HH

Néha azt gondolom, hogy az AA (Anoním Alkoholisták) mintájára létre kéne hozni egy HHt is.
Megalakítani az önsegítő csoportokat és létrehozni a családtagok támogatásával foglalkozó szervezeti egységeket is.
Én biztos rendszeresen járnék oda, Ivánnal együtt.
Előttem van a kép, ahogy a drágám bemegy a cspootba, és amikor rákerül a sor feláll, és ezt mondja:
-Iván vagyok, és hisztis, amire a többi kis pelusos szépen megtapsolja.

Én meg addig a többi anyukával cserélnék eszmét az ordítozás mibenlétéről.
mert be kell valljam ezen a területen még nincs sok tapasztalatom.
Tomi soha nem volt az a hisztis típus. Nála néhány gyerekpszichológiai alapfogással elboldogultam.
András vele ellentétben sokat sírt, kifejezetten érzékeny kisbaba volt, és a mai napig is azt. Rá már jobban oda kellett figyelni,
de olyan "igazi" dackorszak nála sem volt.

És akkor jött Iván.
És meglepett. Ő képes 15-20 percet egyhuzamban hisztizni.
Ilyenkor nem használ a következetesség, a figyelemelterelés, a kedves szó, sőt még a kétségbeesetten felkínált csoki sem.
Úgyhogy ilyenkor inkább hagyom, had ordítsa ki magát, és addig is azon gondolkozom, hogy előbb-utóbb megalakítom neki a Hatalmas Hisztizők klubját.