Összefogaláls

Az első.
Az első karácsony.
Az első, igazi, karácsony.
Az első, igazi, gyerekes karácsony.
Az első, igazi, háromgyerekes karácsony.

Persze Tomi volt a legaktívabb. Miután kinyitotta a szemét, előbb fél-, majd negyedóránként, később 10 percenként 2 után pedig már átlagba 34 másodpercenként tudakozódott az angyalok holléte felől.
Akik szerencsére pontosan érkeztek. Épp akkor , amikor elkészültem a karácsonyi vacsorával.

András az angyalok érkezésével egyidőben kapcsolódott be a karácsonyba, Ivánnak pedig csak az ajándékok kibontása után esett le a tantusz.
De nem zavarta, hogy utolsónak érkezett, teljes vehemenciával vetette rá magát az ajándékokra. A bátyjai meg rá, mert Iván állandóan az ő új játékaikat akarta kipróbálni.

Én is kaptam ajándékot. Neki is álltam kibontani, de az első két órában sehová sem jutottam, mert percenként jött valamelyik gyerek, hogy rakjam össze/szedjem ki/ vegyem el Ivántól az épp aktuális mütyürt.

A Zuram is kapott valamit. Ő is örült (legalább is ezt mondta), majd az ajándékot egy laza mozdulattal besuvasztottta a kanapém mögé, a polcra.
Így az esti olvasáshoz kényelmesen kéznél lesznek az új könyvek.

Aztán végre sikerült nekem is ajándékközelbe jutni, és végre én is örülhettem.
Részint az ajándéknak, résszint annak, hogy a gyerekek végre nyugton hagynak.