A bádogdob

-Anya, én kicsi fogok maradni. Nem akarok tovább nőni, mert az nehéz.
Én ép a kanapén ültem, amikor András elém állt, és ezt mondta nekem.

Te agya úr isten. Mióta olva ez a gyerek Günter Grasst?- villan belém a kérdés.
Ugyanis az ő főhőse, Oskar az, aki már születésekor elhatározza, hogy örökre gyerek marad és kimarad a felnőttek világából.
Nem, mégsem olvashatta,-jutott eszembe, mert a ott as kissrác 3 éves korában áll meg a növéssel, ő meg már elmúlt négy.

Szóval a saját fejéből pattant ki az ötlet.
És ha így jobban belegondolok már korábban is voltak előre mutató jelek.
Ebédnél mindig a legkisebb poharat, tányért és kanalat kérte, a legkisebb széken ült, és aludni is mindig a legkisebb ágyban akart.
Persze én akkor azt gondoltam, hogy csak Hófehérkés képzavarban szenved....

És nem! Úgy néz , ő már akkor is arra készült, hogy kicsi fog maradni.
Oskárral ellentétben azonban nála nem elég csak az elhatározás, mert András, minden ellentétes állítással szemben azóta is rendíthetetlenül növekszik.
Mindegy, én nem szólok neki, ti sem beszéltek róla, ő meg legkésőbb a 180 centis magasság átlépése után úgy is rá fog jönni, hogy nőni nehéz ugyan, de kicsinek maradni még nehezebb.