Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Friday, December 4, 2009

És akkor szembejött....



...a Mikulás!
(Igen, tudom, nem is az igazi Mikulás volt, csak egy beöltözött ember, de most tényleg nem ez a lényeg.)

A történet meglehetősen hétköznapi, mondhatnám, de nem az.
Hiszen az ember lányával nem mindennap jön szembe a Mikulás.
Pláne nem Miklós nap előtt kettővel.

Bár, ha jobban belegondolok, nem is olyan furcsa, hiszen ezen a pénteken biztosan jelentősen megemelkedett az egy gyerekre jutó, utcákon mászkáló Mikulások száma.
Ha egy (beöltözött) húsvéti nyuszival futottam volna össze, akkor
biztos jobban meglepődtem volna.

Szóval reggel elindultunk az oviba. Szürke, nyúlos-nyálkás idő volt. Gyerekekre sál, sapka, kesztyű, duplagyatyó. Bicikli,futókerékpár, babakocsi, indulás.
Oviban gyerekekről sál,sapka, kesztyű, bicikli, futókerékpár leparkolás, babakocsival vissza.
Az út eseménytelenül telt, minden simán ment. Túl simán....

Már a mi utcánkban jártam, amikor szembe jött velem egy kis, piros Opel Corsa. Én automatikusan rákészültem a köszönésre és közben benéztem a szélvédőn, hogy azért tudjam, kit üdvözölök.
És akkor jött a meglepetés, a kormánynál a Mikulás ül, és visszaköszönt.

Milyen kedves!

No comments:

Post a Comment