És akkor felállt.
Kezében ott volt a nyúl.
Fáradtnak érezte magát, de arca boldogságot tükrözött.
Talán egy éve evett utoljára nyulat, már alig emlékezett az ízére.
De most ott volt, felemelete és körbemutatta a csoport tagjainak.
-Nyúl. Enyém!- mondta, és a többek rögtön megértették, hogy rajta kívül senki nem fog enni a ZSÁKMÁNYból.
Amíg ők szétszéledtek, ő bedig megnyúzta az állatot. Az ehetetlen külső részt egyszerűen elhajította, majd egy mozdulattal letépte a fejét a törzséről.
Az alsó résszel hamar végzett. Hiába nem volt valami nagy darab.
Ezután felállt, és a füleinél fogva megragadta a fejet, majd diadalittasan lóbaálva körüljárt, és mindenkinek megmutatta a trófeát.
Végül két harapással azt is eltüntette.
Leült, fáradtnak érezte magát, de legalább teli volt a hasa.
- Hát ennyi, - gondolta magában Iván, - most újabb egy évet várhatok a következő csokinyuszira!
-----------------------------------------
Und dann stand er auf. Er hatte den Hasen in der Hand. Er fühlte sich müde, aber in seinem Gesicht spiegelte sich Freude.
Vielleicht vor einem Jahr hatte er Hasen gegessen, an seinen Geschmack konnte er sich kaum erinnern. Aber jetzt hob er ihn auf und zeigte ihn den anderen Mitglieder der Gruppe.
- Hase. Mein. - sagte er, und die anderen wussten schon, dass niemand, außer ihm von der BEUTE fressen darf.
Sie haben sich langsam zerstreut und begannen das Tier abzuhäuten. Er warf die ungenießbaren Teile einfach weg, und riss den Kopf vom Rumpf ab.
Er fraß den Rumpf sehr schnell auf. Es war sowieso kein großes Stück.
Dann stand er auf, nahm den Kopf bei den Ohren, und triumphierend hin-und herschwingend, fing er an herumzulaufen und zeigte allen die Trophäe.
Schließlich aß er das ganze mit zwei Bissen.
Und dann setzte er sich, fühlte sich müde, aber er hatte einen vollen Bauch.
Na ja, das war's,- dachte Iván,- jetzt ,uss ich wieder ein Jahr warten auf den nächsten Schokohasen!
No comments:
Post a Comment