, és még ez is kéne hozzá.
Remélme a gimnáziumban már nem tartanak fsarsangot, mert akkor legalább jövőre eggyel kevesebb jelmez kell.