Cukorka

Iván.
A pukkancs.
Aki képes lenne fejjel menni a betonfalnak, ha az az útjában állna.

Csak hogy én nem vagyok betonból.
Ami egyrészt az jelenti, hogy képes vagyok rugalmasan alkalmazkodni az adott helyzethet,
másrészt azt is, hogy nem tudok rendithetelenül órákig állni, ha valaki fejjel nekem rohan.
Vagy a tesrvéreinek.
Mert ő mindig első akar lenni, és persze mindengy játék az övé. És ha nem akkor rúg, csíp harap.
Persze lehet büntetni.
Csak rájöttem egy bizonyos határon túl nem érdemes, mert az éppen az ellenkező hatást váltja ki nála.
Szóval nem büntetek, hanem jutalmazok.

A testvéreit.
Ha ugyanis Iván megint bepörög és hisztizve veszi el a báytjától annak féltett játékát, majd még bele is rúg, mert az vissza veszi tőle, akkor András kap egy cukrot.
Vagy Tamás,
vagy mindkettő,
Sőt, ha nagyon hülye, akkor én is kapok egy kis idegnyugatót édességet.

És meg kell mondjam működik.
Mert Iván továbbra is egy pukkancs, de megpróbálja magát kordában tartani,
hátha kap érte egy cukrot....