Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Thursday, August 13, 2009

0,66 km/h



Elindultunk a játszótérre. De soha nem érkeztünk meg...

András úgy döntött, unalmas már neki a futókerékpár, ezért triciklire pattan.
Nálam biztosan házon kívül tartózkodtak a felelősök, mert engedtem neki.

Az első kétszáz méteren még bizakodtam, belejön. Az ülést kétszer is átállítottam, az optimális tekerési mód érdekében, és állandóan figyelmeztettem, hogy nemcsak tekerni, de kormányozni is kell a háromkerekűt.
Így jutottunk el az utca végéig. Már ekkor vissza kellett volna fordítanom a kis csapatot, de nekem még 300 méter, és mint egy 3/4 óra kellett a végső elhatározásig.

Ez idő alatt András 23x állt meg, Tomi 4x megtette a fent említett távot, Iván 2x állt neki leszedni a babkocsi huzatát, én pedig 3x kaptam idegösszeomlást.

Mindössze 150 méterre voltunk célunktól, amikor nagyfiam kijelentette, éhes (több, mint egy óra biciklizés után nem is csodálom).
Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, cselekednem kell, előbb közöltem Tomival, elnapoljuk a játszóterezést, majd Andrást állítottam kész tények elé, triciklijét felraktam a babakocsi tetejére, őt bepakoltam Iván mellé, és elindultunk hazafelé.
20 perc alatt abszolváltuk az előttünk álló 500 métert.

Ezzel a hajrával nagyot javítottunk addigi teljesítményünkön, és sikerült röpke másfél óra alatt megtennünk az 1 km-es oda-vissza utat.
Ez, ha jól számolom 0,66 km/h-os átlagsebességnek felel meg.

8 comments:

  1. Naná!

    De te meg mié' nem dogozó?

    ReplyDelete
  2. ti itt kommunikáltok? basszus ez má' a kezdet.....ja nem a vég :P

    ReplyDelete
  3. Aztán mi közöd neked a mi házaséletünkhöz?

    ReplyDelete
  4. Bakker Iván te már tudsz írni és meg is nősültél?
    hiába ez a generáció hamarabb érik :P :D

    ReplyDelete
  5. Szórakozzál csak a gyerekeimen!
    Igen, zseni mind egytől-egyig!

    ReplyDelete
  6. ez biztos
    imádék banda :) inkább velük szórakoznék, mint rajtuk...híztam....

    ReplyDelete