Ősember, és ősgyereke

amikor még vadász volt.....

Az nagyon régen volt, és nem is tartott pár ezer évnél tovább, mert, mintegy 10 000 ezer évvel ezelőtt Kis-Ázsiában kialakult a földművelés, ősember, és ősgyereke már nem vadászott naphosszat, és az ősasszony is felhagyott a gyűjtögetéssel, mivel kialakult benne az ültetési ösztön.

Azóta minden évben, amikor eljön a tavasz, a nők ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy mindenféle virág-, zöldség- és /vagy gyümölcsmagot cserepekbe, balkonládákba, és üres joghurtos poharakba gyömöszöljenek, majd várják, ahogy a magoncok szárba szökkennek.
Én sem vagyok kivétel, pedig sokáig megpróbáltam ellenállni, a nagy kert ellenére évekig nem ültettem magot, csak palántát vettem.

Aztán egy ködös februári reggel beszereztem egy csomag paradicsommagot. Hetekig csan nézegettem. Eltelt a március, eltelt az április, és nem történt semmi. Májusban végre rászántam magamat, és próba cseresznye (illetve paradicsom). Elvetettem néhány szemet. És vártam.
Két hétig nem történt semmi, és én már sutba akartam dobni az egészet, amikor megjelentek az első növénykezdemények. Frenetikus élmény volt.
Annyira, hogy következő évben már paprikát és uborkát is vetettem. Ezután jöttek a virág és végül már a fűszernövényes sarkot is saját keltetésű tövekből ültettem be.

Idén is szépen sorakoznak a lakásban a különböző méretű- és színű, földdel és magokkal töltött cserepek, hogy pár hónap múlva benépesítsék a kertemet,
hiába az ültetési ösztönnek nem lehet ellenállni.