Anya lettem!

Az az igazság, hogy nem is foglalkoztam a dologgal. Nem ért készületlenül, de be kell valljam,
elmaradt az a hatalmas, érzelmes pillanat. Az a fajta, amit az ember olvas,vagy hall. Ez a "szemébe néztem és éreztem..." típusú.
Szóval megtörtént. Én egy pillanat alatt átcsússzantam egyik világból a másikba.
ANYA lettem!

Bár a matek soha nem volt az erősségem, de az1 nő+1 férfi = x számú gyerek egyenletet ismertem, ezért sem a terhesség sem a szülés nem lepett meg.
Ami utána jött annál inkább.
Először 180 fokot fordult az életem, másodjára megint 180 fokot, harmadjára ismét 180-at, tehát most megint a fejem tetején állok....
.... ANYA lettem!

Így, egyszerűen, és természetesen. Egyértelmú volt a dolog, ezért soha nem is éreztem égető szükségét, hogy Nietzsche-i mélységekbe hatoló elemzés írjak a dologról, vagy, hogy üres perceimben a köztem és a fiaim közötti érzelmi kötelékről elmélkedjek.
Amúgy sincsenek üres perceim, hiszen
ANYA lettem!

Évi 365 napon, napi 24 órában. Szó szerint, rokonok, barátok több száz kilométerre.
Ha el akarok menni fodrászhoz a Zuramnak szabadságot kell kivennie, és
nálunk a "kettesben eltöltött este" azt jelenti ha a gyerekek elalvása után még nem vagyunk annyira fáradtak, hogy mi is bedőljünk az ágyba.
Márpedig ritkán fordul elő, hogy 12-14 óra talpon állás után ne legyek holt fáradt.
Csak így van ez, mióta
ANYA lettem!

Ennek ellenére, soha nem gondoltam volna, hogy micsoda öröm jelent kártyázni legozni, golyópályát építeni,vagy csak úgy üldögélni és beszélgetni 3 kis gyerekkel.
Szentimentálissá váltam, és mostanában fel-fel ötlik bennem a kérdés miért van ez.
Talán azért, mert
ANYA lettem?!