Két lábbal...

áll a földön Tomi. Én ülök.
Játszunk.

A plüss elefántja az imént főzött nekem teát, a duplo tigris pedig a tűzoltóautót szereli.
Az autó ugyanis belehajtott a szoba közepén lévő mocsárba.

A mocsarat két lapos könyv jelzi, de csak Tominak, mert András pár perccel ezelőtt öles léptekkel halad át rajta.
Igaz az is lehet, hogy András tudta, hogy ez egy mocsár és nem félt keresztülgázolni azon, hiszen rajta volt egy régi sapka, egy törött napszemüveg, és egy törölköző. A vak is láthatta, hogy ő egy rettenthetetlen vitéz, aki előtt nincs akadály.

Szóval András éppen vitézkedik, mialatt Tomi egyik kezében egy traktorral, a másikban egy motorral indul neki a világűrt jelképező kanapénak. Rövid párbeszédet folytat az ott megismert marslakókkal, majd visszatér a földre, és kitalálja, hogy vegyük elő a garázst.
Előveszem, és ő nekilát, hogy feltolja az autókat a legfelső emeletre. Én is beszállok a játékba, és egy vonatot helyezek a legfelső szintre.

Tomi keze megáll a levegőben és rosszalóan rám néz:
-"Anya! A vonatok nem tudnak repülni, tedd vissza és az úton told fel!"

Aha...
Látszik, hogy Tomi két lábbal a földön áll.