Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Saturday, January 11, 2014

A konzerv, amiről leesett a címke

Aztán kinyitod, és hát azt kell megenni, ami benne van.

Pont, mint a házasság. Fogod a gusztán kinéző konzervet, vagyis a pasit, aztán csak a kinyítás után látod meg milyen a család jár hozzá.

Igaz nekem soha nem volt nagyobb összeütközésem az anyósommal.
A kezdeti időszakban, amikor ugye azon ment (volna) a küzdés, hogy kihez tartozik az ő kicsi fia, még nem beszéltük egymást nyelvét, ameddigre pedig lett, kettő is, már elég egyértelmű volt, hogy hozzám.
Most írhatnám, hogy azóta milyen szépen összecsiszolódtunk, dehát ez hazugság lenne.
Szerintem inkább a köztünk lévő 500 km teszi jobbá a kapcsolatunkat.

Mi nem tűz és víz, hanem láva és jég vagyunk.
Gondoltam eddig.
Ám  rájöttem, hogy valamiben hasonlóan gondolkozunk.

A múltkor két napot nálunk töltöttek apóssal és
amikor elmentek ezt gondoltam.
- A földön,7 milliárd ember él,  miért pont ő lett az anyósom?

És én biztosa vagyok benne, hogy az anyósülésen ülve a következő gondolat suhant át az agyán:
- A földön 7 milliárd ember él, miért pont ő lett a menyem?

1 comment:

  1. Húha... Az én anyósom 500 méterre lakik, gondolhatnám én is ugyanezt. Szerencsére nem zavar vizet egyáltalán, sőt, még az unokáinak a nevét is alig tudja. Tényleg, miért is ő a 7milliárdból? Noémi

    ReplyDelete