Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Monday, April 19, 2010

Korán érő gyümölcs



-A gyerekek már megint hülyéskednek!-
mondja.
Én ránézek. Kicsit álomittas vagyok így, reggel fél hét körül. Azért visszakérdezek:
-Tényleg? - majd még hozzáteszem - És ha ők gyerekek, akkor te mi vagy?
Ő egy pillanatig elgondolkodik, azon, amit mondott, majd kedvesen rám mosolyog:
- Anya, hát megint viccelsz! Ezzel kimegy a szobából.

Méhem első gyümölcse kicsit koraérett, gondolom magamban. De hát mindig is az volt.
Már az életnek is két héttel korábban indult.
Minek várni, a maga 57 centijével és 3660 gramjával kész volt ő már úgy is.

Az első időkben mindig büszkén nyugtáztam, és meséltem hogy az én gyerekem már olyan ügyes, hogy jár/beszél/cigánykerekezik/zsonglőrködik/agysebész.
Később könnyebbséget jelentett, hogy viszonylag korán egyedül öltözik, most fogat és megy vécére.

Az már némi nehézséget jelentett, hogy4-5 évesen iskolásokat is meghazudtoló kérdéseket tett fel nekem életről, halálról, és a húsvéti nyusziról.

Aztán néhány nappal ezelőtt büntetést kapott tőlem, amin nagyon felháborodott.
Bement a szobájába, útközben még visszakiáltott, hogy
-Más gyerekek biztosan nem kapnak büntetést!- és egy jól irányzott karmozdulattal becsapta az ajtót maga mögött.

Midig is koraérett volt, de nem baj, legalább edzésben leszek, mire valóban kamaszodni fog.

2 comments: