Egy egyszerű, hétköznapi hangya..., vagyis Iván. Ez az új beceneve, amit az apjától kapott. Már hallgat is rá. Ha kétszázzal indul az internetzsinór felé, és én szólók, neki, hogy "Kishangya nem szabad!", visszafordul, teli pofával elmosolyodik, és... mászik tovább. Én pedig felkelek, elviszem onnan, tudom, felesleges lenne még párszor rászólni, hogy nem szabad, úgy se mtörődne vele, meg egyébként is, a harmadik gyereknél az ember már nem akar össze-vissza nevelni, képes kompromisszumot kötni a nevelési szakkönyvek tanácsai és a való élet lehetőségei között.
A harmadik gyereknél a szülő már belátja, hogy bármit tesz, a csemetéje:
- nem fogja 3 hóaposan átaludni az éjszakát
- nem lesz 1 évesen szobatiszta
- de még másfél évesen sem,
- 2 évesen biztos belép a hisztikorszakba
- 2,5 évesen már dietetikus szakembernek érzi magát és kiszolgálja magát a hűtőből
- 3 évesen óvodában szépen megtanulja az össze csúnya szót...
- ... és azok alkalmazási lehetőségeit is
- 4 évesen már határozott gyereknevelési elképzelései lesznek, amelyek nem egyeznek a szülőével, és ennek hangot is ad.
És még hol van a kamaszkor.
No comments:
Post a Comment