Két és fél óra

A születésnap 15:00-kor kezdődött.
Volna elvileg, de épphogy befejeztem az utolsó simításokat már meg is érkezett az első kis vendég 14:50-kor.
Nagy meglepettségemben jól elfelejtettem elrámolni a ruhából ki NEM mosható nyomot hagyó filctollakat, így a gyerekek ezzel (és nem a színes ceruzákkal) dekorálták ki az általam előre felrajzolt figurát a poharukon.
Szerencsére nem történt baleset.
A filctollakat viszont elpakoltam.

16:00-kor kincset kerestünk.
Volna, de nem számoltam azzal, hogy 11 db, 2-6 év közti gyerek nem egészen 20 perc alatt 15 felé lesz képes szétszéledni, ezét jobbnak láttam hamarabb elkezdeni a közös kutatást.
Szóval 15:30-kor nekiálltunk térképet összeilleszteni, majd nem egészen 5 perc múlva 22 apró kéz turkált örömködve a kincsként elrejtett gumimacik között, és két nagy kéz próbálta kiosztani, a szintén kincsként elrejtett, dinoszaurusz sablonokat és a különböző színes öntapadós matricákat.
És ekkor olyan dolog történt, amin magam is meglepődtem,
CSEND lett!
11 gyerek ragasztgatta önfeledten a papír dinókat, 5 kemény percig (na jó, lehetett az akár 7 is.).

Miután elkészültek, Tomi megmutatta nekik, hogy a kanapéról milyen királyul el lehet érni a Zuram húzókázó rúdját.
Miközben 11 gyerek mászott- és ugrott le szép libasorban a rúdról, én kapkodva próbáltam plédeket, és takarókat pakolni alájuk, miközben harmadik, szabad kezemmel a szétdobált zoknikat szedegettem össze, és tuszkoltam vissza az aktuális kölyök lábára.
Hiába, mezítláb mégiscsak könnyebb felmászni az ajtókeretre...

15:50-kor elállt az eső, és én úgy gondoltam, kívül tágasabb.
Amire nem gondoltam, hogy nemcsak tágasabb, de nehezebb is 11 gyerekek kordában tartani.

16:00-kor már kapituláltam.
Volna, de ekkor szerencsére hívott a Zuram, hogy 15pec múlva már hazaérkezik.

16:20-kor végre befutott a drága, így sikerült a gyerekeket két, létszámban és összetételben állandóan változó, de mindenképpen jobban felügyelhető, és animálható csoportra bontani a gyerekhadat.
Ezután már szinte unalmasnak mondható mederben folyt tovább a szülinap.
Vagyis:
16:30-ra a résztvevők Playmobilokkal elaknásították a nappalit.
16:45-re a gyerekszobában található összes játékosdobozt kiborították a padlóra.
17:00-kor senki nem akart tortát enni, mert már annyi chipset és kólát leküldtek.
17:15-re a Zuram már befáslizott alkarral, és pedig ragtapaszokkal feldíszített arccal közlekedtem, mert a játék orvostáska megtalálása után hirtelen 3 doki is lett a háznál, akik nagy gonddal, ám rendesen félrediagnosztizálva kezeltek minket.
Záróakkordként pedig
17:30, és 17:35 között az összes (8 db) szülő egyszerre akarta elvinni csemetéjét.
Lett is fennakadás a 2x2,5 m-es előszobában!

Péntek 17:45 óta viszonylagos csend van a lakásban, bár én még azóta sem tudtam teljes mértékben feldolgozni a történteket.