15 fok

Mínuszban, természetesen. Hiszen tél van.
Na jó, mivel nem Szibériában élek, ezért talán mégsem olyan természetes. Viszont vitán felülállóan hideg. Marhára.

Annyira, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy kimegy-e a szabadba.
Aztán nem megy.
Csak az ablakot nyitja ki, és figyeli, ahogy a hideg levegő ködformájában áramlik be a szobába, és szinte várja, hogy a felhőből előbukkanjon egy mocsári szörny. Pont, mint a filmeken.
Persze semmi nem bukkan elő, egyrészt mert ez nem egy film, másrészt, meg ha lett volna is valami a ködben, az már rég belefagyott volna.

Nem emlékszem arra, hogy a környékünkön máskor is lett volna ilyen hideg.
Ez persze nem jelent semmi, a memóriám néha vetekszik egy aranyhaléval.
Az idei telet viszont még unokáimnak is mesélni fogom.

Majd amikor - stílusosan - hideg, téli estéken üldögélünk a meleg szobában, szépen felelevenítem a mostani hideg téli reggeleket és mesélek majd a csodálkozástól kikerekedett szemű csöppségeknek arról, hogyan adtam rá,az akkor még kiskorú, apáikra, és nagybátyjáikra a harisnyát, a nadrágot, az anorákot, a pulóvert, a kabátot, a sálat, a sapkát, a kesztyűt, és, hogy fél perccel később, miként vettem le róluk a kesztyűt, a sapkát, a sálat, a kabátot, a pulóvert, az anorákot, a nadrágot, és a harisnyát, mert induláskor jutott eszükbe, nekik még pisilniük kell......