Idill

A kép: A gyerekek jókedvűen rohangásznak a lakásban. Rajtuk kézel varrt jelmezek.
Anyukamég igazítt egyet az álarcon, tesz egy kis piros festéket az arcra, majd útnak indítja az elégedett csemetéket.

Anyuka gondolatai: Már torkig vagyok. Minden évben ez a farsang. Hetekig tartó szenvedés, hogy ki mi is akar lenni. Hiszti, pofavágás.... Aztán végre megegyezés, napoig tartó agyalás, hogyan lehet a legolcsóbban és legegyszerűbben megoldani a jelmezeket.
Aztán a készítés: hiszti, ez nem jó, azt másként gondolta, és még ez is kéne hozzá.
Remélme a gimnáziumban már nem tartanak fsarsangot, mert akkor legalább jövőre eggyel kevesebb jelmez kell.