A puzzle nem a gyenge emberek elfoglaltsága.
Két, összesen 3000 darbot számláló kirakós beszerzése és öszeállítása már önmagában is az enyhe szadizmus kategóriába tartozik, de ha ez még megfejeljük3, a kisebbik fajtából való, gyermekkel, teljes joggal pályázhatunk az "Év legsikeresebb önsorsrontója" címre.
Persze bevallom nem ez vezérelt akkor, amikor karácsony szent napján nekiálltam az első 1000 darab összerakásának. Az elején még szépen haladtak a dolgok, már jó pár száz elem a helyére került, amikor szembe talátam magam egy teljesen fekete 4x10 cmes területtel. Ekkor jöttek az első arcizomrángások. Azért túl estem rajta, és boldogan fogtam neki a falikárpit kirakásának. Ez legalább kétszínű volt Kétszínű, igen, sötét kék, meg egy ici picit világosabb kék. A különbség szabad szemmel nem volt igazán érzékelhető. Ezek után jött a fehéres rózsaszínben pompánzó, a képet széltiben átszelő abrosz, és a puzzle jó 1/4-dét kitevő barnás, sárgás, címerkép. De végül is kiraktam. Az egészet!
A sikertől vérszemet kaptam és nekiálltam a második 2000 darabnak. Ezt még most is rakom. Szép kép, egy olasz kisvárost ábrázol, vannak rajta kicsi, színes házak, kicsi szürke, barna, és zöld hegyek, és egy tenger. Egy nagy, összefüggő, egységesen kék színű tenger.....
No comments:
Post a Comment