avagy aki nyugalmat akar, ne szüljön gyereket, vagy várja meg, amíg felnő!
András tegnap este 6-kor elaludt. Jó, gondoltam, én fel nem ébresztem, aludjon reggelig. Így is marad még két gyerekem,akiket kedvemre rendezgethetek.
Miután fél nyolc környékén ők is ágyba kerültek és mivel a férjem éppen edzésen volt, gondoltam csapok egy görbe estét, némi almalé társaságában leheveredtem ágyba, párnák közé, és fennhanogn német meséket kezdtem olvasni.
Mielőtt bárki perverz relaxációs szokásaimon kezdene értetlenkedni, gyorsan hozzáteszem, ez még nem a közvetlen kikapcsolódáshoz tartozott (volna, ha lett volna kikapcsolódás, de nem lett). Ez volt az "előbb a munka, aztán a szórakozás" közmondás munka része.
Mostanság ugyanis minden este hangosan felolvasok egy-két német mesét, mert nemsokára az óvodában én leszek az aktuális szülő, aki bemegy és mesél a gyerekeknek. Szóval most erre gyúrok.
Tomi nehezen tudott elaludni, ezért, amikor meghallotta a hangomat, kijött ő is mesét hallgatni.
(Mielőtt nyakamra küldené valaki a gyámügyet, igen, szoktam a gyerekemnek is mesélni, de magyarul.)
Befejeztem a mesét, ágyba dugtam Tomi, és gondoltam, most már itt a dolce vitaaaaandrás is így gondolta, mert ekkor ő kelt fel, és jött ki hozzám.
Oké, neki is mese, aztán vissza ágy, kilencre megint nyugi!
Lett volna, ha Iván nem gondolja másként, bár ekkora tulajdonképpen már mindegy volt, mert a Zuram is hazaállított.Félórával korábban, mint szokott....
No comments:
Post a Comment