Anyja fia/ Wie die Mutter so der Sohn

Két dolog.
Mindig is perfekcionista voltam.
Gyerekként nagyon szerettem sírni.

Látszólag nincs összefüggés a két dolog között.
Aztán mégis.

Én ugyanis 3-4 éves koromtól kezdve rendszeresen a tükör előtt gyakoroltam a sírást.
Hogy hét szép is legyen, meg jó is.
Azóta is egy műremek, ahogy sírok.

Hogy hogyan jön ez most ide?
Nos csak két dolog.
Iván szeret hisztizni, és úgy néz ki, ő is perfekcionista.
Mostanában rendsyeresen áll a tükör előtt, és gyakorolja a hisztizést.
Hogy hát szép is legyen, meg jó is....

---------------------------------------------

Zwei Dinge.
Ich war immer eine Perfektionistin
Als Kind weinte ich gern.
Es sieht so aus, als bestünde zwischen den beiden Sachen kein Zusammenhang.
Und dann doch....

Seit meinen 3.-4. Lebensjahr übte ich regelmäßig vor dem Spiegel das Weinen.
Es musste ja schließlich schön und gut aussehen...
Bis heute ist es ein Kunstwerk, so wie ich weine.

Und warum schreibe ich jetzt darüber?
Nur zwei Dinge.
Iván weint gern, und es sieht so aus, das auch er ein Perfektionist ist.
Er übt regelmäßig vor dem Spiegel das Weinen.
Es muss ja schließlich schön und gut aussehen...