A házasság lényege/Der Kern der Ehre

A nővérem férjhez ment.
Egy íjászhoz.
És így történt meg az az eset, hogy az ifjú párnak egy íjakból formált alagúon is át kellett menniük.

Tomi, aki már rutinos esküvő-járó nem igazán értette a dolgot.
Látott ő már sokmindent, de ezt még nem.
Ezért rögtön meg is kérdezte tőlem, mi ezzel a céljuk.

Én éppen válaszolni akartam, amikor András (szintén rutinos esküvő-járó)
megelőzött:
-Biztosan le fogják lőni egymást!- mondta.

Úgy látszik, ő már sejt valamit a házasság lényegéről...

--------------------------------------------------

Meine Schwester hat geheiratet.
Einen Bogenschützen.
Und es geschah so, dass das frisch vermahlte Paar unter einem, aus Bogen gebauten Tunnel durchlaufen musste.

Tomi, der schon ein routinierter Hochzeitsbesucher ist, verstand das nicht.
Er hat schon vieles erlebt, sowas aber noch nicht.
Daher fragte er mich sofort, warum macht man solche Sachen.

Ich wollte antworten, aber András (auch ein sehr erfahrener Hochzeitsbesucher), war schneller:
-Sie werde sicher aufeinander schießen!- sagte er.
Na ja, es sieht so aus, dass er schon etwas vom Kern der Ehe ahnt...

egy tény/eine Tatsache

Szokásos reggel volt.
Feküdtem az ágyon, félálomban az órát nézegettem.
Még 15 perc, még 10 perc, na most kell kelni....
Tamás már fél órája fent volt, éppen Ivánt ébresztgette a Zuram a mellékhelyiséget foglalta.
Én felültem, nyújtozkodtam. Készülödtem a felkeléshez.
Ezt érezhette meg Andris, mert nekiállt mocorogni mellettem, kinyitotta a szemét, majd minden átmenet nélkül megszólalat:

-Azt hiszem hülyék vagyunk.

Mondjuk nem erre számítottam. Egy "jó reggelt", vagy egy "szia anyu" valahogy jobban passzolt volna a helyzethez.

------------------------------------------

Es war ein ganz normaler Morgen.
Ich lag im Bett, und schaute auf die Uhr im Halb-Schlaf.
Noch 15 Minuten, noch 10 Minuten, jetzt soll ich aufstehen....
Tamás war schon eine halbe Stunde auf und weckte gerade den Iván, MM war im kleinsten Raum.
Ich reckte mich, wollte aufstehen.
Vielleicht hat das András gespürt, weil er sich zu bewegen anfing, dann machte er seine Augen auf und dann ohne Vorwarnung, sagte er:

-Ich denke, wir sind Idioten.

Ich muss sagen, ich habe das nicht erwartet, ein "Guten Morgen" oder ein "Hallo Mami" hatte zur Situation besser passen können.

Anyák napjára/ Zum Muttertag

y

Csütörtökön megint cselgáncsozni voltam.
Fél év után először sikerült újra megsérülnöm. Megint a térdemen.
Mondjuk ez most nem volt olyan gázos, mert csak egy 40 kilós ellenfél esett rá.

Viszont így legalább volt miről anyáknapi verset írni a fiúknak.
Megírták, felmondtök én pedig meghatódtam.
Szép anyák napja volt

A vers magyar- szlovén-cseh és Iván szavakat is tartalmaz.
Valahogy így hangzik:

--------------------------------------

Am Donnerstag ging ich wieder zum Judo.
Nach einem halben Jahr konnte ich mich wieder verletzen.
Wieder mein linkes Knie.
Zum Glück war es nicht zu gefährlich, weil mein Gegner nur 40kg schwer war.

Aber es war ein guter Anlass für die Jungs ein schönes Muttertag-Gedicht zu schreiben.
Sie haben es geschrieben, sagten es auf und ich war entzückt.
Es war ein schöner Muttertag.

Das Gedicht enthält ungarische, slowenische und tschechische Wörter und sieht ungefähr so aus:

Daktari dal

Néha szomorú vagy
Meg is sérültél,
Jaj, de milyen nagy,
Te really szegény vagy!

Kocke in jelenčki in krede
Se igrajo kot sklede

Mi smo kluci
In ne stari muci

Nastup řada
To maš rada

Mi smo daktarijci
Jaz Apla Mimi in pa
Gospod Ivi
To smo mi!

O co je to?
To je neki taki
Kdo je to?
Gospod Vaki-daki.

Mi smo daktarijci
Jaz Apla Mimi in pa
Gospod Ivi to smo mi!

A zsákmány/ Die Beute

És akkor felállt.
Kezében ott volt a nyúl.
Fáradtnak érezte magát, de arca boldogságot tükrözött.
Talán egy éve evett utoljára nyulat, már alig emlékezett az ízére.

De most ott volt, felemelete és körbemutatta a csoport tagjainak.
-Nyúl. Enyém!- mondta, és a többek rögtön megértették, hogy rajta kívül senki nem fog enni a ZSÁKMÁNYból.
Amíg ők szétszéledtek, ő bedig megnyúzta az állatot. Az ehetetlen külső részt egyszerűen elhajította, majd egy mozdulattal letépte a fejét a törzséről.
Az alsó résszel hamar végzett. Hiába nem volt valami nagy darab.

Ezután felállt, és a füleinél fogva megragadta a fejet, majd diadalittasan lóbaálva körüljárt, és mindenkinek megmutatta a trófeát.
Végül két harapással azt is eltüntette.
Leült, fáradtnak érezte magát, de legalább teli volt a hasa.

- Hát ennyi, - gondolta magában Iván, - most újabb egy évet várhatok a következő csokinyuszira!

-----------------------------------------

Und dann stand er auf. Er hatte den Hasen in der Hand. Er fühlte sich müde, aber in seinem Gesicht spiegelte sich Freude.

Vielleicht vor einem Jahr hatte er Hasen gegessen, an seinen Geschmack konnte er sich kaum erinnern. Aber jetzt hob er ihn auf und zeigte ihn den anderen Mitglieder der Gruppe.

- Hase. Mein. - sagte er, und die anderen wussten schon, dass niemand, außer ihm von der BEUTE fressen darf.
Sie haben sich langsam zerstreut und begannen das Tier abzuhäuten. Er warf die ungenießbaren Teile einfach weg, und riss den Kopf vom Rumpf ab.

Er fraß den Rumpf sehr schnell auf. Es war sowieso kein großes Stück.
Dann stand er auf, nahm den Kopf bei den Ohren, und triumphierend hin-und herschwingend, fing er an herumzulaufen und zeigte allen die Trophäe.

Schließlich aß er das ganze mit zwei Bissen.
Und dann setzte er sich, fühlte sich müde, aber er hatte einen vollen Bauch.

Na ja, das war's,- dachte Iván,- jetzt ,uss ich wieder ein Jahr warten auf den nächsten Schokohasen!

Hölgyeim és Uraim!/Meine Damen und Herren!

Életkép:
Este 7 óra, ülök a gyerekszobában, a babaházon.
A Zuram mellettem a vacsoráját eszi, Tomi a felfordított asztalban ül, András pedig elkiálltja magát:
-Kezdődik a cirkusz!

Én az aznapi eseményekre gondolok.
Reggel hét és este hét között Iván háromszor harapta meg a bátyjait, Andris kétszer ült az öccsére, Tomi ötször küldte a középsőt melegebb éghajlatokra.
Kb 3 és fél deci folyadékot borítottak ki ,és kétszer áztatták el a fürdőszobát.
Ivánt háromszor kellett átöltöztetni, Andrást csak kétszer.
Tomi 5 tulipánhagymát ásott ki a kertben, Iván két bokrot "metszett" meg az ollóval.
A fiúk 2,6 percet veszekedtek azon, milyen mesét nézzenek, majd 10 perc után rájöttek, nem is ezt akarták...
Végül este Iván még szétkent egy kis akrilfestéket a kanapén.

És ezek után, -sóhajtottam fel- este hétkor ti még cirkuszolni akartok.....

-------------------------------

Genrebild:
Um 19 Uhr sitze ich im Kinderzimmmer auf dem Puppenhaus.
MM ist neben mir, Tomi ist im auf dem Kopf gestellten Tisch und András ruft:
-Und jetzt machen wir Zirkus!

Ich denke an denselben Tag:
Zwischen sieben Uhr früh und sieben Uhr abends hat Iván seine Brüder dreimal gebissen, András saß zweimal auf seinen Geschwistern, und Tomi schickte András fünfmal zum Teufel.
Sie schüttelten etwa 0,35 L Flüssigkeit aus und haben das Badezimmer zweimal überschwemmt.
Ivan musste dreimal umgezogen werden, András nur zweimal.
Tamás hat 5 Tulpenzwiebeln ausgegraben, Iván hat zwei Büsche mit einer Schere "geschnitten".
Die Jungs kämpften 2,6 Minuten lang, welchen Zeichentrickfilm sie sehen werden, und nach 10 Minuten wollten sie doch einen anderen.
Und schließlich, malte Iván mit Acrylfarben das Sofa aus.

Und dann, -seufzte ich - Ihr wollt jetzt auch noch Zirkus machen...

Én és a Zuram/ Ich und MM

Sétáltunk az erdőben a Zurammal.
A cseh melléknevek különböző végződéseiről beszélgetünk.
Ne ne kérdezze senki, nem tudom, hogy jöt fel a téma a húsvéti tojásokról, és a gyerekek alvásai szokásairól folytatott diskuzió között, de egyszercsak felbukkant.

Szóval beszélgettünk, és akkor a férjem megszólalt,
-És tudom mi az igazán perverz? Hogy a csehben az "a" betű, ha egy "n" betű után jön, akkor "e"-ben, vagy "i"-be változik, míg a többi szláv nyelvben nem.

Az igazat megvallva, szerintem vannak sokkal perverzebb dolgok is, dehát nekem történész diplomám van, neki meg nyelvész....

Ui: MM utólagos javítása: az nem egy "n" betű, hanem egy "gyenge n"
Szerinte nem mindegy.
Szerintem igen.
Dehát nekem történész diplomám...
--------------------------------------

Wir spazierten im Wald mit MM.
Wir hatten uns über die Endung der tschehichen Adjektive unterhalten.
Bitte fragt mich nicht, wie wir zu diesem Thema gekommen sind, vorher haben wir über Ostereier und die Schlafgewohnheiten unserer Kinder geredet. Egal, es kam nur so.

So, wir haben uns unterhalten, und dann sagte MM:
-Und weiß du was wirklich pervers ist? Das, dass in der tschechischen Sprache der Buchstaben "a", wenn ein "n" folgt, dann verwandelt er sich in ein "e" oder in ein "i", aber in anderen slavischen Sprechen macht er es nicht.

Ehrlich gesagt, meiner Meinung nach gibt es sehr viele Dinge die perverser sind, als diese, aber ich habe ein Diplom aus Geschichte, und er eines aus der Sprachwissenschaft...

Ps.: MM´s nachträgliche Verbesserung: es ist kein normales "n" sondern ein "weiches n".
Er meint es sei wichtig.
Ich denke, nicht.
Aber ich habe ein Diplom aus Geschichte...

Akarom!/Ich will!

Iván.
Keményfejű.

Persze, az, hogy velem dacol, még nem jelentene sokat.
De ő nem csak velem dacol. Hanem mindennel
Legyen az ember, állat, vagy forgóajtó....

Mert ő balra kart menni.
A forgóajtó meg jobbra.
Iván látta, hogy az ajtó közeledik, de ő azt hitte, jobb belátásra kényszerítheti, ezért ő továbbra is balra haladt.

Mit mondjak?
Az ajtónak lett igaza!

-------------------------

Iván.
Er hat einen Dickkopf.

Tatsache ist, dass er bei mir trotzt, bedeutet noch nicht viel.
Aber er trozt überall und bei jedem.
Es kann ein Mensch, ein Tier oder eine Drehtür sein....

Weil er nach links wollte.
Die Tür drehte sich nach rechts.
Iván sah das, aber er dachte, er kann die Meinung der Tür ändern, und machte noch einen Schritt nach links.

Was soll ich noch sagen?
Die Tür bekam Recht!

Aki tud.../ Wer kann....

Nem tudom, mi tetszett meg neki.
Talán a finom kézmozdulat...
Vagy az, ahogy egy ilyen egyszerű dolgott ilyen szépen tudtam kivitelezni.

Esetleg, a gyorsaságom.

Igazából nem jöttem rá. ÉS megkérdezni sem tudtam, mert a válasz úgy is az lett volna:
-Jo-anna!
Vagy valami hasonló.

Persze végül is mindegy. A lényeg, hogy tetszett neki a dolog.
Pedig nem iscsináltam semmi különöset.
Elővettem az almalevet a hűtőből, a poharat az asztalra raktam és beleöntöttem az italt.

Iván végig feszült figyelemmel követte az eseményeket.
Aztán, amikor befejeztem, rám nézett.

- Igen anyu!- kiáltott fel, és megtapsolt.

Hiába, aki tud, az tud....

----------------------------------------------

Ich weiß nicht, was ihm gefallen hat.
Vielleich die feine Handbewegung...
Oder das, dass ich so ein einfache Sache so schön ausführen könnte.
Oder die Geschwindigkeit.

Eigentlich wusste ich es nicht. Und könnte auch nicht danach fragen, weil die Antwort so gewesen wäre:
-Jo-anna!
Oder so etwas Ähnliches.

Aber es ist egal. Das wichtigste ist, dass es ihm gefallen hat.
Obwohl ich nichts besonderes gemacht habe.
Ich nahm den Apfelsaft aus dem Kühlschrank, stellte das Glas auf den Tisch und schüttete das Getränk hinein.

Iván schaute auf das Ganze gespannt.
Und als ich fertig war, schaute er auf mich.
- Ja Mami! - sagte er und beklatschte mich.

Na ja, wer kann, der kann.....

Azért, mert Én mondom!/Weil Ich es sage!

Tomi kenyeret akart vágni.
Vagy zsemlét.
Tök mindegy, az a lényeg, hogy mindezt a pulton, nagykéssel a kezében egyensúlyozva.
Mert persze, hogy fel tudja ő vágni a kenyeret, csak ne a pulton egyensúlyozzon!

Naná, hogy nem látja be, amikor szólok, hogy ugyan má' jöjjön le, rámnéz, és tudni akarja, miért.

-Azért, mert leeshetsz.
- Nem esek le.

-Azért, mert véletlenül megbillensz, és megvágod magad.
- Nem vágom meg magamat.

Jó, te akartad-, gondolom magamba, akkor jön a titkos fegyver:
- Azért, mert én mondom!

Kész ezzel vége, azt ugye nem állíthatja, hogy nem mondom....
Még egyszer rámnéz, lemászik a pultról, és az asztalnál felvágja a zsemlét.

-----------------------------------------

Tomi will Brot schneiden.
Oder eine Semmel.
Eigentlich egal, das Wesentliche ist, dass er alles balancierend auf der Küchenarbeitsplatte erledigt.

Na ja, natürlich kann er schon sein Brot schneiden, aber nicht auf der Arbeitsplatte balancierend!
Und ja, natürlich sieht er das nicht ein, und wenn ich sage, dass er runterkommen soll, schaut er mich an und will wissen, warum.

-Weil du runterfallen kannst!
-Nein, ich falle nicht runter.

-Weil du überkippen und dich schneiden kannst!
-Nein ich schneide mich nicht.

Okay,- denke ich, du wolltest das so! Jetzt komm die Geheimwaffe:
- Weil ich es sage!

Und Ende. Er kann nicht behaupten, dass ich es NICHT sage....
Er schaut mich noch einmal an, klettert von der Arbeitsplatte runter, und schneidet die Semmel auf dem Tisch.

Kiskedvenc/ Der Liebling

Minden gyerek vágyik egy saját állatra.
Amikor az övé lesz, akkor nagyon örül neki.
És amikor elpusztul, rettenetesen szomorú lesz tőle.

Ivánnak ma meghalt as kiskedvence.
András tette el lábalól.....

Aztán szerencsére jött Tomi, és szerzett Ivánnak egy másik állatot.
Iván felderült, és boldogan ismételgette:
-Pók! Pók!
Pedig nem is pók vvolt,
hanem egy hangya.

De mindegy, az a lényeg, hogy kitöltötte az űrt, amelyet a légy halála okozott.
A légyé, akit András puszta kézzel lecsapott.....

------------------------------------------------

Jedes Kind will ein eigenes Haustier.
Wenn er es bekommt, ist es glücklich.
Und wenn das Haustier stirbt, wird es fruchtbar traurig.

Heute ist Ivans Liebling gestorben.
András schaffte ihn aus dem Weg....

Zum Glück kam Tomi und fand ein anderes Tier.
Iván war wieder glücklich und wiederholte immer und immer wieder:
- Spinne! Spinne!
Obwohl es keine Spinne war,
sondern ein Ameise.

Aber es ist egal, Hauptsache ist, dass er die Lücke gefüllt hat, die den Tod seiner Fliege verursacht hatte.
Der Tod der Fliege, die András mit blossen Händen erschlagen hat....

Idétlen időkig.../ Und täglich grüßt das Murmeltier...

Ez egy film, amiben a pasis mindig ugyan azt a napot éli át.
Már tudom, mit érezhetett.....

Kezdődött azzal, hogy felkeltem, és Tomi beteg volt.
Elvittem orvoshoz, beszereztem az iskolai tanulnivalót.
Az orvos megnézte, azt mondta, jól van, másnap mehet iskolába.

Másnap felkeltem. És Tomi beteg volt.
Megint. Orvos, iskola.....

Végül Tomi meggyógyult, és én
másnap felkeltem.
És András beteg volt.
Orvos, óvoda....

Aztán szerencsére mindkét gyerek meggyógyult.
Én pedig másnap felkeltem,
és én voltam betg.
Orvos, ágy......

Most úgy néz ki, én is meggyógyultam.
Most megyek, lefekszem.......

-----------------------------------------------

Das ist ein Film, wo der Mann immer wieder denselben Tag erlebt.
Jetzt weiß ich, wie er sich fühlen musste.....

Es hat so begonnen, dass ich aufwachte und Tomi war krank.
Wir gingen zur Ärztin, holten die Schulsachen.
Die Ärztin hat gesagt, er könne am nächsten Tag wieder zur Schule.

Am nächsten Tag wachte ich auf. Und Tomi war krank.
Ärztin, Schule.....

Tomi war endlich wieder gesund.
Am nächsten Tag wachte ich auf.
Und András war krank.
Ärztin, Kindergarten.....

Dann, zum Glück waren beide wieder in Ordnung.
Am nächsten Tag wachte ich auf.
Und war ich krank.
Arzt, Bett....

Jetzt sieht es so aus, dass auch ich wieder fit bin.
Ich gehe schlafen.......

A katalógus

A fiam szerda délután úgy jött haza a suliból, hogy másnapra újságokból kivágott tavaszi képekett kell vinni.

Egyszerű kérés, csak egy probléma van vele, én nem olvasok magazinokat. És amit olvasok, az is rögtön megy a papír-konténerbe...
Így hát nem volt otthon tavaszi kép.
Hát elindult a brénsztorming, végül arra az elhatározásra jutottam, hogy az internetről nyomtatok majd ki valami jogtiszta anyagot....
Nem álltam neki a dolognak rögötn, mert a nagy gondolkozástól megéheztem.

Evés közben unottam lapozgattam a Kerülte Krónika újságot, aminek a közepéből egyszercsak kihulolot valami,
a helyi bakácsáruhát TAVASZI KATALÓGUSA!
Természetesen teli mindenféle tavaszi képekkel.
Mondanom sem kell, nagyon megörültem és szépen kivágogattam a megfelelő képeket.
Beleraktam egy mappába, majd a gyerek táskájába.

Ügyes voltam, csakhát senki nem értékelte a dolgot, mert a gyerek még aznap este belázasodott, és másnap nem is ment iskolába.....

-------------------------------------------

Mein Sohn kam am Mittwoch Nachmittag aus der Schule mit der Bitte nach Hause, dass er am nächsten Tag Frühlingsbilder mitbringen soll.
Eine ziemlich einfache Frage, es gib nur ein Problem, ich lese keine Magazine. Und wenn doch, dann es gehen die sofort ins Altpapier.
So fand ich zu Hause keine Frühlingsbild.

Und das Brainstorming began . Schließlich habe ich beschlossen aus dem Internet Bilder auszudrucken......
Ich fing nicht gleich an, weil ich vom großen Denken Hunger bekam.
So fang ich an zu essen, und dabei die Bezirksblätter zu lesen und dann plötzlich fiel etwas heraus, der Frühlingskatalog eines Baumarktes!
Natürlich voll mit Frühlingsbilder.

Ich freute mich und fing an die entsprechendenBilder auszuschneiden.
Dann packte ich sie in eine Mappe und dann in die Schultasche.
Ich war ziemlich gut, aber niemand lobte meine Arbeit, weil mein Kind schon am selbigen Abend Fieber bekam und so am nächsten Tag nicht in die Schule ging...

Anyja fia/ Wie die Mutter so der Sohn

Két dolog.
Mindig is perfekcionista voltam.
Gyerekként nagyon szerettem sírni.

Látszólag nincs összefüggés a két dolog között.
Aztán mégis.

Én ugyanis 3-4 éves koromtól kezdve rendszeresen a tükör előtt gyakoroltam a sírást.
Hogy hét szép is legyen, meg jó is.
Azóta is egy műremek, ahogy sírok.

Hogy hogyan jön ez most ide?
Nos csak két dolog.
Iván szeret hisztizni, és úgy néz ki, ő is perfekcionista.
Mostanában rendsyeresen áll a tükör előtt, és gyakorolja a hisztizést.
Hogy hát szép is legyen, meg jó is....

---------------------------------------------

Zwei Dinge.
Ich war immer eine Perfektionistin
Als Kind weinte ich gern.
Es sieht so aus, als bestünde zwischen den beiden Sachen kein Zusammenhang.
Und dann doch....

Seit meinen 3.-4. Lebensjahr übte ich regelmäßig vor dem Spiegel das Weinen.
Es musste ja schließlich schön und gut aussehen...
Bis heute ist es ein Kunstwerk, so wie ich weine.

Und warum schreibe ich jetzt darüber?
Nur zwei Dinge.
Iván weint gern, und es sieht so aus, das auch er ein Perfektionist ist.
Er übt regelmäßig vor dem Spiegel das Weinen.
Es muss ja schließlich schön und gut aussehen...

Na csá! / Und Tschüss!

Iván első óvodai fotózása.
Lenne...
Igazából nem értette.
Nem értette, minek kell egy műanyag, hidat imitáló akármire ráülni, és ott maradni.
Mivel nem értette, nem is nézett szépen, pláne nem mosolygott.
Sőt olyan csúnya grimaszokat vágott, amiket még fotoshoppal sem lehetett volna szépre retusálni.

A fényképész megpróbálta oldani a hangulatot.
Hát kedvesen kérdezgette,
-No, Iván, wie geht's dir? Wie geht'st dir (Hogy vagy? Szó szerint Hogy MEGY neked? )

Persze Iván még nem áll a kognitív fejlődés azon fokán, hogy megfelelően értelmezni tudja ezt az átvitt értelmű mondatot.
Nem, ő csak a gehen (menni) ige jelentését tudta megfejteni.
És hát ő egy jól nevelt kisfiú,( no meg már biztosan unta is a dolgot,) ezért a harmadik ""wie geht's dir? elhangzása után fogta magát, felállt és elment.....

-----------------------------------------------

Das Erste Kindergarten Foto von Iván.
Wäre....,
eigentlich hat er nicht viel verstanden.
Warum soll er auf einer Kunstoff-Brücke sitzen und dort bleiben....
Er wollte nicht schön aussehen, und nicht lächeln.
Er machte so ein übles Gesicht, aus dem man auch mit Hilfe von Photoshop nichts Schönes machen könnte.

Der Fotograf versuchte die Situation zu retten.
So sagte er:
-No Iván, wie geht´s dir?

Natürlich Iván verfügt noch nicht über solche kognitive Fähigkeiten, damit er die übertragene Bedeutung des Satzes verstehen konnte.
Nein, er konnte nur das Wort "gehen" entziffern.
Und weil er ein gut erzogene kleiner Junge ist, (und sich bestimmt schon langweilte,) deshalb, nach dem dritten "wie geht´s dir" stand er einfach auf und ging.....

Anya megoldja/ Mutter kann's

Minden évben farsang....
Minden évben ugyan azt.
Jelmez kell.
Lehetőleg olyan, amit mi csinálunk, és később újrahasznosítható.


Tamásnál már nincs gond. Ő már nagy.
Egyedül festette a mackó-maszkot, meg a bundához a pólót.

Anndrás szürke lovag akart lenni.
Szürke ruha meg van itthon.
A Zuram készített hozzá pajzsot, és meg sisakot.

Iván Johanna akart lenni.
Nem tudom, az pontosan mit takar, mert nála a "Johanna" már valmi kötőszó.
Hát gondoltam, nem ölök nagy munkát a dologba, mert ő még az utolsó pillanatban is képes meggongolni magát.
És meg is gondolta.
Két napig büszkén járkált a bátyjaitól örökölt sárkány jelmezben.
Ma reggel hallani sem akart róla...
10 perccel indulás előt kellett egy jelemezt összeütnöm.

Azért megoldottam a dolgot, végül róka lett.



------------------------------------------------

Jedes Jahr ist Fasching.
Jedes Jahr gibt es das gleiche Problem....
Wir brauchen Kostüme.
Solche die man alleine basteln und später recyclen kann.
Mit Tamás gibt es keine Probleme. Er ist ja schon groß.
Er konnte schon sein Bär-Kostüm und die Maske alleine bemalen.
András wollte ein grauer Ritter sein.
Graue Kleidungsstücke gibt es zum Glück daheim.
MM machte den Schild, ich den Helm.

Iván wollte Johanna sein.
Ich weiß nicht genau was das bedeutet, weil er den Namen "Johanna" als Bindewort verwendet .
Ich dachte, ich mache mir keine große Arbeit mit seinem Kostüm, er wird seine Meinung bestimmt ändern.
Und er änderte sie....
Er lief zwei Tage lang stolz in, von seinen Brüdern geerbten Drachen-Kostüm herum, dann
wollte er heute Morgen nichts mehr davon wissen....
Genau 10 Minuten vor dem Abmarsch....
So musste ich in kurzer Zeit ein Kostüm basteln.

Und ich schaffte es, er wurde Fuchs.

Köztünk marad/ Es bleib unter uns

Iván áll, kezében a játékbabával.
A játékbaba anyukáját már rége kiválasztotta, és most oda akarja neki adni a gyereket.
A kislány nem akaja.
Iván igen, ezért folyamatosan nyújtogatja a játékot.
-Jo-anna, Jo-anna- ismételgeti hozzá.
Megint nem jár sikerrel.

Iván kitartó, már hetek óta csak Johannáról beszél itthon.
A kislány viszont nem osztozik a fiam lelkesedésében.
Amit meg is értek, hiszen mégiscsak bő egy évvel idősebb Ivánnál.
Ráadásul neki egy másik ovis kisfiú teszik.
András!

---------------------------------------

Iván steht, er hat eine Puppe in seiner Hand.
Die Mutter der Puppe har er schon lange ausgewählt, und jetzt will er das Kind zu ihr geben.
Aber das Mädchen will nicht.
Iván schon, deshalb reicht er ihr immer wieder die Puppe.
-Jo-anna, Jo-anna -fügt er noch dazu.
Er hat wieder keinen Erfolg.

Iván ist ausdauernd, seit Wochen spricht er nur von Johanna, aber das kleine Mädchen
teilt die Begeisterung meines Sohnes nicht.
Und das verstehe ich, sie ist immerhin ein Jahr älter als Iván
Und sie mag ein anderes Kindergartenkind.
András!

.../...

András.
Én tudom, hogy három a magyar igazság, de mégis.

Andrást immár harmadszor műtőtték.
Polip és orrmandula. A változatosság kedvéért.
És nem az autópályán fél órára lévő egyik, hanem az országúton, egy órára fekvő másik kórházban.
A változatosság kedvéért.

Én utálom. Utálom, ha műtik a gyerekemet, utálom, ha kórházban kell lenni.
Még most sem sikerült teljesen feldolgoznom az élményt, bár azt mondják az idő mindenre gyógyszer.
És legalább nincsenek mellékhatásai.


Szóval most várok.
Andrással meg már megbeszéltem, hogy a legközelebbi műtéte 50 éves korában lesz, amikor ráncfelvarrásra megy.
És akkor nem én fogom elkísérni...

--------------------------------------

András.
Ich weiß, dass alle guten Dinge drei sind, aber trotzdem.....

András wurde zum dritten Mal operiert
Diesmal die Polypen und Rachenmandel. Zur Abwechslung.
Und diesmal nicht in dem Krankenhaus, das man auf der Autobahn in einer halben Stunde erreichen kann, sondern in dem anderen, das wesentlich weiter weg liegt.
Zur Abwechslung

Ich hasse das. Ich hasse es, wenn man mein Kind operiert, ich hasse es, wenn ich im Krankenhaus sein muss.
Ich konnte dieses Erlebnis immer noch nicht verarbeiten, obwohl man sagt, die Zeit heilt alle Wunden.
Und zumindest hat sie keine Nebenwirkungen.
So jetzt warte ich.

Mit András habe ich es schon besprochen, dass er das nächste Mal mit 50 operiert wird, wenn er zum Facelifting geht.
Und dann komme ich nicht mit...

Rövid tanulmány arról, milyen érzelmi hatást vált ki a gyerekekből,/ Kurze Studie darüber, wie kleine Kinder emotional reagieren,

ha anyukájuk rendszereesen rendet rak.
Pedig korábban nem is.

Miután a gyerekeim elérték az a kort, hogy délelőtt nyilvános közoktatási intézményekbe járnak, és délután nem verik rögtön szét a lakást, azóta egy négyzetméterre jutó rendetlenség jelentősen csökkent.
Mivel így nem állandóan a nappali-konyha,gyerekszoba háromszögben tartózkodom, több időm jutt az egyéb helyiségek rendberakására.

Egyik nap a fürdőszobát takarítottam, azon a héten már másodszor, amikor András játszani hívott.
-Egy pillanat- válaszoltam,- csak rendbe teszem a fürdőt.

András kisétálta fürdőszobába, döbbent arccal végig mért, majd csodálkozó hangon megkérdezte,
-De minek? Vendégek jönnek?
------------------------------------

wenn deren Mutter regelmäßig die Wohnung putzt.
Obwohl früher überhaupt nicht.

Nachdem meine Kinder das Alter ereichten, dass sie Vormittags öffentliche Bildungeinrichtungen besuchen, und Nachmittags nicht gleich die Wohnung zerstören, seitdem reduzierte sich die "Unordnung-pro-Quadratmeter" erheblich.
Weil ich mich deshalb nicht immer im Wohnzimmer-Küche-Kinderzimmer Dreieck aufhalten muss, habe ich mehr Zeit für die anderen Räume der Wohnung.

Eines Tages putzte ich das Bad, zum zweiten Mal in dieser Woche, als András mich zum Spielen rief.
Einen Moment, - sagte ich- ich mache nur noch das Bad fertig!
András kam ins Badezimmer, staunte mich an, und fragte mich verblüfft:
-Aber warum? Erwarten wir Gäste?

Illusztráció.../ Illustration....

...az előbbi bejegyzéshez.

Mert Iván oviba jár.
Igaz, hogy csak délig, de ez pont elég ahhoz, hogy elfáradjon.
És amikor fáradt, akkor úgye hisztizik.
ÉS amikor fáradt, akkor nem túl kreatív, tehát mindig ugyanúgy hisztizik.

Először nem akar kiszállni az autóból.
András miatt, vagy az autó miatt, vagy csak úgy.
És amikor az ember felviszi, akkor meg vissza akar menni....

ÉS akkkor az ember bezája az ajtót...
és gyorsan leveszi a gyerek cipőjét.
A többi marad, mer ő nem akar levetkőzni.
Ezután jön 5-10 perc koncert, (majdnem)teljes menetfelszerelésben;
sála, sapka, kesztyű, hátizsák.

Én addig főzök.
És akkor ő rájön, hogy melege van.
Elhallgat és nekiáll levetkőzni....

---------------------------------

....zu meiner früheren Eintragung
Weil Iván den Kintergarten besucht.
Ehrlich gesagt nur bis 12, aber es ist gerade genug, dass Iván müde ist.

Und wenn er müde ist, dann schreit er.
Und wenn er müde ist, dann ist er nicht besonders kreativ, deshalb arbeitet er immer nach dem gleichen Drehbuch.

Zuerst will er nicht aus dem Auto raus.
Wegen András, oder wegen dem Auto, oder einfach so....
Mann trägt ihn hinauf, dann will er zurück...
Und dann öffnet man die Tür....
und zieht schnell die Schuhe des Kindes aus.
Die anderen Sachen bleiben, weil er sich nicht ausziehen will.

Dann kommt ein 5-10 Minütiges Konzert, in (fast) kompletter Austattung;
Schal, Mütze, Handschuhe, Rucksack.

In dieser Zeit koche ich.

Dann merkt er, dass es viel zu heiss für ihn ist.
Er wird still und beginnt sich auszuziehen.....

Tabula rasa/ Tabula rasa

Állok.
Mást nagyon úgysem tudok csinálni.
Pedig voltam én már minden, következetes, jó példakép, határozottan NEM-et mondó.
Úgy, ahogy írva vagyon.

De most csak állok, és várok.
Iván előttem fekszik a földön, és hisztizik.
Olyan hangerővel, hogy felmerül benne, talán mégsem lenne olyan nagy baj, ha kihalna az emberiség....

Szóval hisztizik.
Pedig voltam én már minden, következetes, jó példakép, határozottan NEM-et mondó...
De most csak állok. Iván meg hisztizik.
Mert fáradt, vagy éhes, vagy mindkettő.
A bátyjainál tökéletesen beváltak az anti-hiszti módszerek. Nála nem , nála csak a kivárás használ.

Mert ő ilyen.
Genetikailag.

Persze John Locke és követői, az asszociációs pszichológusok most azt mondanák, hogy Iván nem így született, a világról szerzett tudása alakította ilyen hisztissé.
Mert szerintük minden gyermek egy tabula rasa (tiszta lap), mi írjuk rá a tudást.

Én másként gondolom.
De azért kölcsön adnám nekik Ivánt, kiváncsi lennék, mit írnának rá!

----------------------------------

Ich stehe.
Etwas anderes kann ich ja nicht tun.
Obwohl ich schon alles getan habe; war gutes Vorbild, sagte konsequent, fest NEIN....
So wie es geschrieben steht.

Aber jetzt stehe ich nur, und warte.
Iván legt sich vor mir auf den Boden und schreit.
So laut, dass ich denke, vielleicht wäre es gar nicht so schlimm, wenn die Menschheit aussterben würde....

So schreit er.
Obwohl ich schon alles getan habe; war gutes Vorbild, sagte konsequent, fest NEIN....
Aber jetzt stehe ich nur. Iván schreit.
Weil er müde, oder hungrig ist, oder beides.
Bei seinen Brüdern funktionierten die Anti-Hysterie Techniken hervorragend. Bei Ihm nicht, hier hilft nur das Abwarten.

Weil er einfach so ist.
Genetisch.

Na ja, John Locke und seine Anhänger, die assoziativ-Psychologen würden jezt sagen, dass das nicht stimmt, Iván ist nicht wegen der Genetik so, sein, von der Welt erworbenes Wissen formte ihn.
Sie glauben, dass jedes Kind eine Tabula rasa (leere Seite) ist, und wir darauf das Wissen schreiben.

Ich sehe es anders, aber trozdem würde ich Iván ihnen ausleihen.
Ich wäre neugierig, was sie auf ihm schreiben würden!

Kreatív Blogger/ Kreativ Blogger

Skicceknek ezen az úton köszönöm a kitüntetést.
Szakmai féltékenységből én nem nevezek meg újabb 7 blogot, de hét dolgot azért elárulok magamról:

1. Bár a lábam 37 és feles, 38as cipőt hordok.
2. Soha nem voltam 95 kg és nem is tervezem, hogy ennyi legyek.
3. 2010-ben mintegy 150-200 kg burgonyát hámoztam meg.
4. Utálom a gyerekeket. A másét különösen.
5. Nem tudom kicsoda Papp Gergő.
6. A gondolkodástól megfájdul a fejem, ezért ritkán csinálom.
7. Napi 7-8 óra alvástól az én arcbőröm is frissebb, feszesebb.

--------------------------------

Dieser Eintrag ist wieder Ungarisch.....
Liebe LeserInnen, bitte fühlt euch nicht ausgeschlossen, und übt weiter fleißig diese schöne Sprache!

Ezért..../ Deshalb...

Vendégségben voltunk a nővéremnél.
Andris nem tudott elaludni, ezért fogta magát kijött és lefeküdt a lépcsőre.
Kép van.
Tanulság nincs.....

------------------------

Wir waren bei meiner Schwester zu Besuch.
Andris konnte nicht einschlafen, deshalb kam er aus der Zimmer und legte sich auf die Treppe.
Es gibt darüber nur ein Bild.
Keine Belehrung.....

Az igazi hős/ Der wahre Held

Szóval néztük a tévét.
Mi, a gyerekek a Zuram meg én.
Illetve én nem néztem, mert a blogommal voltam elfoglalava, de a történet szempontjából ez most teljesen lényegtelen.

Szóval néztük. És akkor jött a torándó.
A filmben, természetesen.

Szóval jött a tornádó és felkapta a kocsikat és elodbálta azokat, meg ilyenek.
És akkor jött az Iván.
Élőben természetesen.

-Anya, segíts, segíts!- kiabálta és a képernyőre mutatott.
Én nem segítettem neki. Mit is tehettem volna egy film-tornádó ellen?

És akkor Ivánnak eszébe jutott, segíts magadon, Isten is megsegít!
És hát ő segített magán,
megfogott egy lego-kereket és a tévéhez vágta.....

--------------------------------------

Es war so: wir sahen fern.
Wir, die Kinder MM und ich.
Beziehungsweise ich nicht, weil ich mich um mein Blog kümmerte, aber was diese Geschichte betrifft, dieses Detail ist völlig unwesentlich .

Also sahen wir fern. Und dann kam der Tornado.
In dem Fernsehen natürlich.

Also, der Tornado kam und hob Autos in die Luft und werfte sie weg und so ähnlich. Und dann kam Iván.
In Wirklichkeit natürlich.

-Mama hilf mir, hilf mir!- rief er und zeigte auf den Bildschirm.
Ich habe ihm nicht geholfen. Was hätte ich gegen einen Film-Tornado machen können?

Und dann fiel ihm ein: hilf dir selbst, dann hilft dir Gott!
Und er half sich selbst, er warf ein Lego-Rad auf den Fernsehen....

Az Zuram szemei/ Die Augen von MM

Egy korábbi bejegyzésemben már értekeztem a fekete lyukról.
Most ezt az írásomat szeretném kiegészíteni, mert egy újabb felfedezést tettem,
a Zuramnak van egy saját fekete lyuka.

Ebbe a fekete lyukba csak olyan tárgyak esnek bele, amiket ő keres, és ugyanezen a tárgyak ki is esnek akkor, amikor én kutatok utánnuk.

Persze-persze, nyájas olvasóm, most azt vethetnéd szememre, hogy biztosn azért nem talája a dolgokat, mert ÉN raktam el őket valahová, de ez nem igaz.
Mert a legtöbbször olyan tárgyat keres, amit ő rakott el valahová, sőt a hasonló párbeszédek sem ritkák:
- Dárgám, nem tudod hol a kulcsom?
-Nem raktad a helyére?
- Már megnéztem, nincs ott.
Majd rövid keresés után a kezébe nyomom a kulcsot.
-Hol volt?
- A helyén.....

Szóval a Zuram személyes fekete lyuka létezik.
Vagy lehet, hogy nem.
Az is lehet, hogy csak egyszerűen nem veszi észre a tárgyakat.
ÉS ha így van, akkor már csak egy kérdésem marad:
Akkor vajon mire használja a szemeit?

------------------------------------------------------

In einer meiner früheren Eintragungen habe ich schon von dem schwarzen Loch geschrieben.
Nun möchte ich dieses ergänzen, weil ich was neues entdeckte, nähmlich, dass MM ein ganz persönliches schwarzes Loch besitzt.
In dieses Loch fallen nur Dinge, die er gerade sucht, und die fallen wieder heraus, wenn ich nach ihm schaue.
Ja, ich weiss lieber LeserInnen, jetzt könnten sie mir vorwerfen, dass alles meine Schuld ist, weil ich die Dinge wegräume, aber das stimmt nicht immer.
Die meisten Objekte, die MM sucht, hat auch gerade ER weggeräumt.
Ähnliche Dialoge sind nicht selten:

-Mein Schatz, weißt du zufällig nicht, wo meine Schlüssel sind?
- Sind sie nicht auf ihrem Platz?
-Nein.
-O.K., ich schaue nach...
......
-Hier hast du sie!
-Und wo waren sie?
-Auf ihrem Platz!

Also, das persönliche schwarze Loch meines Mannes existiert.
Oder vielleicht doch nicht.
Es kann sein, dass er diese Objekte gar nicht bemerkt.
Und wenn dies der Fall ist, habe ich nur eine Frage:
wofür verwendet er seine Augen?

Ültetési rend/ Sitzordnung

Indulunk.
A hátsó sor ültetési rendje: András, Iván, Tamás.

Térj rá az autópályára és haladj egyenesen!
Én ütemesen haladok, András ütemesen veri Ivánt

Újratervezés. Az első parkolónál állj meg!
Tamás, András, Iván ki.
A hátsó sor ültetési rendje: András, Tamás,Iván.
Kanyarodj balra, majd haladj egyenesen!
Már a kanyarodásnál megüti a fülemet, ahogy Tamás és András összeveszik valamin.
Verekedés kezdődik.

Újratervezés. Az első parkolónál állj meg!
Tamás, András, Iván ki.
A hátso sor ültetési rendje: Tamás, Iván, András
Folytasd egyenesen az utadat!
Folytatnám, de most meg Iván macerálja egyszerre mindkét bátyját.
Újratervezés?

A matematikai számítások szerint 3 gyereket 6 különböző módon lehet egymás mellé ültetni.
De, mint a gyakorlat is mutatja, tök mindegy, hogyan ületete dőket egymás mellé, nyugtod sosem lesz tőlük!

---------------------------------

Wir fahren ab.
Die Sitzordnung der hinteren Reihe: András, Iván, Tamás.

Fahren Sie auf die Autobahn und fahren Sie geradeaus!
Ich fahre im Takt auf die Autobahn, András schlägt Iván im Takt .

Alles wird neu berechnet. Halten Sie auf dem ersten Parkplatz!
Ich packe Tamás, András und Iván aus.
Die Sitzordnung der hinteren Reihe: András, Tamás, Iván, .

Biegen Sie links ab und fahren Sie geradeaus!
Bei der Abbiegung höre ich schon, das Tamás und András streiten.
Sie beginnen zu raufen.

Alles wird neu berechnet. Halten Sie auf dem ersten Parkplatz!
Ich packe Tamás, András und Iván aus.
Die Sitzordnung der hinteren Reihe: , Tamás, Iván, András.

Fahren Sie geradeaus!
Ich würde gerne, aber Iván schikaniert jezt gleichzeitig seine beiden Brüder....
Alles wird neu berechnet?

Mathematisch kann man 3 Kinder auf 6 verschiedene Arten nebeneinander setzen.
Aber, wie die Praxis zeigt, ist es völlig egal, wie man es tut, Ruhe wird es nie geben!