Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive
Saturday, May 17, 2014
Wednesday, May 14, 2014
Nincs is hideg
Általában valamelyik gyerekem szivat meg azzal, hogy a hideg kezét/lábát bedugja a takaró alá. Aztán ő szépen visszalaszik, én meg már automatikusan kelek és megyek a dolgom után
Pedig anno még megfogadtam magamnak, hogy én nem leszek olyan, mint a többi nő, akik akkor dolgoznak, amikor a többiek pihennek, és amikor pedig a többiek dolgoznak, akkor meg valamilyen munkát végeznek.
Aztán mégsem így lett.
Persze az ember nem viszi túlzásba a dolgokat, csak még egy kis mosogatás itt, némi foglalkozás a gyerekekkel ott, a változatosság (no meg a pénz ) kedvéért némi külsős munka, a hétvégén társadalmi szerepvállalás, no meg a kert gondozása. És hát persze a kapcsolati háló, és a rokoni szálak gondos ápolása. No és persze a férj ellátása is komoly időt s energiát igényel.
Persze a munkák feltorlódása fokozatosan történt, ám egyszercsak mégis arra lettem figyelem, hogy olyan vagyok, mint sok más k(s)or(s)társam:
igen-igen
fáradt.
Annyira, hogy esténkén sorszor csak punnyadtan ülök, bámulom a tévét, és a kimerültségtők sokszor azt sem veszem észre, hogy az nincs is bekapcsolva....
Monday, May 5, 2014
Nem azért eszed, mert ízlik...
hanem azért mert én főztem!
Persze ha egy gyerekpszichológussal találkozom, majd gondosan titkolni fogom, hogy ezt szoktam mondani a gyerekeimnek, de szűk körben bevalhatom, hogy gyakran hangzik el a számból ez a mondat a közös étkezések alkalmával. Főleg, amikor valamelyik kölyök, "anya, de ez nem finom!", felkiáltással turkál a kajában.
Mert Tomi pl a pizzát nem eszik meg, miközben András naponta kérdezi, hogy mikor sütünk már. Persze ez fordítva is működik, András Tomi egyik kedvencére, a kölesre fúj....
Iván a tejszínes-tonhalas tésztától kap idegrohamot (persze ő szinte mindentől idegrohamot kap, de hát ez egy másik tészta...), miközben a testvérei még repetáznak is belőle.
Én pedig nem főzhetek mindennap tejbegrízt és a sült krumplit.
Meg én mondjuk nem is főznék mindennap. Semmit.
Dehát főzők. Mindennap. Valamit.
A gyerek meg megeszi.
Vagy nem.
Persze ha egy gyerekpszichológussal találkozom, majd gondosan titkolni fogom, hogy ezt szoktam mondani a gyerekeimnek, de szűk körben bevalhatom, hogy gyakran hangzik el a számból ez a mondat a közös étkezések alkalmával. Főleg, amikor valamelyik kölyök, "anya, de ez nem finom!", felkiáltással turkál a kajában.
Mert Tomi pl a pizzát nem eszik meg, miközben András naponta kérdezi, hogy mikor sütünk már. Persze ez fordítva is működik, András Tomi egyik kedvencére, a kölesre fúj....
Iván a tejszínes-tonhalas tésztától kap idegrohamot (persze ő szinte mindentől idegrohamot kap, de hát ez egy másik tészta...), miközben a testvérei még repetáznak is belőle.
Én pedig nem főzhetek mindennap tejbegrízt és a sült krumplit.
Meg én mondjuk nem is főznék mindennap. Semmit.
Dehát főzők. Mindennap. Valamit.
A gyerek meg megeszi.
Vagy nem.
Subscribe to:
Posts (Atom)