A férjem nem bogaras

Egy kicsit se.
Amikor hozzá mentem feleségül erről fogalmam sem volt.
Én akkor azt hittem, hogy bogaras.
Illetve nem hittem, mert nekem egyértelmű volt, hogy ő a férfi, tehát ő lesz kettőnk közül a bogaras.

Aztán évek teltek el csendes együttlétben, és a dolog nem nagyon merült fel. Először akkor konfrontálódtunk komolyabban a témával, amikor elköltöztünk Magyarországról. Ott ugyanis lakásban éltünk, itt meg kertes házba költöztünk.
És az elején itt sem volt egyértelmű a dolog.
Mivel az egész télen történt még várni kellett, hogy kiderüljön, a Zuram nem bogaras.
Azért is, mert először az derült, ki, hogy a Zuram nem pókos. Ezután nemsokkal arra is rá kellett jönnöm, hogy rovaras sem.

És bár én az iskolában tanultam, hogy minden bogár rovar és így simán kitalálhattam volna, hogy ha a Zuram nem rovaros, akkor bogaras sem lehet, de én akkor azt gondoltam, hogy azért nekem kell furfangos asszonyi eszemmel ezeket az élőlényeket kiterelgetni a szabadba, mert a föld ezen teremtményei napközben jönnek be a lakásba, a férjem meg ilyenkor általában dolgozik.

De egy szép tavaszi napon keserűen szembesültem saját önáltatásommal, és végleg be kellett látnom, hogy kettőnk közül én vagyok a bogaras, és nem ő.
Történt ugyanis, hogy egy kósza szarvasbogár tévedt be az előszobánkba. Én éppen zuhanyoztam, amikor a férjem szólt, hogy tessékeljem ki a hívatlan látogatót.
-Fogj egy poharat és rakd ki! -mondtam neki
- Ó nem, én nem merem megfogni, megvárom, még befejezed!- jött a válasz, amivel világossá vált számomra, hogy a férjem nem bogaras.