Nocsni

András növeszti a haját.
Ebben nincs semmi új, András mintegy 3 éve növeszti a haját.
Hogy mégsem lettt ez idő alatt egy vukiszerű beszélő lény, annak köszönheti, hogy a Zuram rendszeresen levágja a loboncát.

Szerintem András ezért veszi le folyamatosan a zokniját (Iván szerint nocsniját), és jár mezitláb.

Az összefüggés nyilvánvaló.
A hoszú haj ugye az egyéni szabadság(vágy) kifejezésére szolgál.
A láb meg az egyént testesíti meg. Ahogy a lábunkkal bánunk, ahogyan vélekedünk róla, úgy bánunk/vélekedünk saját magunról.

Mivel  András egyéni szabdságának a fején  gátat, bár inkább frizurát szabunk, ezért a lábát teszi rendszeresen szabaddá.

Persze tök jó lenne, ha a szadadságolás után feleslegessé vált zoknikat nem szórná szét a lakásban, mert így azokat nekem kell összeszedegetnem, ami az én időmböl vesz el, tehát közvetlenül korlátozza a személyes szabadságomat,
de ezt már más filozófiai síkra tartozik...

Sziasztok, Kata vagyok és

...kocapeszketariánus.
Persze próbálom csak hallal kiegésztíteni a vegetariánus táplálkozásomat,de ha  a gyerekem otthagyja az étteremben az a  fél rántott húst (egyre ritkább) akkor én bizony megeszem.

Oké, oké a nagyüzemi állatartást, meg a mindennapi húsevést rossznak tartom, de ez már akkor is így volt, amikor még hivatalosan húsevő voltam. A (koca) peszketariánusságtól nem világosodott meg az elmém.


De ha  a gyerekem otthagyja az étteremben az a  fél rántott húst (egyre ritkább) akkor én bizony megeszem.
És nincsenek ettől etikai problémáim, mert én nem ezért nem eszem húst, mert szeretem az állatokat, hanem azért, mert utálom a gyümölcsöket és zöldségeket, tehát mindent megteszek, hogy elpusztítsam azokat.

Miből lesz a...

A gyerek.
A gyerek visszapofázik.
A gyerek visszapofázik, minnél nagyobb.
A gyerek visszapofázik, minnél nagyobb, annál többet.
A gyerek visszapofázik, minnél nagyobb, annál többet, és.
A gyerek visszapofázik, minnél nagyobb, annál többet, és annál változatosabbat.

Ugye.

Nálunk már Iván is nagy. Már ő sem éri be az egyszerű "nem" használatával. Egy ideje már ő is barokk körmondatokban nyílvánítja ki az én álláspontommal ellentétes véleményét.

A minap szóltam neki, hogy tegye el a játékait. Ő rámnézett és "csak" ennyit mondott:
- "Hát tudod anya, előbb kellett volna szólnod. Most már este van és este nem szoktunk játékokat pakolni."
- Hát nem. -válaszoltam én.

És nekem lett igazam!