Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Friday, February 12, 2010

Mégis, ez kinek a gyereke?


motto: Csak az anya a biztos. Az apa személye vélelmezett.

Azért a természet ezt is megoldotta. Kutatók kimutatták, hogy az elsőszülöttek nagyobb százalékban hasonlítanak az apjukra, mint az utánuk következők.
Ez nem jelenti, hogy nincsenek anyukra megszólalásig hasonló elsők, vagy apjukra hajazó másodikak.
Nálunk a papírforma jött be.
Első fiam kisbabaként annyira csak az apjára hasonlított, hogy, ha nem lettem volna én is ott a szülőszobán, soha nem tudtuk volna meg, ki az anyja. Szerencsére ott voltam.

De vissza a témához: az első gyerek, fizikai hasonlóságaival megnyugtatja az apát, a többinél meg már lehet jobb génállományú férfit keresni.
A nők pedig néha keresnek is. Persze ez is ki van kutatva.
A nők ugyanis szívesen választanak egy anyagilag jó szituációban lévő partnert, majd szívesen szülnek egy jobb génállományú férfitól.
A gyerek így minden oldalról jól el van látva...

De kutatás ide, gének oda, én az állandó partnerkapcsolatot és a házastársi hűséget preferálom.
Hiszen néha mindenféle mellékutak nélkül is nehéz néha eldönteni, ki, kinek is a gyereke.
Mert ha Tomi ügyesen cselgáncsozik, akkor az apja fia, ha rossz szokást vesz fel akkor az enyém.
Ha havat lapátol, az apja büszkesége, ha megint a TV előtt tesped, az én szégyenem.
És még sorolhatnám.

És ezek még az egyszerű esetek; vagy hozzá, vagy hozzám tartozik a gyerek.
Tegnap óta viszont nem tudom, pontosan kinek a gyerekével élek egy fedél alatt.
Tomi ugyanis megkapta a hivatalos cselgáncs könyvét, ahová a nemzetiség mellé ez van írva: SZLOVÁK.
Mivel sem én, sem a Zuram nem vagyunk szlovákok, nem voltunk, és nem is leszünk, jogosan merült fel bennem a kérdés,
akkor mégis, ez kinek a gyereke?

No comments:

Post a Comment