Szóval az úgy volt, hogy amikor kisgyerekként először voltam a vidámparkban, akkor bementem a tükörlabirintusba.És kóvájogtam egy darabig. Már kezdtem elkeseredni, hogy soha nem jutok ki, amikor az egyik forduló után egy ismerős alakot pillantottam meg.
Sokáig nem volt időm godolkodni, hogy honnan ismerem, mert a következő pillanatban egy hangos csattanással kenődtem fel a tükörre...
Idén nyáron elvittem a fiaimat a vidámparkba, hogy még a zárás előtt nosztalgiázunk egy kicsit.Hullámvasút, szellemvasút, dodgem és a kihagyhatatlan tükörlabirintus.
Tasmás bement és kb két perc múlva már kint is volt. Ezt látva András is felbátorodott és beszaladt az ajtón fordult egyet, majd...
a következő pillanatban egy hangos csattanással kenődött fel a tükörre.
HIába, a történelem ismétli önmagát.
No comments:
Post a Comment