Óh, mondd, te MIT választanál?

Tomi hosszasan álldogált a három doboz fölött.
Vizipisztoly? Esetleg a gyűrű....
Az édesség szóba sem jöhet!

András rögtön felteteszi a döntő kérdést: cukrot is lehet választani?

Iván nem kérdez. Ő megfigyel. Aztán kiválasztja a legnagyobb, és legkülönlegesebb műanyag vackot a kupacból.

Kint azért vannak apró problémák, Tomi sóvárogva figyeli, ahogy András cukrot majszol, Ivánnak pedig a gyűrűre fáj a foga.....

Azért még nincs vége, jön a második menet.
Az általános látásvizsgálat után jön a szem anatómiai megtekintése.
Új rendelő, új orvos, újabb választás.
Ám előtte röpke 3/4 órás várakozás.

Végre bekerülünk, a három gyerek libassorban járul, előbb a doktornőhöz, majd a kis asztalkához.

Most Iván csap le elsőre, egy kis teherautót vesz ki.
Tomi céltudatosan lép a kossárkákhoz, a tárgyat már begyűjtöte, most jöhet az édesség.
András gondolkozik, ha Tomi most cukrot majszol és előtte játékot választott, akkor neki ugye most .... de nem az nem lehet.
- Anya, választhatok megint cukrot?
Pár másodperc múlva már a papírral zörög.

Iván kicsit megzavarodik. Most akkor a játék, vagy a cukor a menő?
Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak, az orvosnál meg nézd meg, mit csinálnak a bátyjáid!- jut eszébe a régi közmondás.
Nem sokat teketóriázik, bal kezével a teherautót ejti vissza a halomba, a jobbal meg az édességek közül választ.

Nemsokára kint vagyunk az utcán, a gyerekek elégedetten nyamnyognak, én pedig irigyen figyelem őket.
Én nem választhattam semmit!
Pedig megérdemeltem volna....