Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Wednesday, February 18, 2009

Anya tervez, gyerek végez....



"Van, amit az ember előre megérez.
Különösen akkor, ha babát vár.
Nem is akartam előre megtudni, hogy mi lesz,
mert nekem csak lányom lehet"
(Janikovszky Éva, Örülj, hogy fiú!)

Ezzel szemben van három fiam.
Az az igazság, hogy csak először voltam biztos benne, hogy nekem csak lányom lehet. A környezetemben mindig a nőnemű csecsemők voltak túlsúlyban, el sem tudtam képzelni, milyen egy pasi, ha kisbaba.
Aztán megszületett a nagyfiam, és...
"Hogyan is lett volna lány, amikor fiú!"
Másdszor még gondoltam, hogy esetleg lány lesz, harmadikra viszont már el sem tudtam képzelni.
Igen, szeretnék egy kislányt is, de csak ezért nem vállalok egy negyedik babát, úgyis fiú lenne.

De a gyerekek neme, ugye biológiailag adott, viszont a nevelésüket a szülő határozza meg. Gondoltam, ezért:
Elhatároztam, hogy uniszex gyerekeket fogok nevelni, és a fiaim ugyanúgy fognak babázni, mint kocsit tologatni.
Mondanom sem kell, ez nem sikerült. Nemhogy nem kerültek "lányos" játékok a gyerekszobába, de még az egyetlen, nőnemű duplo figurát is elnyelte a fekete lyuk....

Még azt is gondoltam, hogy Tomit 2,5 évesen játszócsoportba viszem, mennyire fogja szeretni.
Hát nem szerette, annyira tiltakozott, hogy kb 2x mentünk, aztán többet nem.

Ebből okulva Andrást nem akartam 2,5 évesen oviba iratni (itt ez az alsó korhatár), mondván nem fogja szeretni....
Ezzel szemben minden nap, amikor visszük a bátyját az oviba, megkérdezi, ő mikor mehet már.

Azért az évek alatt fejlődtem és okosodtam, így Iván már nem tudja keresztül húzni a számításaimat.
Nála egyszerűen nem tervezek be előre semmit.

1 comment:

  1. Hehe, ismerős érzések :). Bár az ovis dilemmánál még csak félig tartunk.

    ReplyDelete