Telefonos marketing

Csörög a telefon. Épp el vagyok foglalva, nincs kedvem valami idegennel beszélni.
Azért felveszem

-Anya vehetek transzformerszst?- szól bele halkan a fiam.
Feszült csend.
Én megállapítom, hogy megint kicsit lassan kapcsolok, már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor a fiúk csak az apjukkal akartak menni bevásárolni....
- Anya, vehetek transzformerszt?- ismétli meg a kérdést.
Lelki szemeim előtt megjeleink, ahogy kicsit lebiggyesztett szájjal, tágra nyitott szemekkel áll a boltban a játékos polc előtt.
Úgy is tudom, mi lesz a vége, sőt, azt is tudom, hogy ő is tudja.
Éles bevetés közben még nemet tudok neki mondani, de amikor telefonál, akkor tudom, hogy a a Zuramat már a kocsiban bepuhította.
Mindig így csinálj.
Szóval eleve hátrányos helyzetből indulok.
Azért nem adom be olyan könnyen a derekamat.
-Apád mit szól hozzá? -Úgy is tudom, hogy mi lesz a válasz.
-Ő azt mondta, igen. -micsoda fordulat! Nem is gondoltam volna
Azért nem hagyom magamat. Az illetékessel akarok beszélni.
Rövid kupaktanács. Az eredmény szempontjából teljesen felesleges, de a szülői tekintély, ugye....

Szóval eldől a kérdés, ami igazából soha nem is volt az, a gyerek megkapta a transzformerszt, az öccsei pedig szintén választhattak maguknak valami apróságot.

Tomi pedig a jövő héttől a telefonos marketing rejtelmeiről fog előadást tartani az érdeklődőknek, mert a nagybevásárlást már előző nap megejtettük,
a fiúk eredetileg csak friss tejért mentek a boltba.