Anya vagyok.
A gyerekeim - megjegzem teljes joggal- tőlem várják el, hogy egy-egy nehezebb helyzetben segítsek nekik.
Persze néha nem szabad segíteni, néha hagyni kell, egyedül nézzenek szembe a nehézséggel.
Főleg, ha a gyermekünk kényelmesebb, vagy visszahúzódó típus.
Mint például András. Ő legszívesebben az össue konfliktushelyzetét átadná nekem, boldoguljak velük én.
Én persze résen vagyok, nem hagyom magamat.
Ma este sem tudott behúzni a csőbe.
Épp ültem az asztalnál, amikor ő sírva jött oda hozzám.
-Jaj anya- zokogta- APA MA ESTE IS MESÉLNI AKAR NEKEM!
Gondolom azt várta tőlem, hogy bemenjek a szobába és beszéljek a Zurammal, hogy ugyan már, hagyja az a gyereket élni, de én nem avatkoztam be, hagytam, hogy egymás között oldják meg a dolgot.
----------------------
Ich bin eine Mutter.
Meine Kinder - mit vollem Recht - erwarten von mir, dass ich ihnen in schwierigen Situationen helfe.
Natürlich darf man manchmal nicht helfen, und soll die Kinder lassen, dass sie alleine die Schwierigkeiten meistern.
Besonders, wenn das Kind ein bequemer Typ.
Genau wie András.
Er würde mir am liebsten alle Konfliktsituationen übergeben, aber dass lass ich nicht mit mir machen.
Auch heute Abend konnte er mich da nicht reinziehen.
Ich saß gerade am Tisch, als er weinend zu mir kam.
Oh Mutter,- schluchzte er - PAPA WILL MIR AUCH HEUTE ABEND EINE GUTE NACHT GESCHICHTE VORLESEN!
Ich glaube, er erwartete von mir, dass ich ins Zimmer gehe und mit MM bespreche, so würde das nicht gehen, er solle doch das Kind in Ruhe lassen.
Aber ich habe mich da nicht eingemischt, sie sollen doch das Problem alleine lösen.
No comments:
Post a Comment