Mert az ember először csak mérgelődik, hogy miért nem tudja visszatenni a helyére a dolgokat. ÉS fogadkozik, hogy legközelebb nem így lesz.
Aztán nekiáll keresni.
Először a megszokott helyeken. Ahová általában tenni szokták.
Aztán a nem megszokott helyeken. Ahol a loikat törvényei szerint simán lehetne.
Aztán az extrém helyeken, ahol a logika törvényei szerint egész biztos nem lehet.
De hát az ember bízik Istenben, meg abban a mondásban, hogy a lepény hal először, a remény hal meg utoljára.....
Aztán végső elkeseredettségében (no meg azért, mert már amúgy is kellett volna...) kiganézza az egséz lakást.
És végül nem találja meg.
És akkor leül, és megpróbálja feldolgozni azt, amit eddig is tudott, csak nem hitte el; azt, hogy az a bizonyos dolog elveszett......
----------------------------------
Am Anfang ärgert man sich nur einfach warum er nicht das Ding auf seinen Platz zurücklegen konnte und beteuert es am nächsten Mal anders zu machen.
Und dann geht man auf die Suche.
Zuerst sucht er es an den üblichen Stellen. Wo das Ding normalerweise ist.
Dann sucht man an solchen Plätzen, wo es, nach dem Gesetz der Logik sein könnte.
Dann sucht er an solchen Pläzten, wo es, nach dem Gesetz der Logik sicherlich nicht sein könnte.
Aber man vertraut Gott und sowieso die Hoffnung stirbt zuletzt.
Und dann, weil man nicht mehr weiter kann räumt man die ganze Wohnung auf.
und man kann das Ding einfach nicht finden.
Und dann setzt man sich und versucht es zu verarbeiten, was er bereits schon wusste, nur nicht glauben konnte, dass, das Ding verloren gegangen ist.....
No comments:
Post a Comment