A szopatáson túl, avagy gyermekeim egymáshoz táplálása

(megjegyzés, a cím nem elírás, onnan ered, hogy külföldi illetőségű férjem még első fiúnknál egy nyelvbotlással szopatást, csinált a szoptatás szóból)

A hozzátáplálás egy kényes téma, mit szabad, mit nem, meddig, hogyan mennyit. Az előírások állandóan változnak.
Én nyugodtan állíthatom, 4 év folyamatos hozzátáplálás után, szakértője lettem a témának. Ha álmomból felébresztenek, akkor is fel tudom sorolni, mit illik egy 6,7,8 stb hónapos gyereknek enni.

Én természetesen mintaanyukaként 6 hónapig csak szopattam a gyerekeimet. Azután elkezdem mást is adni.
Tominál még nagyon akkurátusan jártam el, körültekintően, ám változatosan próbáltam etetni, elsősorban üveges bébiételekkel.

Andrást a mai napig hozzátáplálom... hozzá táplálom Tomihoz: a nagy megmondja mit akar enni, és ő is azt kapja.

Iván már keményebb dió, őt már nem lehet csak úgy a bátyjaihoz táplálni.

Az üveges bébiételek is ritkán kerülnek elő, mert környezettudatos anyuka olyannal, ugye, nem etet.

Hogy mégse kelljen kétfelé főznöm, inkábbmegpróbálom a nagyokat a kicsi étrendjéhez igazítani, ezért sokszor van nálunk mostanában ebédre krumpli-répa leves, spagetti, gnocci, rizs, sültalma és társaik.

És mindenki elégedett. De főleg én.