Nemrég hallottam a rádióban, hogy sok középkori, reneszánsz, és újkori tudós kísérleteinek egy része kamu volt.
Vagy nem lehet a leírt módon végrehajtani a dolgot, vagy ha az (elvileg a kísérletből levont megfigyelésekből kikövetkeztetett) elmélet szerint hajtjuk végre a kísérletet, akkor más eredményt kapunk.
Ebből tehát az következik, hogy tudósunk először kitalált egy elméletet és ahhoz szerkesztett egy hihetőnek hangzó kísérletet, nem pedig a kísérletből levont következtetések alapján szerkesztette meg az elméletet.
Hogy jön ez a gyerekneveléshez?
Nagyon egyszerű, a különböző gyereknevelési szakkönyvek olvasása esetén fel-fel merül bennem a gyanú, hogy bizonyos nevelési tanácsok gyerekek közreműködése nélkül pattantak ki a szerző fejéből.
Különösen igaz ez "1< gyerek" esetén. Mert amelyik tanácsot egy gyerekre még rá lehet húzni, az 2, ne adj' isten 3, 4... stb. gyereknél már nem, vagy csak korlátozottan működik.
A második gyerek után az igény szerinti szoptatásba már nemcsak a baba, de az óvodai nyitva tartás igényei is belejátszanak, a nagyobb ajándékválasztásánál a kreativítás fejlesztése, és játékban található, könnyen lenyelhető alkatrészek azonos súllyal esnek latba, és néhány plussz szabad perc érdekében az anya is hajlandó a mesenézési időt meghosszabítani.
A családi harmónia megőrzése érdekében, a gyereknevelési tanácsokat én is igyekszem rugalmasan kezelni. Ezért a Tomival békésen dvd-t nézegető Andrást már 2 éves kora óta nem fektetem le délben (úgyis csak kijárkált), és nincs az a szuper szakkönyv, aminek a kedvéért kirángatnám a bátyjaival csokimikulást majszoló Iván kezéből az édességet, mert még "túl kicsi"hozzá.
No comments:
Post a Comment