1+1=1, valamint 3-1=1

Néha nem tudom, hány gyerekem van.
Ha férfi lennék, biztosan nem hangozna ilyen furcsán ez a mondat, de hát nő vagyok és a nők azért általában tudni szokták a gyerkeik számát...

a nők, de nem ÉN.

Amíg egy gyerekem volt, addig egyszerű volt a dolog. 1=1.

Aztán itt meg is állt a számtantudományom, ezután, függetlenül a "=" jel előtti műveletektől az eredmény nekem mindig 1-re jött ki.

Második fiam alig volt pár hetes, amikor a család boltba ment. A nagyot beraktam a bevásárlókocsiba, a kicsi békésen aludt a babakocsiba. Én pedig a szokásos bevásárló körömet róttam: zöldséges pult, kenyerek, stb. Közben beszélgettem a naggyal. A kicsi pedig békésen aludt a kocsiba. Senkinek nem tűnt fel..., még nekem sem, úgy otthagytam a zöldséges részlegen, mint a pinty...
Hiába no nekem 1+1=1.

Oké, oké ekkor hibát csak egyszer követ el az ember...,
az ember, de nem ÉN.

Harmadik fiam pár hónapos volt, amikor szokás szerint, a legnagyobbat kísértük az oviban. Van az előtérben egy ülőzsák, roppant praktikus, oda szoktam fektetni a legkisebbet, amíg a nagyot rendezem. Most is ráfektettem a kicsit, a nagyra ráadtam a cipőt, aztán kézen fogtam a középsőt, és elindultam vele kifelé az oviból. Már jó pár métert megtettünk, amikor gyanússá vált számomra a rajtam lógó, üres hordókendő...

Hiába no, nekem 3-1=1.