Pénz, pénz, pénz

Raimondo Montecuccoli Afforismi dell'Arte Bellica című művében a következőt írta:
„Richiesto taluno delle cose necessarie alla guerra, egli rispondesse tre esser quelle: denaro, denaro, denaro“
Vagyis: Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mire van szükség egy háborúhoz, én azt válaszolnám, erre a háromra: pénzre, pénzre, pénzre.

Montecuccolinak nem voltak gyerekei.
Vagy az asszony nevelte őket.
Mert vannak háborúk, amikhez nem pénz kell. Hanem kitartás, kitartás, kitartás.

Itt van például a 2 éves gyermekünkben dúló háború.
Mert ő ugye akar.
Csak nem tudja megcsinálni.
És hát azt sem tudja, hogy nem tudja.
Honnan is tudhatná, hiszen képtelen elolvasni a gyermekek értelmi-érzelmi fejlődésével foglalkozó szakkönyveket.
De ez tulajdonképpen mindegy is, hiszen még ha el is tudná olvasni, akkor sem értene belőle egy büdös szót sem.....

Szóval nem tudja, de ennek ellenére csinálja, vagy legalább is csinálni akarja.
És ebből lesz a belső háború, ami külső szintéren, hiszti formájában folyik le.
Anyuka meg ilyenkor csak áll, és bár képes volt elolvasni a gyermekek értelmi-érzelmi fejlődésével foglalkozó szakkönyveket, de ez tulajdonképpen mindegy is, mert egy hisztiroham kellős közepén úgyis csak erre a három dologra tud gondolni:
Kitartás, kitartás, kitartás!
A hisztikorszak előbb-utóbb elmúlik...