Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Tuesday, January 13, 2009

apró örömök, nagy konfliktusok


Ülök a nappaliban és nézem a kicsi fiamat, 7 hónaposan rájött , hogy ha a kezét és lábát összehangoltan használja, ügyesen előrejut. Elmúltak az azok az idők, hogy ha reggel letettem a szoba egyik végébe, akkor még délben is csak a közepén tartott.
Anyai szívem kivirul, milyen ügyes, gondolom, hiába apró örömökből áll az élet.

Ülök a nappaliban és nézem, ahogy a középső 2 év 7 hónaposan elmélyülten rakja a 4-5 éveseknek való kirakót.
Anyai szívem örül, milyen ügyes gondolom, hiába, apró örömökből áll az élet.

És itt véget is ér az idill mert a következő pillanatban az én ügyes kicsim bekúszik a látómezőbe és nekiáll elfogyasztani a másik kirakós játékát, mire ő egy laza lökéssel arréb gurítja a betolakdót, erre a nagy föláll rászól a középsőre, hogy ne nevelje a kicsit. No de már én is talpon vagyok, egyik kezemmel gyakorlott mozdulatokkkal kiemelem a tömegből az akkora már vinnyogó mászómestert, a másikkal felteszem a kirakó darabjait az asztalra, és felszólítom a középsőt, hogy ott dolgozzon tovább, majd rászólok a nagyra, hogy legyen szíves, ne nevelje a testvéreit, az az én dolgom.

Aztán csönd... a kicsit kuszik, a középső elmélyülten rakja az asztalon a kirakót, a nagy nem nevel. Anyai szívem pedig örül, no lám, tudnak ezek szépen, egymás mellett is játszani. Aztán pillantásom Ivánra vetődik, ahogy odakúszik András asztalának lábához és érdeklődve néz felfelé.

Már érzem, ahogy megérint a következő konfliktus előszele....

Mi lesz, ha Iván feláll?

2 comments:

  1. "Iván", nálunk, amikor felállt, akkor jött a hordozókendő... :D

    ReplyDelete